Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1845-02-02 / 5. szám
PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 5. szám. Negyedik évi folyamat. Febr. 2. 1845. Es kommt mir vor. wenu maii durch Gefánguisz bekehren will, als wolle mon die Nacht durch Kánonén wegschieszen, — da die Nacht nur der Soane, der Irrthum uur der Wahrheit weicht. S i c k e 1. TARTALOM: Egyház állományhozi viszonyban, okosság jogtani pontból, szemlélve. Világvári. — Zsinat. Nyílt levél Szerkesztőséghez. Dr. Ferenczy József. — Házassági válóper törvényszéke. Szentmiklósi. — Replica a' papelnökség tárgyában. Omikron. — A' papi öltözetről. Horvát János. — Iskola-ügy: Tanítási rendszer a' csurgói ref. gyinnasiumban. Közli Mezei Pál. — Könyvismertetés: Szent-irás'magyarázástan alapvonala Tomory Szabó Sándortól. — Római Régiség-tan. Bélák Józseftől. K. G. — Oklevél-tárcza: K. P. sz. p. levele néhai L'ónyai Gáborhoz. Közli Vályi Pál. — Szent-lant: Éjjel. Kiss Áron. — Vegyesek. Kgyház, állományhoz! viszonyban, okosság jogtani pontból, szemlélve. (Folytatás.) Legjobb egyházi alkotmány. Haszinte, a' jó rend és fenyíték fentartásaért, minden vallásos társaságban, főként a' nagyobbakban, bizonyos természeti vagy erk. személyeknek valamelly egyházi hatalmat kezökre adni szükséges is: mindazáltal mind a' joggal egyáltalában , mind különösen az egyház czéljával és egyházi szövetséggel nyilvánságosan ellenkezik, hogy ez a' hatalom a' vallás tulajdon és belső dolgaiban kényszerítő legyen. Akárminö alakú legyen is tehát az egyház külsőképen; legyen az bár monarchiai vagy polyarchiai: ez az okossággal nem ellenkezik; noha minden esetre jobbnak látszik a" monarch.ai, minthogy itt, a' főhatalmat csak egy személy terjesztvén elő, az egység az egyházban annál nagyobb lehet. Mindazáltal az egyháznak, hogy az valamelly kényszerítő intézetté ne fajuljon el, belsőképen mindig synkratiai-alakunak kell lenni. Mert ugyanis az egyházi autokraíisrnus, mint határtalan lelki-hatalom, nemcsak az okosságnak, már magában véve, botránkozás, mint ezt alább bővebben meglátandjuk: de, a' história bizonyítása szerint vallásos kényfőségre, azaz, a' zsarnokság ama leggoszabb nemére, viszen, melly a* lelkiösmeret szabadságát elnyomja, és nem engedi, hogy az egyház tagjai, a' vallás tulajdon dolgaiban is, magok saját meggyözödésétkövessék. És, ha egyházi dolgok felett, közönséges vagy részes zsinatokban, vagy gyűlésekben, tanácskozások folynak: szükség, hogy azokban a' szélesb je-Jentésben vett egyháziak, vagy nép-közőliek, iaifcusok, — mint szintén a' szorosb jelentben y©tt egyháziak vagy lelkészek,tuIajdon és szabad-szavazásaikkal választott követeik által, egyarányulag képviseltessenek. Hogy tehát az egyházi hatalom az illendő határon mindig belől maradjon: az egyháznak szükségesképen zsinati — synodalis — alkotmánynak kell tenni, melly arra nézve épen az, mi az állományra nézve a' képviseleti — representativ — alkotmány. Innen következik az is, hogy minden egyháznak joga van az ő papja választásában részt venni, csak hogy ezen részvétel okossággal egyező, erkölcsi és igazságos módon menjen véghez, — nem pedig vélkes izgatások, ártalmas szenvedélyek, alacsonárulkodások, vádoskodások, rágalmazások, és vesztegetések által eszközöltessék. Valamelly egyházra erőszakkal reá-tolása egy olly lelkésznek, kit az nemcsak állandóul nem szeret, de kinek személye vagy tanítása iránt ellen-állhatlan idegenkedéssel, sőt gyűlölséggel, viseltetik: valóban nem egyéb, mint a' lelkiösmeret szabadságának megsértése, a' tanító jótékony müvelöségének gyengítése, lehető idves befolyása semmivététele ; midőn egyébiránt is inkább a1 tanító van az egyházért, mint az egyház ö érette. Az cg) hiznak az ő tagjaihoz! illefvcnye vagy viszonya. Igaz ugyan, hogy a' javítás joga (jus reformationis) csak az egész egyházat illeti: de az egyház egyes tagjainak, annál inkább egész gyülekezeteknek, van joguk arra, hogy az egyház megjavítását kérjék, ha ők az egyháztól egyáltalában fölvett tanitmányokat, és tanításmódot, vallásos szertartásokat vagy liturgiát és egyházi fenyítéket helyben nem hagyják, és azokkal, mint, meggyőzödésök szerint, lelkiösmeretöknek belsőleg ellenmondókkal, megelégedve nincsenek. Ha már az egyház ama kérést kevélyen és makacsul megveti: amazoknak ismét van joguk arra, hogy magokat az egyháztól elszakaszszák, és valamelly más, az ő erk. szükségeiket jobban kielégítő, és az egyház tulajdonképeni czéljával, az Isten külső és belső tiszteletével, egyezőbb vallásos társaságba lépjenek, álljanak , vagy illyel alkossanak; melly esetben az elszakadt rész maga is egésszé válik, és új alakot vesz magára, vagy a*