Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-10-12 / 41. szám

egy-általán nem más, mint hitetlenség névvel tiszteli meg, 's azt állítja, hogy Isten minden emberekre, müveitek- 's műveletlenekre, felsők- 's alsókra nézve ugyanaz, és hogy neki mindenek egyenlőn alávettettek, még pedig a' legszentebbelleni felségsértés büntetése alatt. Mi ugy gondoljuk, az igazán müveit, ki tudja, hogy az életet nem maga adta magának, és hogy nem az ö kezében áll, azt ma vagy holnap letenni, hanem ez is Isten kezében áll: velünk együtt kénytelen igazat adni a' bibliának, és aztán megismerni, hogy Isten, az örökké-élö és munkás, a' teremtö-szellem és Úr, teend,és kell tennie csudákat, és mivel a1

biblia illyeneket beszél, melylyek Istenhez, a' szenthez, mind méltók, és az emberek javára 's boldogságára történtek: tehát épen azért Isten igéje. De van még egy a' bibliában, mit napjaink műveltsége szemére hány, és a1

mit, ha a1

csudákon megnyugodnék is, nem szenvedhet, t. i.: az újra meg újra előforduló tant a' bűnről, az ember esetéről. És ez tulajdonképen a1

főpont, melly az emberben nemcsak az értelmet, hanem a' legbensőt őbenne , a' szívet éri, söt a' szívben a' bors-szemet, mint valaki nevezte. Hogy ? kérdjük a' műveltséget: vájjon tetszenék-e neki, ha « minden a' világon Jézus dicső szavaihoz szabná magát, mindenki becsületesen, tiszta szívvel, szeretve, részvevöleg, föláldozólag, 's mennyeileg gondolkoznék? Csak kevesen mondják szabadon: Nem, nekik jobban tetszenék, ha kívánságaik szerint élhetnének. Legtöbben megismerik: Igen, akkor igen szép volna, akkor paradicsom lenne már e' földön! No hát, kedvesim I kik Isten igéje mellett illy bizonyságot tesztek, mondjátok meg: miért nincs hát meg most e' paradicsom, holott tanaink, mellyek előhozhatnák, megvannak? — Mi az oka, hogy e' felséges tanok nem győznek meg mindeneket, nem oltják ki a'vágyakat, a' szenvedélyeket, nem veszik el a' földi élet nyomorait?— Azt mondjátok: Az ember gyengesége az ok! — Jó! Honnan e' gyengeség? gondoljátok csak meg komolyan, miben fekszik alapja, miért, hogy azt semmi tan el nem háríthatja? Oh, léphetnétek csak egy gyei tovább: hihetnétek a1 bibliának, megtalálnátok az okát. Az pedig nem más, mint az: hogy mi emberek, életünk eleméből kiestünk, t.i. Istenből, és az ö szeretetéből, — és épen ez az, mit a' biblia olly gyakran, és újra meg újra bűnnek nevez. Miként a' halnak az életre vízzel, a' madárnak léggel kell bírnia: ugy — a' biblia tanítása szerint — az ember lelkének az életre, az igazi, boldog életre, Istennel kellbirnia, Istent ismernie, szeretnie. Ékkép — azt kívánja az egyenesen — az embernek, miután Isten megmutatta szeretetét, csudáit megtette , és kivált a' legnagyobb csudát végrehajtotta, midőn o' világot annyira szerette, hogy neki egyszülöttét adta: az embernek tehát meg kell térni, ismét Istent keresni, igéjében hinni, őhozzá térni, bűnét megismerni, kegyelmét a' Krisztusban elfogadni, hogy rajta ama csuda történjék, mi folyvást tart, mi még ma is megtörténik, t.i. az ujjá-születés csudája, mit az embernek magán kell tapasztalni és megérni. Itt tehát a' biblia az emberiélek jól-értett legbelsőbb szükségeivel ér össze, és épen ez által mutatkozik dicsőn, mint Isten igéje. Nem lehet tehát az igazi műveltségnek sem az csudálatos a' bibliában, sem az arróli tan megvetendő: söt inkább ennek az élő Istenben való hittel együtt, hinni kell a' bibliában, mint az ö igéjében is, mellyböl ö szentségében és szeretetében megismertetik. Ott nem válogathat többé: mi tetszik neki, mi nem 5 inkább csak arra kell törekednie, hogy azt jól értse, és igazi mély értelmét sajátjává tegye. Á* bibliában minden Isten igéje, és ha jól fogatik fel, egészen az Isten dicsőségéhez és a' mi szükségeinkhez mért. Most térjünk vissza fökérdésünkhöz: Feleletül egyszerűn azt lehetne adni, hogy útalnánk mindazon népekre, mellyek bibliával nem bírnak, a' pogányokra. Nem szükség épen a' durva pogányokra mutatnunk, kiknek értelmük végkép elhomályosult, hogy állatoknál alább sülyedtek és kannibálokká lettek: hanem például csak a* régikor müveit népeire, és ezek között legműveltebb, legkomolyabb, legnemesebb férfiaikra. Socrat használta eszét, mennyire lehet; de mi eredménye az ö vizsgálódásának ? Bizonyossá lett-e a' felöl, hogy egy Isten szent felségben él a' mennyben, és öt szereti ? — a' felöl, hogy lelke örök-természetü és Istenéhez megy? — a' felöl, hogy bűnei megbocsáttatnak, és ö kegyben van? — Nem 1 A'mi Socrat idejében minden igaz izraelitának részint nyilván, részint eszmélő vizsgálódásra sejtésül adatolt, — azt, a' mit egy keresztyén gyermeknek most egyszerű káté-szavak megmondanak, — azt, a' mi egy gyermek szívét, épen ugy, mint a' tudós lelkét, bizonyossá 's boldoggá teheti, azt, míg Isten igéje e' világon nem volt, vagy a' pogányokhoz nem hatott, bármi, még olly gondolkozó, lélek is fel nem találta, még ma sem találja fel semmi értelem, melly magát önkényt és tanulni-vágyólag a' szent és fényadó Isten igéjének alá nem veti. Ezen alávetésre, és az Úr igéjében való hitre int pedig bennünket Socrat komolyan, vallomásaival, mellyekböl álljon itt csak kettő: „Ha tudnunk kell, ki az Isten — így szól ö —: ugy magának Istennek kell hozzánk jöni, és megmondani!" — És egykor e' kérdést teszi fel: Mikép kell embernek Istent megengesztelni? —'s azt feleli: „Nem kétkedem, hogy Isten annak idejében egy Őmaga által tanítottat küldend az emberekhez, ki nekik a* minden titkok legfontosabbikát kinyilatkoztatja: mikép bocsáttathatnak meg a' bűnök?" *) Haldoklásában azzal vigasztalta *) L. Haller Albert: „Levelek a'Kijelentés legfontosabb igazságairól." 2-dik Ievel.