Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-09-14 / 37. szám

szetes, hogy a' nemzet szellemileg nem fejlődhetett, műveltségben nem igen haladhatott. A' bel-báborúk bevégeztével jobb idők következtek a' honra annyiból, hogy a' honfi-vér nem ontatott többé, és a' küzdelmek 's a1

viták nem többé a' csatatéren, hanem a1

tanácstermekben folytanak. A' vallás tárgyában hozott törvények, főleg később a* felvilágosodott emberbarát II—ik József császár rendeletei, — és II—ik Leopold alatt hozott törvények, ha egészen kielégítők nem valának is, engesztelöleg hatottak a' kedélyekre, és hatottak volna még jótékonyabban, ha a' törvénynek a' kellő tisztelet és engedelmesség mindenki által megadatik. De a' hatalmas latin klérus, a* vallás ügyében mindenkor törvényfeletti állást igényelvén magának, nemcsak ellene-mondott az alkotott vallásbeli törvénynek, hanem tettleg is megmutatta azt, hogy az ránézve kötelező erővel nem bír,— egyoldalú magyarázatok, a' törvénynyel meg nem egyeztethető rendeletek által gyöngíttetett a' fenálló törvények ereje, korlátoztattak különben is szükreszabott jogaik az evangélikusoknak. Bekövetkezett e'közben a' XlX-ik század. Az emberiség geniusa meggyújtotta elhamvadt fáklyáját földünk felett, — és ennek tiszta világánál érthetőbben kezdik olvasni a' népek és nemzetek azon jogokat, mik irva vannak az örök-igazság könyvébe. Nem ujak, nem engedélyek és nem kegyelem-adta jogok valának azok, — régiek, öröktöl. valók — mint a' mindenség — az emberiség jogai! A* XIX. század fölmelegítette ezen jogok iránt a1

megfásult és megmerevült kebleket, — és keletkeztek 's folynak mozgalmak világ-szerte; — a1

felvilágosult népek és kormányok életbe kezdik léptetni ezen jogokat, mint az emberi és polgári erény, nemzeti nagyság és műveltség, rend, bátorság és nemzeti jóllét egyedüli tényezőjét. Honunkba is elhatott az elevenítő szikra, — a' nemzet megismerte kór-állapotát és bekövetkezett az át-alakulás a' polgári, politikai és egyházi életben. A' vallás terén honunban nem régiben, — kitörni-akaró rohamot a' nemzet vissza utasította, törvény által kijelelt medrébe. A* pastorálék a1

legújabb időben előidézték a' törvény szükségét, és a' hon atyái, felséges urunk hozzá-járultával, megalkották azt; de kivívásában lelkes katholikus atyánkfiaié az érdem és dicsőség! Csaknem negyedfél száz évek folytak le ezen törvény létesítéséig; — példa az arra, hogy a' smegöröklött véleményeknél és jogoknál milly véghetetlen nehéz a' reform kivitele! — még akkor is, ha e' kérdések nem a dolog lényege, Jianem csupán elavult formák körül forognak. A' reformi nagy és nehéz mű is azonban könynyebbé válik az egyesült erő és egy czélra törekvés által; és azért üdvözöljük az új törvényt, részint, mint a' honban levő felekezetek vallási viszonyainak rendezőjét, — részint, mivel reméljük és hiszszük, hogy kihúzván a1

nemzetet a' meghasonlás helyzetéből, kapcsul fog szolgálni a* megszakadozott nemzeti erők összeforasztásában, a* nemzeti nagy érdekek kivitelében. Őrködjék minden fél kivívott jogai felett, — de törekedjék minden honfi, lelke egész erejéből azon, hogy szűnjék a' meghasonlás, szűnjék minden részről a' vakbuzgoság; — legyen kitűzve föczélul a' a' hon és emberiség java, és ennek érdekében szegődjék és esküdjék mindenki a1

cselekvés zászlójához, és töltse be hivatását híven és buzgón ott, hová akár a' születés, akár a' sors, akár pedig a' szerencse helyheztette! ^ Egyike azon nagy érdekeknek, mellyek a* nemzetet jelenleg foglalatoskodtatják, — a' népnevelés. Vezetni az embert rendeltetése czélja felé, a1

tökélyedés útára, — kiemelni az embert a* porból, az állatiság alacsony helyzetéből, — kifejteni benne azon szellemi és lelki erőket és tulajdonokat, mellyek által az anyagi ember hasonlatossá válik az Istenség képéhez, — megszerettetni vele az emberiséget, a' hont és a' nemzetiséget — megismertetni vele azon jogokat, mellyeket neki polgári állásához képest ad a'hon,—és azon kötelességeket, mellyeket azokért az állodalom igényel, — felruházni az embert azon ismeretekkel, mellyeket az élet szükségeskép követel, — szívébe csepegtetni a' vallás szent és örök-igazságait : ez a' nevelés nagy és nehéz feladata. Kevés ember van természeténél fogva olly elvetemedett, hogy rá az oktatás és nevelés ne hatna és közönségesen minden vétek, minden bűn, vagy a' nevelés hiányából, vagy az elhibázott és czélt-vesztett nevelésből erednek. A1

legszűkebb, legnyomorultabb gunyhó lehet nevelés által erény és erkölcs laka: míglen viszont a' nevelés elhanyagolása az elhíresült palotákat bűn barlangjaivá sülyeszti. A' nevelés vezet műveltségre, — és csak a* müveit ember lehet valódilag nagygyá, valamint csak a' müveit népek emelkedhetnek nemzeti nagyságra. A' mi műveletlen népeknél a' nyers-erő ós fegyver, az a' müveiteknél a1

szellem hatalma. A' müveit nemzet kivíjja magának fegyver és öldöklés nélkül, csupán szellemileg az önállóságot, a' polgári és politikai jogokat, a' szabadságot, — míglen a* szellemileg kis-korú népek gyámság védszárnyai alatt maradnak. Neveljük tehát az embert, és — műveltté, szabaddá teszszük a" nemzetet! Nagy tiszteletű esperesség! Mi, kiknek tisztünkben áll, a' nevelés nehéz munkáját részint