Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-09-14 / 37. szám

vinni, részint pedig annak mikénti vitele felett őrködni, — addig is, míg a' hon-atyák ezen nemzeti ügyet erösebb vállaikra felfognák, — járjunk el hivatásunkban lelkiösmeretesen, ki­tűréssel és szeretettel, és megnyugtat bennünket azon Öntudat, hogy leróttuk embertársaink iránti kötelességeinket, mint emberek, — leróttuk a1 hon és álladalom iránti kötelességeinket, mint pol­gárok. — Közli Jancsovics István. A' békési ev. ág. hHv. egyházmegye közgyűléséről valami. *) Okos embernek nem jól esik rendezetlen tár­sulatban tagul lenni, a' hol még azt sem tudják meghatározni, meddig terjednek az én jogaim ha­tárai, és hol kezdődnek X. jogai, — a' hol mindig csak tétovázás, tapogatódzás létez. Igazán, illyen aavar és chaoszban emberségesen tudni evicz­kélni, nagy feladat, — plus quam remek, nem mindennapi tünemény. Ámde az is igaz, hogy e' zavarban kellő fejlődés- 's haladásnak és vele pá­ros boldog-létnek mezeje nemnyilik,— mert ha­tározott rend nélkül boldogulni nem képes senki. Már pedig abban nincs köszönet, ha csak állító­lag élünk, magasabb élvezésektől megfosztva levén. A'honi protestáns egyház régen begyónta, hogy benne rend nincsen, nincs bizonyos és szükséges rendszere, és azért, minden eröködése mellett is, egész élete inkább tetszhalál, semmint élet. — De ámbár nyavalyáját igen is jól ismeri, azt meggyógyítani lehetne esze is, hatalma is: tudj' Isten, miért! — de elég az hozzá, nem tesz semmit,—veszteg nézi és pedig csak nézi nyava­lyáját. Aztán lehet-e csodálni, hogy a1 mennyi esperesség, sőt a' mennyi egyház, annyi féktelen respublica létez nálunk kormányzat tekintetében? Lehet-e csodálni, hogy a' mit más társulatokban rendszeres kormánynak neveznek, mi e' tekin­tetben majdnem minden léptünk után fiascot csi­nálunk? Igen, fiascot, — mert nincsen positivi­tásunk külső életünkben, 's azért a' sok gyülés­kedésnek annyi parányi sikere ! Fölszólalt ugyan Baksay, fel Hajnal, — előállott a1 vásárhelyi ev. egyház is ismeretes indítványával, — mindannyi buzgó törekvés! — és, fájdalom! a' protestáns egyházban nyom nélkül hangzott el. Csodáljuk mélyen, és keserves bánatunkban nemcsak egyszer csóváltuk fejünket, gondolván: miért van az, hogy általunk különben igen mélyen tisztelt főt. nyolcz püspök, meg annyi kerületi felügyelő és főfel­ügyelő úr ő mltsága egyházi mozgalmainkban e' Lap hasábjain még csak egy betűvel sem nyilat­koznak? teendőinkben semmi irányt, jobb-lét utáni törekvéseinkben semmi tanácsot nem adnak és mint ügyefogyott árvákat magunkra hagynak? holott ugy vagyunk meggyőződve: őket illeti a1 *) Tartatott Searvasoo, 24-ik jón. dicsőség, — sőt, tisztelettel legyen mondva, a'kö­telesség is, megragadni a' haladási zászlót és az egyházat part felé vezetni a' rendetlenség hullá­mai közöl, miként ezt cselekszik a' némethoni general-superintendensek és superintendensek. Ügyeink iránt illy részvétlenséget szinte az espe­res és felügyelő urak is mutatnak, annyira, hogy a' vitatkozás, értekezés terén, melly egyházunk jólétének földet készít egyesperesnek nevét látni ritkaság, mint a" fehér holló, — az esperességi felügyelőjét épen soha nem találjuk itten. Jól van-e ez így? helyes-e, illö-e 's szabad-e? — ezt a' protestáns és nem-protestans közönségnek bölcs Ítéletére bízzuk. Mi csak azt mondjuk egész őszin­teséggel, hogy most említett t. cz. elöljáróink el­lenében méltán állunk elö fent-kitett igényünkkel, méltán kívánhatjuk, hogy életünkbe-vágó lénye­ges kérdésekben, indítványokban, kétkedésekben, saját bölcs belátásukhoz képest, itt az egész egy­ház szine előtt, nyilatkozni méltóztassanak!; mert ennek annyi sok és áldott haszna leend, mellyet most hamarjában felszámítani sem lehet. Közlünk egy esetet, melly a'mi egyházi ren­detlenségünknek kifolyása, és melly épen nem csekély, mert ügyeink lényegébe vág. M.-Berényben tartatott békési ev. esperes­ségi gyűlésben egy úri atyánkfia csak amúgy ex abrupto indítványozta, hogy az esperességi jegy­zői hivatalra az iskola-tanítók k alkalmaztassa­nak, mit a' papok is szinte ex abrupto pártolván, 's az egész gyűlés megilletődve hallgatván, elfo­gadtatott, azon hozzá-adással, hogy tanító-jegyző jun. 24-kén Szarvason tartandó gyűlésünkön vá­lasztatni fog; és, ime! a' szarvasi gyűlésre].'a' vásárhelyi egyház ezen procedúra ellen behozván óvását, mondta: hogy a' herényi határozat eddig bevett és szokás-szentesítette rendszerünket lé­nyegében változtatja meg, új jogokat és hivatal­képességet, sine me de me, osztogat, — entia sine necessitate multiplicat, 'stb. kéri, hogy míg általános új kormány-rendszerünk behozva nem leend: addig a' mostanit minden hiányosságaival tiszteletben tartsuk. És vita támadt, melly majd­nem ugy végződött, mint egykor a' lengyel diae­ták. Megvalljuk, a1 tárgyat fontosnak találtuk mi is, — szerettünk volna hozzá-szólani: de olly im­parlamenlaris szóváltásokhoz nem szoktunk, és a* hol tízen egyszerre szólanak, mint itt is történt: ott gégénket sem akarjuk koptatni, — melly ér­tekezés, vagy tanácskozási zavar általában min­den gyűléseinket jellemzi. Tehát itt mondjuk el a* vita-tárgy-feletti csekély nézeteinket, mert itt szavunkba senki nem vág. Még azt kell monda­nunk, hogy a1 gyűlés ezen ügyet egyházak elébe véleményadás végett kiadta. És most a' tárgyat nézve, néhány kérdést teszünk. Lehet-e iskolatanitó esperességi hivatalnok ? Ha a' kérdést egészen élére állítjuk, tehát mi is mondjuk: hogy igen is nem csak tanító, hanem

Next

/
Thumbnails
Contents