Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-09-14 / 37. szám

ségi közgyűlésnek bemntatni és egész egyházi megyénk nevében tídvezleni szerencsém vagyon. Kibontakozott a' mi esperességünk, hála a' méltányosság, osztó-igazság, emberiségés természeti emberi jogok felett őrködő nemtöjének! kibontakozott, mondom, esperességünk a' népképviseleti rendszer behozatalát akadályozó és késlelö minden balhiedelemből; mert voltak, dicsekedve mondhatjuk, olly elnökeink, kik e' népképviseleti rendszer kidolgozásában nemcsak munkálódtak, de azt lelkes hívataloskodásuk ideje alatt életbe is lépteték, —- kiknek egyikét, közösen tisztelt, volt esperességi felügyelőnket, most is, szíves örömünkre, közöttünk tisztelni szerencsénk vagyon; a' másika ugyan nincs többé az élők közt, — de jó neve mindig szives emlékezetben maradand közöttünk. Rajtunk van immár a' sor, tekintetes elnöktársam! rajtunk, mondom, egész t. cz. tiszti kar! Azért, Pál apostol intése szerint, áron is vegyük meg a' jó alkalmatosságot, mellyel bennünket a' közbizodalom, de meghatározott időre, ruházott fel. Azért tiszteljük e' közbizodalmat, használjuk a* rövid időt és jó alkalmatosságot, minden kitelhető erőnkből!— kiki működjék a' maga körében lelkiösmeretesen! tegye kiki azt híven, a' mire Riszté által hívaték: ugy a" népképviseleti rendszer, vezető csillagként, majd utat mutatand mindnyájunknak, ezen nagytiszt, és tekint, egyházmegyénk lehető felvirágoztatásához. -- Közli Jancsovics István. Tek. Boczko Károly úr tisxtfoglaló beszéde. Nagytiszteletü esperesség! Ha életem eddigi pályáján valamelly esemény rám nézve érdekességgel és némi nevezetességgel birt: ugy a' jelenlegi az, midőn a' n.tiszt. esperességnek irántami bizalmát tapasztalni szerencsés vagyok, — és a' midőn e'bizalom által külügyeik kormányzására felhíva,tér és alkalom nyílik előttem nemcsak befolyni közügyeikbe, hanem működni és intézkedni is hivatalosan. Nem várt hivatal ez, és őszintén megvallom, nem is remélt; mert utódja akarni lenni azon férfiaknak, kik előttem e' helyt elfoglalák, kiket emberi és polgári erényeikről ismer a* hon, — vallási buzgalmokról, jótevőségökről, — egyházaink és tanító-intézeteink körül szerzett érdemeikről tisztel a' magyarhoni protestáns világ, — ezeknek, mondom, utódjának akarni lenni igénytelenségem nem engedte. De épen azért, mivel számításon kivül, minden jutalom nélkül, szabad-voksok mellett, és meg nem vesztegetett szabad-választás utján jutott nekem e' hivatal, — lett előttem becsessé; és épen azért, mivel olly férfiak helyét vagyok szerencsés pótolni, lett előttem érdekessé; mert ez ösztönül fog szolgálni arra, hogyha velők sok tekintetben nem mórkőzhetem is, — közelítsek legalább hozzájok tény után szomjazó lélek, a* cselekvésre eltökéllett, elhatározott akarat által. A' cselekvés korunk feladata, a' polgári életben ugy, mint az egyháziban. Ha a' legközelebb lefolyt kor a* nemzetet és vallásunkat is érdeklöleg sok tekintetben és sok életkérdésben megelégedett a' szóval, az igévelt korunk többet kíván, — testesítését az igének. Ősatyáink tevének, mit az akkori körülmények között tehettenek vala, — főleg a' reí'ormationak két első századában; aztán némi tespedés mutatkozott: korunk azonban újra ébredni, éledni kezd, kecsegtet bennünket széperedménynyel, utódinkat jó gyümölcsökkel. De állásunk kedvezőbb, mint atyáinké volt, — szerepünk könnyebb, mint övék vala ; azért többet is fog tőlünk kívánni az utókor, szigorúbban fog ítélni rólunk és tetteinkről, — mint itélend a' vész és veszélyek közt élt elődökről. Viharos századok vonultak el atyáink fejeik felett, — az ösvallástól eltért ezerek és százezerek görnyedeztek az idő terhe és súlya alatt, — lebilincselve volt a' gondolat és lelkiösmeret szabadsága, — nem vala biztosítva a' szülék joga gyermekeik iránt, mert ezek az új tant követő szüléktől erőszakosan elvétettek és idegen kezekre bízatva neveltettek, 'stb. És az ezen korban élt anyák nagy lelkierőt és cselekvőséget fejtettek ki, — a' kitürő és állhatatos, a' szilárd és erős lélek kifárasztotta, megtörte magát az eröszakot is, — a' bécsi és linczi békekötések, habár rövid időre is, elnémították a' hierarchiát. És az ezen korban élt atyák alakítottak szá— mos egyházakat, alapítottak tanítói intézeteket, tápintézeteket szegény tanulók számára a' honban és külföldön; a* Némethonból által szivárgott tudomány díszlett a' honban, — az új tan szórta szerteszét magasztos eszméit, és oszlatta a' setétséget, — a* lelkesedés iránta tetőpontra hágott. Diadalmaskodott az új tan , mert azt az erőszaknak kiirtani, megdönteni nemlehete: de másrészről égető sebekben szenvedett és vérzett a' hon. A* keleti faj, idegen az európai földön, számra, az európai nemzetekéhez képest, olly csekély, — ezen ösztartást és egyetértést nem ismert faj az új tan által még inkább szétszakadozott, — két nagy pártra oszlott a' magyar, és vele a* honban lakó egyéb néptörzsökök; az egyik védte az ős tant, másik a" reformatió tanát: de vérzett mind a1

kettő, számban csökkent mind a' kettő, és így szenvedett vala az egész hon. Tartott a* bel-harcz , részint a* nemzeti és alkotmányos szabadság védelmére, részint a' lelki-szabadság megmentésére, tovább,mint századon keresztül; illy viszonyok között, igen termé»