Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-09-14 / 37. szám

nek ezen jogok gyakorlására ; kiskorú még arra a' nép, hogy magát kellőleg képviselhesse, — nem lehet még minden irányadás nélkül reábízni a' tisztújítást, szabad-választást, — nem neki való még a' határtalan nyilvánosság. És innen vagy az következnék, hogy először Is készítsük, képezzük ki a1

népet a* nép-képviseleti rendszernek tettleg és kellőleg élvezhetésére, és csak azután vezessük a' nagy-koruságra; — vagy pedig adjuk meg neki mindjárt a' népképviseletü kormányzási rendszert, hogy gyakorlatilag okuljon belé. Én már azért is inkább ragaszkodnám az utóbbihoz, mert nem lehet senki arra feljogosítva, hogy átengedés nélkül gyakorolja, vagy épen bitorolja más jogait; - a' tisztviselőnek csupán felügyelöleg irányt kell adni, és a' kellő határt kiszabni a' jog-gyakorlásban, — neki csupán a'jogon-túli kicsapongást és féktelenséget kell zabolán tartani: de más jogaiba vágni 's azokat bitorolni senkinek joga nem lehet. Ismerjük meg a' népet embereknek és polgároknak, — ismerjük meg, hogy, mint illyeneknek, nekik is vannak jogaik, 's aztán tisztelve teljesítsük e' nagy törvényt: ,,A' mit magadnak nem akarsz, másnak ne tedd !" Engedjünk a1

kor azon méltányos kívánatának: „Semmit rólunk, nélkülünk!" Vezessük a' népet gyakorlatilag oda, hogy legyen tiszta fogalma természeti, emberi, magából az emberiségből és társadalmi életből kifolyó, 's közönségesen minden embert és polgárt egyiránt érdeklő jogairól; világosítsuk fel a' felöl, mivel tartozik, mint ember, mint polgár, önmagának; tegyük öt önállóvá, szabadítsuk fel a' terhes szolgaiság jármától; emeljük fel az emberi és polgári igaz méltóságra: — ugy fogja magát képviselhetni, ugy a1

tisztújítás, szabad-választás és nyilvánosság nem lesz kezei közt ollyan, mint gyermek kezében az éles kés: — de egyszersmind őrködjünk, és pedig vizsga-szemekkel, a' felett: hogy a' szabadság őrangyala ne fajuljon el, a' rendetlenség, békétlenség és féktelenség sátánjává, — ne engedjünk még közelítést sem a' veszedelmes égalité, vagyis egyenlőségi eszme kifejlődéséhez ; mert ez csupán a' természetben, de a' társadalmi életben vész nélkül semmi esetre meg nem állhat. Tudjuk azt, hogy az egyenlőségnek leghevesebb védelmezői is utoljára kénytelenek voltak ;azt által látni, hogy legalább a* törvényhozó, felügyelő, törvényt-kezelő és bíráskodó rendek aiéminemü különbségének meg kell maradnia; és hogy némellyeknek felügyelniök, igazgatniok, törvényt kezelniök, — másoknak pedig engedelmeskedniük kell, ha azt nem kívánjuk, hogy a társadalmi kötél végképen elszakadjon. Minden értelmes ember könnyen meggyőződhetik a' felöl, hogy a' rendeknek ezen különbsége az emberi társaságra nézve múlhatatlanul szükséges. A* ki ezen rendeket netalán eltörleni kívánná: az a* polgári társaságot igen veszedelmes zavarba akarná hozni. — Nincsenek is nagyobb és veszedelmesebb ellenségei az emberi társaságnak , a' közbátorságnak és jólétnek, mint azon kába, szédelgő és nyughatatlan-eszü fejek, a' kik a' szükséges rendek elsősége ellen folyvást zúgolódnak, irigykednek, agyarkodnak, mintha a' polgári törvény és alkotmány valaki előtt végképen bezárta volna az ajtót, hogy nagyobb tudományra , tekintetre és vagyonra el ne juthasson,—'s mintha a' tudomány, szorgalom és takarékosság kincseit megtagadná valakitől, hogy azokkal a' maga hasznára is kereskedhessék. A' társadalmi életben az egyenlőség eszméje csupa képtelenség. Oda czéloz Pál apostolnak azon mondata: „Mindennek pedig adatik a' lélek ajándéka haszonra," — melly lelki ajándékok által érteni kell minden erőket, tehetségeket, 's elsőségeket, meilyeket az Isten különbféle módon és mértékben osztogat az emberek közt; még pedig a* köz-haszonra nézve cselekeszi ö azt. Ha már különbözők a' lélek ajándéki: különbözőknek kell lenni az emberi társaság tagjainak is; nem lehetünk mindnyájan nagy-méltóságuak, nagy-tudományuak,nagy-birtokuak, — szükség, hogy legyenek közöttünk alacsonyabb-sorsuak is; szóval: a' társadalmi életben nem űzhetünk mindnyájan egy és azon foglalatosságot. Igaza van tehát bölcs Salamonnak, midőn azt mondja: ,,A' gazdag és szegény összetalálkoznak, mind a' kettőt pedig az Úr szerzi." E' szerint nem is parancsolhatunk mindnyájan; mert ugy senki sem akarna engedelmeskedni. És ha semmi felsőségek, elöljárók, semmi polgári törvények nem volnának: miképen lehetne akkor a' rendet és a' közbátorságot fentartani, 's mi módon állhatna meg az emberi társaság? Kiki maradjon a* maga körében, és tegye azt híven, a' mire hívaték, mint ember, polgár és keresztyén : ugy a' népképviselet, tisztújítás, szabad-választás és nyilvánosság, őrangyalokként fognak lebegni társadalmi életünk felelt. Mindezeket, gondolom, a* maga helyén és idején mondottam el most, midőn a' nagytiszteletü és tekintetes esperesség bizodalma által felbátorítva, magam is ismét belépek esperest hivatalomba, — egyszersmind szerencsém vagyon az ujonan választott esperességi világi felügyelő tekintetes Boczko Károly táblabíró urat egész egyházi megyénk nevében nemcsak üdvözleni, de elnöki hivatalába tettleg be is iktatni; mert mi is ezen nagytiszteletü és tekintetes egyházi megyénkben fenálló népképviseleti rendszer nyomán és a' tisztújítás utján szabadon és nyilvánosan választattunk felügyelői elnökségre, azon tiszt, társainkkal együtt, kiket szinte a* közbizodalom ülnöki, jegyzői és körlelkészi hivatalokra méltatott — és a' kiket szinte e' n.tiszt, és tek. esperes-