Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-09-07 / 36. szám

vetkezetesen mint dijasokai, ugy kell már most megválasztani. — Mert hogy egy még semmit sem mutatott jegyzötoll csupán a' kivetésen izzadjon: már erre a' h—ai egyház is azt mondja non feram, non patiar, non sinam: — hanem ki kell nyitni az ajtót a'tisztujításnak, hadd jöjön szabadon minden kopogtatás nélkül! Én pedig félénk 's érdemetlen t.b.-nak nevezem azt, ki illy esetben a' hivatal mérlege alá állni nem mer, — söt tán, abban sem hibázom, ha azt állítom, hogy ez okból nem kértek eszméket az állandósítás alkatára. — Ne féljenek az urak! ki d? diadalmas, az tegyen hatalmat. Jel. 2:25. 28.—Igen, biz az, ugy-e ? — de hátha aztán, aut nihil, aut nihil? Az sem szégyen, söt egy a' legártatlanabb elfogultság, hogy ha mikor az erőtlen lélek nem kapaszkodhatik az erős és kemények után, ifjúsága barátja keblére borúi, 's az fölnyílva kölcsönösen, a' két száj összehangzott vallomásit, a' gyöngeségeket és fogyatkozásokat testvérileg zárja be. Egyébiránt azt mondom biz én minden esetre, hogy van 's tolt idő, mikor Luk. 13: 23—30. de valljuk meg őszinte, hogy akarat hibázik csak és magunk megadása. — Lám az ősz bajnok a' tudományok terhe alatt elüdült, és még sem lassúdott férfiú, egyházi választott főnökünk, nemcsak hogy halad az idővel, — de emeli a1

kort, és szellemet kölcsönöz annak szülöttibe! — Öt most is az Izrael szavaival kérjük 2 Móz. 20: 19. hogy szóljon nekünk 's engedünk *stb. — és fölszólítjuk a' Sir. V. 1—4., hogy tekintsen ránk, mert 'stb. — No de, hogy mind át ne hullassa a' rosta: meghagyom a' még fönmaradhatott kis tisztát vetésnek, hahogy 30, 60 vagy 100 annyit teremne: de bízom is, hahogy az idő jól fog járni — csak nem hoz tán ennyi aljat, mint most. — Ezeket pedig vegyék i.t. táblabíró urak, most balzsam olaj gyanánt a' CXLI. zsoltár 5. verse szerint. — V. J. és H. I. t b. urakat minden esetre , a' köz-bizalom karjain tartjuk fel reményes jövönknek. Szigeti. I*ül- és belföldi tudósítások: Mlsslo. Egy chinai térítő leveléből, melly Mo-Pig collegiumban, keleti Tibet határain, 1843. sept. 25-énkelt, a* következőket közöljük: „A* chinai pogányok, kik ezen országba kivándoroltak, meglehetős számban tértek ki. Ezen év gazdag volt áldásokban. Martius óta mai napig százan imádák közölök az igaz Istent. A' mult évben épített kis kápolna nem elegendő befogadni a' keresztyéneket, kiknek száma e* kiléresek elölt mintegy 300 volt. Ez okból azon szerencsés szükségben valánk, hogy e' kis templomot meg-N.t. Somos i János úr, jelenben a1

s.-pataki főisholaban bittan, és az ahoz köttetett tudományok közönséges tanítója, a' m. 1.1.I. tagja. Sz, nagyobbítjuk; mert av

szabadság, mellyet a' keresztyének itt élveznek, korlátozottján; ők a' sz, titkok ünneplésére 's imájok elvégzésére nyilvánosan összegyűlhetnek. A' kápolna néhány lépésnyire van a' collegiumtól. A' chinai pap, ki a' legújabb tanítványok oktatásakor segítségemre volt, naponként miséz nekik, egyszersmind papjok s a' körösleg lakó keresztyéneké. De a' benszülöttek is nagyobb reményt nyújtanak most, mint valaha, hogy köztök is vannak választottai az Úrnak. Ha nem csalatkozom, e* hegyek fejérednek , a' gabona érik 's az Isten irgalmának napja megvilágosítani e* szegény népeket, melylyek eddig a' lamai babonának hódoltak, nem fog késni közeledésével. A'lámák közöl egyik máris tiszteli az igaz istent 's imádkozik. Mások példáját követni ígérik. De a' királyt, kinek ők rabszolgái, kellene főleg megtéríteni. Bízom azonban az Úr irgalmában. A' mo-pigi hgség némellyek szerint, Sutchuen tartományhoz tartozik, mások szerint csak hűbérese *s inkább Tibethez tartozik. Ha e* fejdelem elfogadja a' hitet, egy egész nem -zet van megnyerve a' Krisztus Jézusnak 's Tibet kapui meg fognak a'jó követség előtt nyílni." Adja Isten! (A.K. Z.). Bajorország és Róma. Bajorországban nem várt dolgok fejlődhetnek ki. Emlékeznek olvasóink, hogy a' bajor özvegy királynőnek 1841-ki nov.ben történt halála alkalmával nagy súrlódások keletkeztek a' miatt, hogy a* r. kath. papságtól is egyházi szertartások kívántattak e* prot. fejdelemnö tiszteletére, 's e* súrlódások még nagyobb fokra hágtak, midőn az ágostai püspök, a' többi püspöktől eltéröleg, e* részben illő eljárást parancsolt meg alárendelt papjainak, 's épen azért ö fels. a' király megelégedését tudatá vele 's a' többi főpaphoz utasítást 's intő rendeleteket bocsátott, melly oklevelek hírlapokban is megjelenvén, lehetetlen volt, hogy azok a' sz. szék előtt titokban maradjanak. Ez okból a' pápa 1842-ki febr. 13-kán levelet intézett az ágostai püspökhöz, mellyben eljárása határzottan roszaltatik 's meghagyalik nekie, hogy az okozott botrányt (scandalum, quod fidelibus ex sua epistola et funere illo obvenit) adandó alkalommal jóvá tenni törekedjék, mi által a' többi püspök eljárása közvetve helyeselve lön. Az ágostai püspök a* pápa e* levelét közié a' bajor uralkodóval, óhajtván, hogy az titokban tarlassék. Ezzel a' dolognak nem lön vége; mert 5 hónap múlva, 1842-ki juL 9-én, hasonló levelet bocsátott Leiss Rupert scheyerni préposthoz, ki a* scheyerni benedekrendü kolostor rendszabályait kéré helybehagyatni a' pápa által, azon föltétellel együtt, melly alatt ő fels. hagyá helybe az érintett rendszabályokat, t. j. hogy a' szerzetesek kötelesek legyenak a' fejdelem *s prot. nejének is kimúlásakor gyászliszteletet tartani *s azt évenként megújítani a' nevezett kolostorban. A' rendszabályokat ő 36*