Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-09-07 / 36. szám

non az illy demokratiai-elvü czikkek miatt nem nyert, nekünk ugyan szerencsénkre, királyi megerősítést. — Az agostai atyafiak üdvösnek is látták ezt, a' synoduson tett nyilatkozatoknál fogva, rendelkezéseikbe nem igtatni. — A' helvét-vallásu superintendentiák közöl pedig három ezzel, mint a' pap elbuktatására ürügyül használható czikkel, máig sem kivánt élni. — A' tiszánineniben gyakorlatba jött ez, és ugy látszik nekem , hogy csak 1842-dik évben, a1

miskolezi kerületi gyűlésben, talált vétóra. Mert a* kerületi kormány, okulva e* czikknek áldozatta, vegyes választmányt nevezett ki, emberibb korunk kivánatainak egy megfelelőbb papváltozási tervjavaslat készítésére, utasításul adatván, hogy az ágostai e' tárgyú rendszer mintául használtatva, az őrökre-választás se legyen felejtve a' vázolatból, hogy az állandó maradhatás által is biztosíttassék a' papsors. A' választmányi tagoknak éles belátásuk, politikai tudományos készültségök, szilárd egyenesjellemök, előre biztos reménynyel töltenek el, hogy a' szent ügy a' részrehajlás és a' hierarchiai gyanúsítgatás zátonyain fel nem akad. — Igen igazságos, hogy a' népnek, a' törvényes határok közt, a1 szabad-választás engedtessék meg, — vagy, minthogy ezt már ki is vítta, részére a' tanács adja hozzá megegyezését, — a' dimissio pedig töle elvétessék, — és az esperesi consistorium ezt otC gyakorolhassa, hol morális halál, vagy közjó igényli 's teszi szükségessé. Ez által majd Ieporlik szent vallásunkról még ama fekete korom is, mellyel azt több helyeken, a' még máig is divatozó papmarasztás bemázolta. Nincs egyéb hátra, mint sorsunkért 's vallásunkért melegen dobogó szívünk mélyéből óhajtanunk olly gyors és teljes-sikert, hogy miután köztünk a' hierarchia, soha föltámadásra nem számolhatva, örök sírba szállt: szegessék szárnya a" mindig nagyobb erőre kapott küriarchiának is, hogy az eredeti egyszerűségét vissza — nyert, mérsékelt anya a' nép, szép előmenetelre növekedett leányának, az egyháznak, örülhessen; ez pedig olly anyjának ismervén azt, mellyben él, mozog és létez, gyöngéd érzések közt ápolja azt. Kovács János, eszenyi lelkész. Fehér-komárommegyeft ágostaiak esperesi gyűlése. Tandem aliquando, Quirites! Le a' kalappal! Halljunk szót, uraim! Legelső szózat ez e' megyéből ; mert mióta Egyházi Lapunk fenáll, nem tudom, félelemből-e, vagy szeméremből, vagy gyávaságból, vagy részvétlenségböl, vagy mi más okból, tudtomra sem hivatalos, sem amollyan tudósítások a' tisztelt egyházmegyéből e* Lapokban nem közöltettek. Ezt bánom. De azért ai első közleményt is, ha az a' t. cz. szerkesztőség által érdektelennek találtatnék, ne a' nyomdába küldeni, hanem minden pardon nélkül félre tenni méltóztassék. Ext nem bánom. Közlésemben a" tárgyalt pontokat nem a1

szerint, a' mint egymásután szőnyegre kerültek, hanem amúgy gondolom-formán fogom elősorolni; mert a' szoros rendről már szinte meg is feledkeztem. A' gyűlés n.t. Fárnek Dávid esperes, és tek. Horváth István esperesi felügyelő urak ikereU nökletök alatt Csákváron, fehérmegyei mezővárosban, Eszterházy Miklós gróf ösi székhelyén, tartatott jul. 3-kán 1845-ben, az evangélikusok templomában, a' papok és kilencz egyház képviselőinek teljes számával. Előrebocsátom azon észrevételt, hogy a' mult 1844-ik évi kerületi gyűlés jegyzökönyve, melly nélkül pedig egyházmegyei gyűlést tartani igen bajos, még máig (jul. 24.) sem érkezett hozzánk. Nem botránkoztató dolog-e, 4 jegyzőnek 11 hónap alatt 3 ívnyi jegyzökönyvet elkészíteni nem tudni?! Ha felszólalunk, azt nyerjük feleletül: „Köszönjék meg az urak, hogy megírjuk ingyen." De köszönjük is ám az illyen szolgálatot. Az evangyéliomi hivatalviselésben nem a' pénzre kell nézni, hanem arra, hogy minden hűnek találtassék. Ha szolgálat, forgolódjunk a* szolgálatban. Ha ki elöljáró, szorgalmatossággal járjon. Haubnert letorkolták világi uraink, hogy jegyzölétére jegyezni akart: Horváthot pedig skártba tették, hogy tolla megtompuljon; mert attól féltek, hogy a' lúdtoll idővel tán majd lituust ellik. Hinc illae lacrymae! Prooemium gyanánt említhetem, hogy gyűlés előtt valamennyi papok's azokkal karöltve vallásos buzgóságu világi felügyelőnk is, az úri szent vacsorával éltek. Helybeli lelkész tartotta az oltári beszédet, mellyben szegény árva fejünket, mint illett, jól megfésülte. Valahányszor gyűlést tartunk, mindig így szoktunk tenni. Nem is rosz szokás ez; mert az egyházi szolga is tagja levén a* keresztyének gyülekezetének, mint illyen, köteles részt venni e' szentség malasztjában. Csakhogy nem illyenkor kellene 's nem is elég azt csupán egyszer egy évben tenni.— Más egyházmegyékben minden kántorszerdán, és így évenként négyszer tartatik papi gyónás. De miért épen ekkor? Biz ez egy kis puseyismuo. — A* reformátusoknál pedig a' pap, valahányszor neki tetszik, együtt urvacsorál a' gyülekezettel. Ez utolsó szokást követi nálunk Wimmer is. Melly, magában véve (mint communio). helyes ugyan: de az által némileg helytelenné lesz, hogy a1

pap saját kezeiből veszi az önmaga által megszentelt kenyeret és bort. Nem puseyismus-e, ez is? Féldéli 10 órakor kezdődött a' gyiilés 's tartott délesti harmadfélig. Veni sancte helyeit egy-WV;