Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-09-07 / 36. szám

házi jegyzőnk Miatyánkkal nyitotta azt megl Azután 1) N.t. esperes urunk, korunk egyik tudományos férfia, több tudós munkák szerzője, költő és bölcs egy személyben, üdvözlő elnöki szónoklatában nyomosán fejtegetó azon örvendetes változásokat, mellyek a* legközelebb lefolyt évben egyházunk egén keresztül vonultak. Érintve lön természetesen az 1844-dik évi vallási áldott törvényczikk, az ide vonatkozó egyházi mozgalmakkal együtt. Beszédét harsány éljen követé. Nevezetes, hogy a' tudós férfiú ezen beszédben az összesereglett képviselő-testület többszöri megszólításakor illy szokatlan czímmel élt: Nagytiszteletü és tekintetes egyházmegyei Karok és Rendek! 2) Egyházi rendszerünk rendeletéből consistorium alakíttatván, annak jegyzői és ülnökei meghiteztettek. Jegyző mindenik rendből egyegy, ülnök mindenikből négy-négy választatott. A* világi ülnökök, jegyzőnkön kívül, ki egy-uttal ülnök is, nem jelentek meg. Ez vagy igen nagy hanyagság, vagy szembetűnő lenézése egyházi testületünknek Ha nem akarnak, édes urak megyénknek szolgálni: kérjük,legyenek szívesek azt kereken kimondani; mert mondott szóból ért a' magyar. Legalább bizalmunkkal ne éljenek vissza, 's egyházmegyénk ügyeit ne hátráltassák. Pár ezer pengő forintot nem köthetünk hivatalukhoz : lia ez volna, majd akkor tudnók, mit kelljen Önökkel tennünk. — Elnököket is kellett volna választanunk: de rendszerünk egyik pontja szerint esperes-és felügyelőnek muszáj elnököknek lenni. Ezek kis legátus nalusok. Ügyvédről is szól a' rendszer: de ez eszünkbe sem jutott. 3) A' pénztári számadások nyilvános megvizsgálása sürgettetett. Szerette volna egyik-másik tudni: fel vagyunk-e vagy alá szegény cassánkkal,'s nem történnek-e annak kezelése körül holmi visszaélések? De, Isten tudja mi okból!? ez igazságos követelésünktől elüttetlünk, noha maga a' pénztárnok is egy akaraton volt velünk. Ugy, hogy most már a1

pénzlár állapota széna-e vagy szalma ? nem tudjuk. Pedig mig a' felett vitáztunk : Elolvassuk-e a'beadott pénzlárnoki számadást, vagy sem? könnyen kétszer végig-futhattunk volna rajta. Végre világi jegyzőnkre lelt annak privát megvizsgálása bízva, ki ha pénztárnokunkkal egy gyékényen áruland, könnyű lesz keltejüknek megmulatni, hogy nulla a' nullából felmegy. Belijó illyen helyen pénztárnokoskodni! 4) Bizony derék dolog az a* honoratiori jog. Még a' templom szolgái is örülnek, hogy élhetnek vele. Példa erre a' csákvári szűrös egyházli. — Új rendet kívántak némellyek a'gyüléstartásra nézve a'régi kopott helyeit behozatni. Eddig ambulatorie, sorban tartottuk gyűléseinket, a' kisebb ekklézsia, ha a* sor rá került, szintannyiszor, mint a1

nagyobb vagy legnagyobb; mert municipális szerkezeténél fogva egyik annyi külön jogokat élvez, mint a' másik. Most ugy akarták a* status quo-t megváltoztatni, hogy ezután bizonyos állandó helyre, p. o. Csákvárra, Oroszlányra vagy Bokodra, mint legcentrálisabb pontokra, legyen a' gyűlés szorítva. Ide aztán mindenik ekklézsia maga költségén küldje követeit; mert mindeniknek könnyebb lesz évenként 10 ft., mint minden kilenczedik évben (mert kilencz évi rotalio kívántatik a' gyűlés cyclusához) 90 's több forintokat kiadni; vagy könnyebb 90 forintot 9 terminusokban, mint egyszerre lefizetni; melly mennyiség kivált, a' gyengébb ekklézsiáknak, minő a' többek között Csákvár is, terhesen esik. Felkél erre a' csákvári egyházfi, 's mintha tökkel ütötték volna fejét, bajuszát jól megsimogatván: „Bizony, úgymond, mi tagadás benne, haragusznak is embereink erre az együgyű gyűlésre (akará mondani: egyházi gyűlésre); mert sokba kerül nekik. Azt mondották, hogy Isten ellen való vétek, egyszerre ennyit megenni, meginni." E'szavakra az egész olymp megrendült 's nagy-hirtelenséggel lőn minden oldalról, mint egy sebesen zúgó szélnek zendülése, melly elteié az egész házat, a* mellyben ülünk vala. Csákvári uraimék pedig — quam qui Jovis ignibus icti — szégyenletökben majd a' föld alá bújtak, fel-feljajdultak, pisszegettek, csígatták botor egyházfiukat, 's ha lehetett, tán az egész város cserepét fejéhez lódították volna. Eleget mondták neki: Kend hallgasson, az nem ide-való beszéd, kendnek itt nincs szólása; de a' kipökött szót többé visszanyelni nem lehetett. Világi uraink nyomban készeknek nyilatkoztak az ebéd megfizetésére, mit bizonyosan meg is tettek volna, ha szerencséjükre egy alább megnevezendő csákváriúr vendégszeretete véletlenül ki nem rántja őket a* hínárból. — A* végzés denique az lett, hogy minden ekklézsiák kérdeztessenek meg: Mikép kívánják a' gyűléseket jövendőben tartatni, a' régi divat, vagy az új indítvány szerint? 's ez a' Pusztavámon tartandó jövő évi gyűlésen referáltassék. — Még is csak volt hát valami kis haszna a' csákvári egyházfi ügyetlen előadásának. —Ennek fonalán 5) Kérdésbe tétetett: Vájjon minden évben-e, vagy csak minden másodikban tartassék esperesi gyűlés? Minő kérdés!? Bár minden évben kétszer lehetne! Ha minden évben nem szükséges, nem látom át, miért legyen rá minden másodikban is mindenkor szükség. Azt kellett volna inkább indítványozni, hogy gyűlések ezentúl az egyházmegye szükségeihez képest tartassanak. Végzés: Maradunk a1

régi mellett, és minden évben fogunk gyüléskedni. 6) A* gyúrói fiókegyház szeretne anyává lenni s papot vinni vagy levitáját fölszenteltetni. Minden részről tudta magát legitimálni. Adósság nem terheli. Megvan benne a' törvényes-menynyiségü lélekszám. Az anyaegyház nem difficul-