Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-08-10 / 32. szám

további folytatására osztatlan bizodalommal és kebelmelegséggel megkéretett, 's egyértelmű kérelminket teljesíteni szíveskedvén, örömzajos „éljen"-ek közt tiszti székében megmaradóit. 10) A' protestáns egyházakszerte kerületi javallatkép megállapítandó könyörgési ünnepet elvileg nem pártoltuk. A' gyámintézetbeni mikénti részvétel iránt az egyes gyülekezetek nyilatkozásra szólíttattak. Közli kutnai Zelenka Dániel, esperesmegyei főjegyző. Hi«-lionti ev. esperesség gyűlése. A1

kishonti evang. esperesség jun. 19-kén R.-Bányán gyüléskedett. Veni Sancte után felügyelőnk t. Kublnyi Gedeon űr tartotta igtató beszédét, mire az eskütétel következék. Ezután, minthogy gyűlésünk tisztújító volt, a' hivatalnokokat választó szavazatok bontattak fel. Eredményük : t. Kolbenheyer Mihály fő-, t. Czéner And. alesperesnek, t. Pékár István jegyzőnek, t. Valentinyi Dániel decanusnak ismét megmaradtak, valamint t. Kubinyi Antal és Malalinszky István világi dekánusok is; pénztárnokul t. Holko Mátyás, dékánul t. Szlopovszky Péter, szónokul t. Czavar András, ügyvédül t. Jánosdeák András, világi jegyzőül t. Kubinyi László urak szavazatok többségével választattak el. Segítse Isten őket erélyes hívatalkodásra! Belügyeinken kivül volt szó a' gyámintézetröl is; 's ámbár egyik tagunk annak czéltalanságát, sőt provinciális érdekekre-károsságát igyekezék bemutatni: esperességünk még is az eszmét elfogadta, kivitelét azonban nemcsak az egyházi gyűlésig, mint az alapszabályok akarják, hanem az egyh.ban magában, mint a',szózat4

ez ügybeni irója kivánta, nem tartja üdvösen életbe-hozhatónak, practicabilisabbá leendését a' jövendőtől várja. Szívesen irnék tovább is illy tényszárazon, ha nem félnék, hogy az olvasó, gyülésünket is illy prósainak tartandja, és attól, hogy a' körülményeinket ismerő, tudósításomat mystificatiónak nevezendi. — Hiába tehát, tisztelt Szerkesztő Kérnem kell Önt, hogy az itt következő commentárt is, milly ellen olly gyakran tett már óvást, szíveskedjék közölni. Dehogy volt a' mi gyűlésünk prózai! — lármás volt biz az, egész a' fellengősig, 's alkalmat adott reá eleinte, a'jelölésre szólító levél. Miérthogy, mondák, a' felügyelő egészen elmellöztetett, kinek sajátképen a' papi hivatalnokok leköszönésével egyedül volt joga illyes köröztetni? — „Mert a'papok uralomra vágynak",— felelék. Interrogatio cum subjectione, — figura poetica. Ugyan, ha sikerülend már némelly urakat capacitálva megnyugtatni, hogy a' prot. pap, eo ipso, nem vágyhat egyházi uralomra. De még valami: A' szkálnoki egyház szavazata, mert felügyelői aláírás hibázott, érvénytelen; a' pokorágyi egyházé, mert pap nem irta alá, érvényes. Ugyan hol itt a' viszonosság, uraim!? hol a' collegialis rendszer ? és még is papuralom! 7\ Kolbenheyer Mihály főesperessé létének egyébiránt, daczára az éghajlatunk alatt — most egyházilag egy régi antipathia 's egy ujabb reactio szülte — burjánként tenyésző korteskedésnek, minden, esperességünket önállással kormányoztatni óhajtó, szivéből örül, 's van remény, hogy miután a' malitia csak kis szerepet játszott, esperességünk, mint Isten szereti, szellemegységben marad. Faxit Deus! Vári. I s k o I a-u g yi Oktatói közgyűlés Kay-IJgróczoii. (Vége.) A* lyceumi tanítás-rendre menvén át a' tanácskozás, bebizonyult, hogy itt épen nem kevesebb és nem csekélyebb akadályok állottak eddig, a' rendszer tökéletes kivitelének útjában, mint a' gymnasiumoknál. Először is, a' kitűzött udományok nagy száma 's azoknak egyes és folyamatok-szerinti kiszabása; továbbá a' tanitók csekély száma és e' csekély szám mellett is, a' tanítási erőknek felettébbi megoszlása, a' minthogy ugyanezen tanítóknak — kivált a' gymnasiumokkal összekötött lyceumokban — egyszersmind a' szónok-költészi osztályt is kellend ellát— niok; aztán a' soknyelvüség, meg a'magyar nyelv maga, ha már nem is annyira az ifjúság között — mivel ifjaink, míg az úgynevezett akadémiai cursusba felvergödnek, csak megtanulják már a* hazai nyelvet — de annál inkább magoknál az oktatóknál; továbbá még, ollyan tudományok tanítása, a' mellyekre a' mi theologus féríiaink nem készültek, — másfelől meg ollyanok előadása, a' mellyekhez elegendő és eléggé czélszerü taneszközökkel és szerekkel még alig bírunk; végre pedig még egy neme a' kitűnni-vágynak, miszerint némelly főbb intézetek, a' nélkül, hogy birnák, nem csupán egy, de két, söt három akadémiai tudo4 mánykart is képviselni részint kénytelenek, mivel az alapítóknak és alapítványoknak az az értelme, — részint pedig magok ugy akarják. Ezek gördíti tettek fel főbb akadályul, a' rendszer teljes kivitele ellen. Es ezen akadályok annál sulydsabbaknak mutatkoztak, mennél lényegesebbeknek ismertetének el másrészről a' kornak tudományos igényei és követelései a' főbb tanintézetek irányában. A' megemlített akadályok elhárítására tétettek ugyan némelly indítványok, minők péI-» dául az: miszerint eszközlendő volna, hogy a' theologia kerületenként csak egy intézetben ta-r níttatnék, és ha még ez is sok volna, akkor csak két evangelikus theologiai facultásra szorítkoznánk, és ezek névszerint, netalán Pozsonyban és Eperjesen lehetnénektovábbá az, miszerint akárminemü tanítóink ne csupán aV theologiát