Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-08-10 / 32. szám

Bánáti szózat a9 gyám!vitézét V puseyismus ügyében. Nem régen szólalt fel, a' tervezett gyámintézet mikép egyszerűsítése 's honunkban végrehajthatása felöl, nógrádi ev.alesperes t.Geduly táblabíró űr, néhai iskola- most tiszttársam. Elolvasván czikkét, a' mint egyrészről örömmel teltem el, látván előre lelki szemeimmel annak lehető jövendőjét : ugy másrészről némi fájdalmas érzelem fogta el keblemet, midőn gondolóra vettem, hogy még ezen ajánlott egyszerű mód is reánk confiniumbeliekre nézve nem csekély nehézségekkel leend csak azért is összekötve, mivel az itteni alaptörvények gyakorlatban levő értelménél fogva, mindennemű pénz- vagy gabonabeli gyűjtemények kísérlete tilalom, felsőbb engedelem nélkül, olly annyira, hogy akármelly-nemü szűkölködők vagy szerencsétlenek fordulnak meg nálunk segedelem-kéregetés végett ('s ezt tudnotok kell, szabad Magyarhon szabad fiai l valakik nem tudjátok): az a' pap, hely- vagy századbeli commendans igen-igen koczkáztatná becsületét, ha a' tását, mint azt megjegyzém e'Lap 395-ik hasábján, — 's talán — eléggé érthetőleg. A' puseyismus, — mi alatt a' profestantismusfól eltérést 's a' katholicismushozi hajlamot akartam értetni, — nevezetének használataért, a* vád engem terhel. Sajnálom, hogy a'reformatio óta megszületett's századokig élendő magzatnak helytelen kereszt-nevet tatáltam adni! De mentsen ki engemet, hogy e'nevet nem én faragtam, készen levén az évek óta a' Nemzeti Újságban, mint Lapunk 280-ik hasábján kimutatám. f) Örömest is felhagyok vele, csak tessék a' protestantismustól eltérő 's a' romanismushoz szító hajlamnak, — mellyet nem keresztelénk elébb, mint születnék 's létezne, — más, alkalmasb czímnevet szerzeni l Török. űr ártatlan egyházi szertartásnak tekinti 's mint ártatlan bárányt ölelgeti a' dunántúli püspökszentelést. Török. +) Szabadjon ez úttal, rozsnyói lelkész Agonás Sámuel úrral pörömet végeznem, ki megtámadja szerkesztőt azon sorokért, mellyek A. S. urat érdeklik, Lapunk 280-dik hasábján, — állítván, hogy ezekben felőle hazugságot és rágalmat irtunk, személyére mocskos bélyeget sütöttünk, önszemelyűnket is leuudokítottuk, — mert ö nemcsak soha nem lépett fehér-gyolcsu ingben szószékre, hanem a1

tót és német-ajku egyházakban divatozó fehér kámzsát is elhagyta. Egyszersmind kivánja kimutaltatni a1

kútfőt vagy Rozsnyón-Iakó, rosz-Ielkü levelezőnket, honnan felőle a' tudományt merítök, — szerkesztőn pedig elégtételt követel. Elégtételül A. S. urnák szolgálok egy jó tanácscsal: Legyen a' tudós úr tudósabb 's figyelmesb olvasó! Vegye elő Lapunk i 2-dik számát még egyszer, keresse föl benne még egyszer a' 280-dik hasábot, lássa meg azon eme*, vaskos betűkkel nyomatott sort: ^ eitl— zett Újság, 1842, 9§.<1ik szám: 's azonnal megtalálandja a'keresett kútfőt, — átlátandja, hogy a1

felőle mondottak a' Nemz. Újságból idézettek: m hezképest a' Nemz. Újság 1842-ik évi, már kimúlt szerkesztőjével 'a annak lenni megszűnt rozsnyói, roszlelbü levelezőjével szálland elégtételf-követelő pörbe. Török. könyörülő emberiség szaván indulva, e' politikai rendszabályt, mellynél fogva még az egyházi s vallásbeli szent czélok sem vétetnek tekintetbe, vagy szenvedhetnek kivételt, áthágni merné. Azért E' jelen soroknak az a* czélja, titeket, szabad Magyarhon szabad fiait, e' minket korlátozó körülményre figyelmeztetni, 's a' mellett még valamire kérni. Ugyanis 1) Tartsátok szemeitek előtt mindenkor ezen állapotunkat, valahányszor a* kerületi 's egyetemes gyűlésekben mindenekre kiterjedő 's mindeneket lekötelező határozatokat hoztok. Megjelentek ugyan eddig e* 9 év előtt született, bánáti ev. esperességnek képviselő követei a' tudva-levő köztanakodások helyén; lesz az idén is olly egyén ott, a' ki megbízási kötelességből szóland arról, a* mi legközelebb minket érdekel: de ha annakutána találna elmaradni emberünk, nagy távolság *s pénztári csekély erő kívánatos megkímélése miatt (mert hiszen a* Szerbiával határos Duna egyik szélétől Pestig csak 3'/2

n

a

pi út): akkor, kérlek, akkor ne felejtkezzetek el helyzetünkről *s kényes viszonyainkról! 's valamit csak el végezendetek, végezzétek el mindenkori tekintettel reánk. Ajánlottam főtiszt, főpásztor urunknak több ízben e' gátoló akadályok akképi elhárítlatását: hogy valahányszor segedelmezésekre szólíttatnak fel a* magyarhoni evang. egyházak: mindannyiszor *s pedig okvetellenül, szólíttassanak fel a' németbánáti ezredbeliek az illető bánáti hadi kormány utján; különben a' pusztában hangzik el a' szó. Hiszen mi örömest adakozunk, csak merjünk adakozni: de nem alattomban, hanem nyilván, mert az első esetben feleletre vonatunk,— a' másodikra felsőbb engedelem múlhatatlanul kell, ha akarjuk, hogy foganata legyen határozatinknak. A' katonai hatóságok rendszerint nem ellenzik belügyeinknek saját módunkon elintézését, 's jóváhagyják, a' mire a' gyülekezetek reá állanak, mert jól tudják, hogy önmagunkra vagyunk hagyatlatva, és saját erőre szorítkozunk. Minthogy pedig a' kerületi püspök úr kezd, fájdalom! elmaradni a' kerületi 's egyetemes gyűlésekről; söt a' tiszán-inneni is ez utóbbin megnemjelenendőségét már előre bejelentette kerületének: illy szomorító körülmények közt a' többi egyházi kormányférfiak előtt esedezem: kössétek szivetekre a' most mondottakat, ha különben velünk együtt ohajtjátok, hogy az adakozásokat-nézö, közgyűlési rendeleteitek a' magyar confiniumban jó földre találjanak, 's gyümölcsözzenek. íme! mennyi idö óta sürgettétek hasztalanul tőlünk az 1 pgö lélek-krajczár letételét a' kerületi pénztár gyarapítására! 's mihelyt javallatomra ennek szükséges voltát terjesztettétek az illető udvari hadi kormány elébe: egyházaink nem vonakodván, megadatni rendeltetett 's meglesz. De van még valami más tőletek kérni valóm. Ez az: 2) Legyetek kímélettel irántunk nyilvános