Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-06-29 / 26. szám

alapuló uatonomiaját megtámadom? Ez isméfe Ifordité?e a' nonienclaiioknak! Bizonyára nagy okom volna a1

nyilt jegyzetek t. Íróját az cvangyéliom szavaira (Málé 7: 3,4, 5 v.) figyelmeztetni: de kétségbe kell eleve esnem illy figyelmeztetéstől annak irányában, ki nem iszonyodott illy javaslatot tenni: zárjuk el, vessük el amaz ugy nevezett kis b — át, 's a' t. Bizonyára nem ártana az illy javaslat tevőjét St. Simonhoz 's a1

communistakhoz utasítni, öt épen, ki mást Romába utasít. Láthatja ezekből a' t. közönség, hogy a' nyilt jegyzetek t. Írójának is vannak doctrinai, még pedig borzasztóan szép doclrinai; láthatja egyszersmind azt is, hogy nem egészen improvisáltam, 's nem épen szélmalom ellen harczoltam akkor, mikor éles vonali akartam húzni az autonomia és anarchia közt, a' mivel, ugy hiszem, semmi népfelségsérlési bűnt nem követlem el. Ugy van, mert nem mondottam, mondani nem is fogom soha, hogy a' népnek, vagy szorosban szólva5

egyes egyházainknak semmi befolyást nem kellene adni egyházi törvényeink hozásában, sőt azt hittem mindig, hinni fogom ezután is, hogy egyes egyházoinknak okvetlenül be kell folyniok törvényhozásunkba. A' miképenről még nem nyilatkoztam, helyensen nem is nyilatkozhattam; mert elébb az első kérdést kell elintézni: Kell-e zsinat vagy nem? mert ha nemmel dűlne el valamiképen a1

kérdés, ugy hiába-való minden vila a'2-ik kérdésről, ki által, mi arányban,'s miképen választassanak a' követek zsinatra. El kellett volna hát várni t. ellenemnek az első kérdés kimenetét. Most hát, miután zaklat, csak azt mondom röviden: hogy egyházainknak közvetett befolyása legyen egyházi törvényeink alkotásába önmaga által választandó követek, és önmaga által választott választmánytól készítendő utasítások által. 0 azonban,mint roppant olvasottságú 's szabadelmü publicista, jól tudja , hogy az utasítások kérdése igazán európai kérdés. Én részemről tekintettel kívánok lenni magyar alkotmányos életünkre, 's a' járt útról eltérni nem akarok 5 's mivel magyar alkotmányos hazánkban igen kedvelt eszme az utasítások adásának joga: azért e' jogróli lemondást távolról sem akarom valakitől követelni 5 noha nem egy 's két országos tekintélytől volt szerencsém hallani azon elvet: mitle sapientem, et nihil ei dixeris. Ö, mint szabadelmü publicista, saját tapasztalatából is tudhatja az utasításnak mind szükségességét, mind nehézségeit, tudja kétség nélkül azt is, hogy vannak törvényhozások utasítás nélkül és még is nem legroszab-11 0

0 bu! mennek a' közügyek. De hogy ismét plagiarismust ne dobjon szegény fejemhez, megállapodom itt, és azt mondom, legyen minden áron, legyen utasítás, közvetett utasítás. Követlen utasítást készilni ugyanis majdnem lehellen, nemcsak a' készületienség miatt, mint inkább azért, hogy a' száz vagy ezer felé ágazó utasításokból törvényt alkotni felette nagy nehézségekkel jár; aztán azt sem kell feledni, hogy változtak az idők 's körülmények; a'magyar törvények sem Rákoson készülnek többé, a' közvetlen befolyásnak ideje lejárt nagy-részben. Végre a* nyilt jegyzetek t. irója, mint értekezései mulatják, egyházi történetludós is, miért nem fontolja meg hát, hogy ha symbolumainkat's confessioinkal kéthárom emberek irhalták, 's a' protestánsok egyeteme még is magáévá tette azokat: ugy az előadott mód szerint e.házak által választandó 's ugyanazok által utasításai ellátandó követekről nem lehet méltó jogon azt mondani, hogy amúgy nolle velle tőrvényeket fognak decretalni. Én nem decretalni, nem improvisalni akarom egyházi törvényeinket: hanem maga rendén, az 1790:26. törvény szellemében készíttetni, aztán aláírással szentesíttetni, nehogy ugy járjunk velők, minta'budaiakkal: némellyek bevették és megtartják, mások nem. Hát azt micsoda logikával mondhatja az én t. ellenem, hogy zsinatolás valóságos szakadást és separatismust szülne ? Ez már valóban álomlátás, *s doclrina, mit, megvallom, még soha nem hallottam ; hiszen nem az idéz elő separatismust, hogy a' törvényt beveszik és megtartják, hanem az, hogy be nem veszik és meg nem tartják. Ugydé kicsoda akarhat egyházi törvényeket hozatni olly foltét alatt, hogy csak azok fogadják el, a' kik akarják ? Nem ! az nem lehet, annak nem szabad megtörténni; 's azért óhajtók részemről szentesített törvényt, hogy az valamiképen meg ne történhessék. Nem akarom t. ellenemet utánozni a* gyanúsításban: de figyelmeztetem még is a' t. közönséget, hogy itt ismét egy kis anarchiai szellem kacsintgat ki a' nyilt jegyzetek közöl; minek, hogy a' mennyire erőmtől telik ellene dolgozzam, azért is használám minap a 'minden áron szót: mit, ugy látszik, észrevett, azért ferdítette el a' nomenelatiot. Volnának még, bizonyára sokak volnának még, miket a' nyilt jegyzetek ellen mondani lehetne annyira, hogy egész kötetet, 'snem ujságlapi rövid értekezést kellene írnom, azonban kötelességem a' tisztelt közönség béketürésével tovább vissza nem élnem, annál inkább, mert védelmemet befejezettnek találom. Már most nem tartván fel magamnak jövendőre semmit, a' közötlünki pernek vég-említését a'tisztelt közönség nagy-lelkü bölcseségére 's igazságszeretetére, őszinte tisztelettel 's jó reménynyel bizom. A' nyilt jegyzetek t. íróját pedig arra kérem, ne mutassa példáját annak, hogy A — ban nem feledték még el 1838-tól fogva a' gúnyirafok gyártását! inkább a' helyett igyekezzék capacilalni, meglehet, hogy capacitalni fog, én legalább megengedem; azon kívül számot tarthat arra is, hogy a' t. közönség nem fogja pedanteriának nevezni, hogy Eichorn, Brendel, Tzschirner, Bretschneider munkáit ajánlgalja. Bizony reám Í3 fér-