Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1845-06-29 / 26. szám
„Kövesse meg érdemes személyét, nagytiszteletü coílega uram! — dörmögé Boros Márton — a1 mi sok csak sok. Ha enmagamat nem kiméi, kímélje hivatalomat, 's ennyi gregarius pap előtt az embert ne derogálja, witzeskedési pruritusát zabolázza." „No! no! Márton barátom! tréfa darabfa" — mondá engesztelő kedves hangon Fejes György. „De hát! foganatosíttatott is már a' theologicum seminarium terve Debreczenben ? — kérdezé egész részvéttel Bátori — Mi itt a' falun semmit sem tudunk. . . . íme! él a' Prot. Egyházi és Iskolai Lap, 's bár e' tárgy mind az egyházat, mind az iskolát illeti: még sem közöltetett róla egy ige is. Megvallom, hogy én csudálom, de egyszersmind kárhoztatom is a1 debreczeniek hanyagságát." „Nem lehet azon csudálkozni — válaszolá KegyesOrbán—. Debreczen magyar város, 's a' magyarnak, tudj' Isten! vérében van, hogy dicsekedni nem szeret, s ha jól van dolga házi körében, igen keveset vagy épen semmit sem gondol a' mások rágalmaival vagy dicséreteivel.. . . Oh! a' debreczeni iskola gyönyörűen halad. A' philosophia, ez a' tudományok isteni fáklyája, fenséges fénynyel világol itt 's hat keresztül minden tanítói teremeket. A' természeti tudományok, botanica, mineralogia, technica, chemia virágzanak. Botanicus kert igen szép; mineralogiai gyűjtemény elég gazdag 's jól rendbe szedett; chemiához 's applicata mathesishez, physikához megkívántató instrumentumokra közelebbi egy pár év alatt öthatezer forint kiadatott. A' politikai életpályára készülő ifjak históriát, politikát, jogtant széles terjedelemben hallgathatnak. Theologia pedig — tudtommal — az egész hazában sehol sem taníttatik illy universitásilag , mint most már Debreczenben." „Eddig is, míg a' homiletika cathedra külön fel nem állíttatott, eddig is minden héten tartattak a' nagyobb theologusok között próba-szónoklatok, hol az exegeseos professor felügyelete alatt szép praxist szereztek a' szónoklatban, 's igen érdekestartalmú jegyzökönyvet vittek több év alatt, az önmagok által megbírált munkákról. A' theoretikumokban szinte dús sikerrel haladtak. Közelebb a' mult évben egy olly kérdés tüzetett ki az ifjúság elébe, mellyet az AllgemeineKirchenzeitung, a' tárgy kiadása után néhány hónappal, a' legnagyobb-érdekütheologiai pályakérdésnek nevezett, tudniillik: „Adassék elő af socinianismus és rationalismus históriája a? legújabb időkig; adassék elő, miben egyeznek 's miben különböznek a' rationalislák és socinianusoku A' 200 forintot tevő jutalmat Szalai István nevű theologus nyerte el. De minden pályázók nehánv ívnyi dolgozatából átláthatni, hogy a' debreczeni theologus diákok igen jól ismerik a1 theologiai tudományos világ mai állását, ismerik 's olvasták is, az illető tanítók által megismertetett 's kijelelt ujabb munkákat. A' jutalmat nyert pályadolgozat, — a' mint hallám — K. T. M. által felküldetett az Egyházi és Iskolai Lap szerkesztőségéhez is, olly czélból, közölné azt Dobos úrral, ki a' debreczeni theologiai rendszerre vonatkozólag egy időben passionate witzeskedett; 's ekkép facto informáltassék raelius, a' male informatus. . . ." „Demindezekről ki írjonDebreczenböl? Professor nem írhat, tanuló sem. Erről azt mondják: hízeleg,vagy professorai meghagyása szerint irta, a' mit irt. A' professorokról azt, hogy egyik a* másikat dicséri A' prédikátorok sem Írhatnak. „Már esedezem! — mondá Bátori, szokott komolysággal visszavezetvén a' beszédet az előbbi tárgyra , — én szerintem ugyan az említett urak közöl is írhatna egyik vagy másik; minthogy azonban erről itt Vaskön, csakugyan hiába beszélünk: hagyjuk ezt abba; 's nagytiszteletü esperes úr legyen nekünk élő tudósítónk. Legyen kegyes minket in specie a' debreczeni theologicum seminariummal megismertetni, azután azokkal is megajándékozni, mik a' közelebbi gyűlésben történtek. Hallottam fülhegygyei, hogy a' két új professor választása alkalmával megpendíttetett az a' kérdés is, melly a' pesti superintendentiát összezavarta , tudniillik: az esperesek coadjutor curatorok 's kinevezett assessorok közötti viszony kérdése „Ez utóbbi tárgyról én, mint magam is esperes, személyem és hivatalom ügye forogván fen, nem szólok: de a' mit a'theologicum seminariumról tudok, azt szívesen közlöm. Azt azonban nem ígérhetem, hogy protocollaris hűséggel referálok az egyes részletekről. Ezek saját eszméimmel már egygyé-forrtak, 's alig tudnám megkülöböztetni, mellyek az enyémek, mellyek a' választmányéi Szeretnék nagyon rövid és érthető lenni Illy czélból, csak néhány szavakkal, a' mai kornál kissé fentebb kezdem a' dolgot." „1791-ig — midőn tudniillik a' protestáns vallás törvényesen bevett vallássá lön honunkban, 's a' régibb pacificatiók ujolag megerősíttettek,— a' tudományosság szinte csak theologiai ismeretekből állott, 's kellett, hogy álljon, mert a' keményen ellenszegülő, 's bár siker nélkül, de még is mindig contradicáló klérusnak 3 századon keresztül centies decantalt argumentumai ellen, a' Turretinusféle czáfolatokat tudniok kellett mindenféle-helyzetű 's különösen a' hívatalt-viselő honfiaknak. Ezért protestáns főbb iskoláinkban a' tanítás majd csaknem egészen theologiai irányú volt; a' legelőkelőbb nemes családok urfiai is tógába öltözködve convictusban laktak a' félig-meddig kolostor-szerkezetű iskolákban." „Evek haladtak, és a' kovászként mozgást, forrongást eszközlő nagy események után, honunkban is kezdődtek műveltetni a' philosophia 's természetesen jus naturae, politika, jus publicum,