Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-06-15 / 24. szám

szeszerkeztése pedig erőtlen annyiban, a' mennyiben a' hivők egész seregét e' nyavalyás útba szorít bele idveségért. Tovább, a' régi hittan, mystikus szempontból tekintve, az ollyan lelkületű embereket, kik a'vallástól azt várják, hogy őket Istennel valami titkos érintödésbe hozza, a'szentháromság felöli csodálatos titkával, kivált Isten-emberével, megengedjük, hogy a' harmadik égbe ragadhatja, hol ők magába az Istenségbe átömölhetnek. Ennyi e' tanból igaz és evangyéliomszerü: hogy a' keresztyénség több, mint puszta tan; hogy ennek megváltója van, kiben a' keresztyénség mindegyik magasztos eszméje megemberülve láthatóvá lön Igenis, ha mindazt, mi a' trinitas dogmájában van, czáfolhatlanul meg lehetne mutatni az Írásból, ugy mindezt hinni tartoznék az okosság: de az újszövetség szent szava a' fiút nyilván alárendeli az atyának; a' történet továbbá azt bizonyítja, hogy nem egyéb, hanem az egyházi atyák rationalismusa tolta a' trínitást a' keresztyén egyházra, csak azért, hogy a' szellemi igy feldarabolva megfoghatóbb legyen. *} Továbbá, a'régi hittan mellett, egyházi szempontból tekintve, századok tekintélye áll jót, annyi nemzedék benső meggyőződése szólal föl mellette, és valamint igen természetes dolog, hogy az egyes az egésznek, az egyház tagja az egyháznak alárendelje magát, ugy van valami pirító e'kérdésben: hogy vájjon csak a' tizenkiienczedik század lön-e elhíva az öskeresztyénség tiszta megértésére, vagy nem ? Igenis, az efféle figyelmeztetések mindenkor óvatosokká tehetnek az itélet-kimondásban: de az igazság előtt, melly czáfolhatlanul áll elő, mint kétszer kettőből a'négy, semmi esetre az ajtót be nem csukhatják. A' mi kiválóíag az egyházat illeti, ezt a' keresztyénség csak egyet ismerhet, melly a' Jézus szelleme által igazgatott közönség, és ez, mintillyen, már magában az egyházban protestált, és protestálni fog az egyház minden hátralása vagystabilismusa ellen. A'keresztyén közönségnek keresztyén vallás és egy megváltó kell, de egy hitvallás, melly nem az élö közönség meggyőződését fejezi ki, nem egyéb ábrándnál. Hogy pedig a' keresztyénséget csak az eddigi hitvallások birták volna kimerítni 's mihelyt az egyház többé nem ezen régi kapcsokkal szorítja össze a' bibliát és a' keresztyénséget; mihelyt a' keresztyénség fölött nem egyház örködendik, — azonnal halomba dől: e kedvenczállitás bizony nagy hit— telenségre mutat. A' nagy erő, mit egynémellyik egyház orvosolhatlan sebeinek, régi fekélyinek elpalástolására ki bír ós ki szokott időszakonként fejteni, nem nagy erőség az egyház csalhatlansága mellett. Végre tudomány szempontjából véve föl a' *) Ezeket tudnunk kell, hogy titeket ne kövessünk 's valahogy ekképen ne tanakodjunk! D. régi hittant, mint rendszert, csodálásunkat érdemli, —másfél ezred óta, nagy szorgalommal és ügyességgel lön ennek mindegyik osztálya kiépítve 's egy egészszé alkotva. De mit ér mind e' nagy szorgalom, ha lélektani, exegetikai és történeti alapállításai sok tekintetben ingatagok ? Midőn korunkban a' tudomány mély belátással vakolhatván e' régi oszlopokat, szánakozó mosolylyal néz le a'józan-okosságra,mint valami nyomorult,földön csúszó féregre; mi is nagyon tudjuk, hogy maga a' józan-okosság nem egyéb valamelly kor egyetemes kiképezettségének nyilatkozatánál, 's épen ennélfogva nem lehet csalhatlan, hanem jobbra tanítható és tovább fejleszthető. Ámde épen ezen éle tovább fejlődő okosság képes a való tudományt a' nyúlós scholastikától és sophistikától élesen megkülönböztetni, — tudja nagyon, hogy nem valami pogány tejet szítt, hanem a' keresztyénség elemein erősödött és serdült józan-okosság, 's ugyan ennélfogva vallja tulajdonának a' szent lelket, melly Jézus ígérete szerint öt minden igazságra vezeti. Jól tudja az okosság, hogy épen maga Jézus volt az, ki az okossághoz, a'józan-értelemhez szólt egyszerű beszédében, míg ugyan csak az okosságot az írás- és rendszertudók duggatták rendesen a1

véka alá; hiszi ö Isten és ember felöl mind azt, mit Jézus mondott, egyedül azt nem vállalja el, mit a' kifejletlenebb okosság hajdan a' Jézus szűz tudományához odatoldozgatott, mellynek érvényességéhez szólója van, mint emberihez, a' józanokosságnak és lesz mindenkor, legalább nálunk protestánsoknál. Hol vette magát a' symbolismusra épült csalhatlanság eszméje a protestáns egyházban, melly épen maga protestált a' csalhatlanság ellen ? — Vagy ha minden ugy áll a'régi hittanban, mint kell állania, hol van az Isten országa, mit a' nagymester felépítendő vala e' földön? Uralkodnak-e egyházában a' szeretet, a' béke, az igazság? 'S ha nem uralkodnak még, hanem helyettök főpapok, fényes czímek után hunyorgó protestáns püspökök, Írástudók, phariseusok, emelik fejőket a' Jézus egyházában: nem ti vagytok-e fö okai, kik a' keresztyénséget a' maga utján kifejleni gátoljátok?! A' második értekezésben tanakodott a' gyűlés imez igen fontos kérdés fölött: a' bötü-e vagy a? szellem főeleme A' protestáns egyháznak ? A' szent könyv irói maguk rendelik alá a' bötüt a' szellemnek, mint szinte a'legrégibb egyháztörténet bizonyítja, hogy az egyház eleinte, minden bötü és irás nélkül is fejtett ki magában dús keresztyéni életet. Az egész egyháztörténet, a' biblia-magyarázás egész hosszú sora, — még ott is, hol a' bötü szentelé meg a' szellemet — mindazt bizonyítja: hogy nem a' bötü, hanem a' szellem csinálta ama csodás nagy épületet, melly a' nagy keresztyén egyház helyén hitvallásokból, rendszerekből rakott emeletet emeletre; csak ugy térünk vissza az eredeti keresztyénséghez , ha a1

szent