Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-06-15 / 24. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 24. szám. Negyedik évi folyamat. Junius 15. 1845. Sunt, qui scire volunt eo fiue tantum, ut sciant, — et turpis curiositas est; et sunt, qui seire volunt, ut scientiam suam vendant, — et turpis quaestus est; et sunt, qui scire volunt, ut sciantur ipsi, — et turpis vanitas est; sed sunt quoque, qui scire volunt, ut aedificeot, — et caritas est; et sunt, qui scire volunt, ut aedificentur, — et prudentia est. Bernhardus. TARTALOM: A' kötheni prot. atyafiak 1844. piinkösti gyűléséből. (Vége.) Dobos. — Képviselet. Mezei Pál. — Szatmár egyházmegyei gyűlés. K. — Tolnai ref. egyházmegye gyűlése. P. J. — Mezőfóldi e.megye képviseleti közgyűlése Fábián István. — Veszprémi ref. egyház-megye gyűlése. — Y — Trencsini psperesmegyei gyűlés. Balogh Laj os. — Komáromi egyházm. közgyűlése. Kovács József. — Kecskeméti ref. egyházm. közgyűlése. Ifj. Vári-Szabó S. — Belföld. A' kötlieni protest. atyafiak 1844. piinkösti gyűléséből. (Vége.) Hatszázig való volt jelen a' gyűlésben, fele a' hatszáznak pap és tanító, fele minden-nemü és szinti népség. Először is alaptalannak jelenté ki a' többség némellyek aggodalmát, melly'szerint nem vélték tanácsosnak, hogy egy olly kevert gyűlés előtt némelly tárgyak fölött élő-szóval történjenek jobbra-balra vitatkozások. Ama vélemény, mintha az efféle nyilt feleselések czélra nem vinnének, mintha tanácsosabb volna, az elméleti tárgyakat egészen mellőzve, a' gyakorlatiak fölött vitatkozni, szinte nem talált pártolókra. „Jobb ez így, — mond a' tudósító — mert ha a' gyűlést igaz keresz. szellem hatotta meg, nem tévesztheti el szerit és módját, mint kelljen egy illy kevert gyűlés előtt vitatkoznia; itt a'tiszta emberi és igazság-szeretet a' föszabályozó. Ma már nem lidérczkedhetik ama hajdani tudós gőg, melly eddig a' nép fölött olly gyanús kezekkel gyámkodott. Legalább a' keresztyénség kezdete, melly az Írástudók gőzkörén keresztül tört magának utat a'nép közé, és a'reformatio kezdete, melly a' gyertyát kivette a' véka alól, épen nem igazolja e' szűkkeblű aggodalmat. Titkolódzással már ma nem sokra megyünk az egyházban, az ó szövetség előtti vastag kárpit, a'hierarchia haldokoltával, a' földig repedt. Nyíltan mindent, kivált az egyházban! meliyet századok óta nyom keményen a' vád, hogy benne épen a' tanitvány-sereg tartja vissza tudva az igazságot. Nehézség leend, annyi bizonyos, de mindezeken diadalmaskodik a' keresztyénség egy bizony örök szelleme; maguknak azoknak, kik a' véka tetején állnak, kik a' hajdanta készült mohos hitbástyák szűk ablakain át dolgoznak az egyházi nyilvánosság ellen, meggyült bajuk, hát nekünk hogy ne gyűlne meg ? Volt idö, mellyben nagyon hitte a' rationalismus, hogy a' dogmatika ősz bajnokainak rilkultával, békés kifejlés utján alakuland meg az igaz keresztyénség, és nem ugy lön; ki ezt szerencsétlenségnek tartja, ám sirjon fölötte, ám hintsen hamut fejére: mi hisszük, hogy az igazság e' földön többnyire viharos rengések között született és születik meg. Igenis, atyámfiai! meggyült bajunk a' néppel, meg a' fönnálló egyházigazgatással, mega'puseyismussal,megaz óhitűkkel, meg kivált a' sok kényelmet leső rationalista pappal, ki körmét vakarja, — nem bánja, ha a' hajó elsülyed is, csakö kenyerével kiuszhassék, meg a'sok új modorú criticussal, absolutistával, kik elrúgva maguk alól minden positiv deszkát és padlót, pantheisticus kóró és szalma után kapdosnak! — És itt ember kell a' gátra !!! Ima után tanakodni kezdett a' gyűlés, egy értekezésben azt kívánván megmutatni: hogy a' régi hittan java és veleje megvan minden söprő nélkül a' keresztyénség tisztult fogalmában. Ez szent kötelesség a'régi hittan iránt kivált, korunk nem-papjainak irányában, kik a' régit nagyon elszokták hanyagolni; illetlenség is volna azokkal együtt tartani, kik minden régi dogmát bolondságnak, kivétel nélkül, tisztelőit pedig kegyes ámitóknak nevezgetik: valamint ellenben azt sem lehet tőlünk kívánni, hogy a' régiség minden fonákságát, ugy, a" mint azt az öreg dogmatika — nem az írás — összeszőtte, Isten szava gyanánt tiszteljük. Igy, a' régi hittan, pietistieus szempontból, eredendő bűnével, harag-edényeivel, a' Krisztus vére által lett kiengeszteléssel, benne vetett hitével, belőle áradt megigazulásával, megengedjük, nagyon hat a' komolyabb és borultabb lelkületekre, kik kivált az emberi élet árnyék-oldalain legeltetik szemöket; hat a' térni indult nagy bűnösre, és átalában mindenkire kiben az érzékiség, fejlett ki hatalmasan. Ennyi igaz és evangyéliomszerü e' tanokban: hogy embernek szakadatlanul kell éreznie tökélyetlenségét, belőle ki kell kívánkoznia; igaz és evangyéliomszerü bennök az atyának tékozló fija iránti jósága. E* tanoknak régibb Ösz-24