Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-06-08 / 23. szám

knkkanás nem hallatván, hallgattak az ügy számos barátai is, 's ugy szólván, harcz nélkül hozatott meg, vagy született, szerinted, amaz idves és igen egészséges határzat, mellyben a' képviselet elvileg elfogadtatott, részletes kidolgozása választmányra bízatván. — Te most, atyafi! mert eszedbe nem fér, mint jött ez eszme létre, bűnben fogantatottnak, erőszak gyermekének rágalmazod illetlen szavakkal!—Ám kövesse, eredetében is, idvezítönk példáját ezen olly annyira idves képviselet! —Vannak még e' pontban néhány szép és igaz, de tenmagad ellen bizonyító szavaid, mellyekben a' jó törvényt alólról eredendőnek, közönség szükségeiből^ véleményéből hozandónak állítod. Lásd, Af! azért nem jöhetett ám a' nagy közönségtől a' képviselet indítványa, mert — megkülönböztetésed szerint — földiről hullott rá, — és hogy ez többé igy ne legyen, azért szükséges a' képviselet; igenis, közönség szükségéből hozassék a' törvény, és hogy azt kitudhassuk, azért szükséges a" képviselet Megmondom én, még mért szükséges a' képviselet? Azért, mert a' régi mód szerint kormányozni nemcsak jogsértés, de lehetetlen is. — Örökké panaszkodtok ti, ti! az újítás megrögzött ellenezöi! „az egyházi végrehajtó halalom erőtlensége" ellen, miszerint hiába hozatnak a' határzatok, nincs ki megfogadja, teljesítse, tisztelje őket: igen, mert sine nobis de nobis hozatnak! Csak ott lehet, Af! foganatosítni a' törvényt, hol az a1

többség akaratának emanatioja, mellyet hogy megérthessünk, hogy végrehajtható, hogy érvényes törvényt hozhassunk, hogy minmagunkat kormányozhassuk: azért szükséges a' képviselet. — De azt mondod, Af! 2-or, hogy czéliránytalán a1

képviselet, — és itt igazgatás, utasítás azon két szó, mikkel leginkább veszödöl. Én veled sokat nem vesződhetem, azért halld röviden szavaimat! Én ugy tartom, hogy gyűlés — rendszerint— nem igazgat sehol, — van collegialis szerkezetű igazgatóság: de gyűlés, még maga az országgyűlés is, csak törvényt hoz, mellyel aztán igazgat a' kormány. Itt az egyházban is, bármelly gyűléseink nem administrálnak, csak meghozzák a' szabályokat, mellyek szerint történjék az administratio, és számot vesznek az administratioról, — ezt tenni jogos és képes bármelly gyűlés. Te, Af! ugy beszélsz e' tárgyban, mintha minden gyülekezet követei egy-egy esperesül és segédgondnokul küldetnének az e.megyére. Én is tudom, hogy nem minden lelkész esperesnek 's nem minden ref. keresztyén ember segédgondnoknak való: de nézd meg csak a' képviselet tervében (e' Lap 14-d. számában) a' pontokat: ugyan nem tárgyalhatni-e azokat gyülésileg, 's nem épen gyűlésben czélszerü-e azokat tárgyalni? — Te sokalsz 50—60 embert egyházmegyei,kis-szerü, könnyű ügyekkel foglalkozó közgyűlésre: országgyűlésen a' legjelesebb követek 5—600-at ohajtnak országos tárgyak, nagyok és nehezek megvitatására. Az utasítás-adás philosophiája röviden ebből áll, hogy a' kik képviselőt küldenek, arra bizzák akaratuk kijelentését, — megmondják, mit képviseljen általában,— mint? az az ő dolga, — részletenként mit szóljon ? az az ő dolga, — rá bizatik csupán az elv, annak alkalmazása, védése, kivitele,—a' szavak: mindaz övéi. Ez okvetlen szükséges, ez könnyen kivihető nálunk. Ugyanis, az egyh.megyei vagy kerületi gyűlésen tárgyalandó pontok nevezetesbjei előre adassanak tudtul a' gyülekezeteknek, minket érdeklők levén a' mi szükségeink, 's véleményünkből eredendő levén a' törvény, mit hoznunk kell rájuk: igent vagy nemet csak tudandunk azon kérdésekre mondani, bármilly együgyűek legyünk. — Node te, Af! igen értetleneknek tartasz minket: igen igen czélszerü dolog tehát, hogy értesíttessünk, és ezt teendi a' képviselet, melly által egyszersmind képeztetni, okulni, vezettetni, buzdulni 's általában az egyház szent érdekeibe fogunk vonattatni. Te azt mondod, Af! hogy neked sem igazgatódnak, sem igazg.-társadnak nem kell, ki nem arra való: én pedig azt mondom, hogy én, mikor a' nép szemeinek gyógyítója, fölnyitója lehetek, vakvezető lenni nem akarok. — Lássa minden önnön szemeivel az utat, mellyen mennie kell, —• ismerje, tanulja, tudja a' nagy közönség saját dolgait, érdekeit, jogait, 's élvezze ezeket békén, öntudatosan! — és ezen czél elérésére csak az idves képviselet egyedül czélirányos. Végső és legsúlyosabb vádad a' képviselet ellen az, édes atyámfia! mikor ezt veszedelmesnek mondod. „Mert az egyh. kormány idealitása 's az iránta való tisztelet mindjárt elvesz, mihelyt a' kormányzásban aljasb, műveletlen néposztály osztozik, miílyenből lennének jobbára a' falusi gyülekezetek világi képviselői", igy okoskodol te! — én pedig azt kérdem ezek ellenében: tudod-e, Af! mi az önkormányzás, és hogy ehez minden szabad társadalomnak elidegeníthetlen joga van ? — Vagy nem vagyunk-e mi ev. ref. keresztyének köztársasági állásban egyházilag ? — Engedd ezt mindaddig hinnem 's hidd magad is, Af! míg egyházi aütokratorunkat testi szemeinknek ki nem mutathatod; — ö mondotta, ki az égben van, ki nekünk egyedüli fejünk , hogy mi mindnyájan atyafiak vagyunk, sőt még az egymásközti nem olly igen jelentő czímezéseket is ö tiltotta meg (Máté XXIII: 8). „A' ki legnagyobb ti köztetek, ollyan legyen, minta' ki legkisebb, és a' ki fő,ollyan legyen, mint a' ki szolgál" (Lukács XXII: 26), azt mondja Jézus.—Tisztán látom már, Af! hogy te felejted, miszerint ev. r. keresztyén vagy,csak az nem megy ki fejedből, hogy pap vagy, pedig e' kettőt jó értelemben igen meglehet egyeztetni; pedig nálunk klerikus és laikus megkülönböztetés nincs, és mi-