Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-06-08 / 23. szám

Icor a'falusi gyülekezetek értelmi állását ócsárlod, magadat is ócsárlod, mert magad is tagja vagy egynek azok közöl, 'sha van tiszted tanítni azokat kiktől e' végre választattál: bizonyosan bűnöd is, ha ök még is értetlenek, felvilágosílatlanok a' rájok nézve igen érdekes dolgok felöl. De hiszen e' bűnben csak ez ügyben is—fájdalom! — vajmi sok társaid vannak. Szűnjünk meg, atyámfiai! a* népet csak teherhordozónak tekinteni, vállaira csak kötelességeket súlyosítani: a' jog, az egyház, mi lelkészek mind az övéi vagyunk. Sokat beszélsz te még, Af! arról, mért veszedelmes ez az ártatlan igénytelen képviselet, — de míg csak ezek lesznek okaid, mellyeket elösorolál: ugy hiszem, senkit meg nem gyözesz állításaid igazsága felöl, 's azokat bálran nevezhetjük be nem bizonyított ráfogásoknak, — legalább is, keményebb kifejezést is használhatnánk pedig. De csak ugyan a' sok veszedelem közöl,— hogy én is segéljek neked bizonyítani — ím bevallók némieket: — Igenis, veszedelmes az egyházi képviselet, mert jaj tinektek, ordináló, candidáló, visitáló holtig hivalaloskodni akaró, ajándék-zsaroló esperesek ! — ezenlúl mindez nem leszen így. Jaj tinektek is, rosz készületü, tudatlan, világtól elmaradt, chartás közlelkészek! theologicum meritummal, azaz: esperes- vagy assessor-leány nőül vevésével többé nem boldogulandolok, azaz, minthogy kenyérért — még pedig fehérért — követitek Jézust; a1

nektek legnagyobb ínségbe, a' csak fekete kenyeret adható ekklézsiákba esendetek. Jaj tinektek, tekintély-féllök! kik a' gyülekezet testületéből magatokat kinötteknek vélitek: Önkénytek, gőgötök, uralkodás-vágyatok, mint megannyi „élősdi mohák és gyöngy-ágak" a' fáról, levágatnak. Jaj végre tinektek is, ama hajdani — egész gyűlésnek hatalom-szóval imponáló — „csak irja nótárius uram4

4

féle segéd- és főgondnokok 's superintendensek! — erőtök, melly árthatna, nem lesz, mert ott igazság ül a' trónuson, hol az áldott képviselet országol. És ezzel, azt tartom, elég is részemről ez úttal. Tisztelt újító társaim — ha jónak és szükségesnek látandják —, reményiem, többi képviselet, ellenes állításaid megvitatásától nem fogják tillani fáradságukat. Isten velünk! Egy újító. Felszólalásuk a' dunántúli ref. főiskola i>a|inöveii«lelieinek az őket érdeklő némi ^yavm<«ítá«ok ellen. Mindeneket megpróbáljatok, és a' mi jó, azt megtartsátok. Biblia. Szent könyvünknek ez alapelvét tartjuk szemeink elölt akármiféle munkásságinkban, activ vagy passiv legyenek bár azok. Ez alapelvet tartjuk elöltünk vezérfonalul akkor is, midőn ujság-lapjaink, különösen a* Prot. E. és Isk. Lap ezerágú labyrintjaiban buvárkodunk. Mert a* nélkül bizony nem tudjuk, hová ragadtatnánk tévelyedve gyakran törött és töretlen utakon, ha lábaink alá nem vigyáznánk 's az öneszmélet tisztább világánál utunkat 's kalauzunkat föl nem ismernők. Mivel nem vagyunk inár gyermekek többé, hanem kívergödve némileg a" lelki nyomatoltság, a' szellemölö passivitas bilincsei alól, mellyek alatt iskolai pályánk hosszú során eddigelé tehetlenül veszteglénk, már mint megélemedelt Iheologusok (?), miként egyik tanárunk megjegyzé, saját lábainkon járni, minszemeinkkel látni, 's tulajdon eszünkkel gondolkozni tanultunk. Igy tanultuk meg a* tárgyakat minden oldalról megvizsgálni előbb, mint mielőtt ítéletünket arról elmondanók, 's nem fogadni el mások Ítéletét addig, míg saját szemeink elölt is a' fehér fehérnek, a* fekete feketének nem látszik. Legyen professor, kinek szavait halljuk, szavait az igazság mérlegén előbb megfontoljuk, és ha a'józan ész 's tiszta m-eggyözödés mérlegében is megülé az igazság a' túlsúlyt, elfogadjuk, 's a' kiismert igazságot sajátunkká tesszük; — legyen újságlap, vele hasonlóan bánunk; —legyenakármi bennünket érdeklő, annak tisztán kiismerése végett lámpául 's vezérfonalul a1

fenidézett sz.-írási elvet használandjuk. Illy szempontból mérjük és fontolgatjuk az elöltünk fekvő Prot. Lap minden betűit is, — és míg fontolgatunk, örömmel vesszük észre, hogy fontolva haladgatunk. De épen ezért is, esett sajnosan Török atyánknak nem érdemlett megrovása, midőn bennünket, tanárunk után ítélve, kit mi szivünkből szerelve tisztelünk, a' Prot. Lap 17d. számában kanonisfáknak, episcopalismus- 's traditiókhoz hajlandóknak kürtölt ki, 's kövelkezéskép ollyanoknak, kik a* püspök szent elési határzat mellett buzgunk: miért is félőnek nyilatkoztatja, hogy a* tervezett presbyteri egyházszerkezet- 's képviseleti rendszerből misem less. Sajnáljuk Török atyánknak felölünki elhamarkodott kora ítéletét, 's annyival inkább sajnáljuk, minthogy mi a* rólunk tett ítélet ellenében egészen máskép érezünk és gondolkozunk; melly érzés és gondolkozás irányában akarunk csak hit— tani és egyházkormányzási elvekre is taníttatni. Ez érzés és gondolkozás nyomán indulva ki, azt sem hisszük, hogy szerelve tisztelt Stéky tanárunk a1

püspökszent elési határzat mellett azért emelt volna szót, mintha ő túlzó kanonista, episcopalismusra vezető, tradiliókat terjesztő 's tudja isten minő új felekezet-alapító volna. A' mit mi nevezett tanárunk érdekes czikkéböl figyelmes *) Maié 23. 8, 9. Senkit e' földön atyátoknak ne nevezzetek, mert egy a' ti atyatok, a' ki mennyben vagyon. Ti pedig minduyájan atyafiak vagytok. Törők.