Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-06-08 / 23. szám

akaratú nép szájába, hanem a' változhatatlan Istenébe adja a' próféta. — Válaszszon hát a' nép szabadon papot azok közöl , kik hozzá kívánkoznak , és kiket a' kormányszék is odamehetésre méltóknak itél, — de ne csatangolja be, szabadválasztás szine alatt, az egész hazát, — nerostálgassa sorba a' papokat, és számára ne bocsátassék áruba, akarata ellen, mint valami olcsó portéka, az egész papság. Lásd Gelei can. XXII. — Komjáti Cl. II. c. VI. Cl. III. c. 27. 28, 29. Hogy a' szerkesztőségnek többször ne alkalmatlankodjam, és a' postabért kíméljem, akartam ez alkalommal irni a' papi öltözetről, figyelmeztetésül azoknak, kik akarják, hogy a' pap ne különnemű, hanem hallgatóival egyenlő ruhában járjon, melly ruha hogy millyen lenne, azt könnyen kitalálhatják a'bölcsek, — holott, véleményem szerint, igen illő és hasznos a' papnak ollyan öltözetben járni, hogy külsejéről is megismertessék mindenütt, hogy ö pap ; — akartam lerajzolni, minő különös látvány a' mai togátlan és féktelen világban kathedrában ünnepi gyülekezet előtt látni egy legátust vagy supplicanst hosszú szakállal, mezítlen nyakkal, vagy pongyolán kötött, hosszan lelógó nyakkendővel, szük 's begombolatlan frakkban,'s csíkos pantallónbanj kit a' nép, rövid 's értetlen szónoklata alatt, nevetkérezve tollszedö zsidóhoz haszonlítgat; — söt akartam értekezni arról is, hogy mivel a'nép a' vallás tárgyait jobban, bővebben 's rendezettebben magtanulhatja a' jól kidolgozott vasárnap délesti katechisatiókból^ mint holmi szedett-vetett predikátziókból: azért, nem hogy eltörleni kellene a'katechisálást, hanem még a' levitákkal is kellene olvastatni felsőbb helybehagyás szerint kidolgozott 's kiadott katechisatiót, - de nem Hunyadiét, — nem arra nézvén, hogy emberölö-e vagy nem, mint egyszer e' lapokban említtetett, hanem inkább arra, hogy épitö-e vagy nem a' jó katechisálás: de mivel e' tárgyak a'fentebb írottakkal csak annyiban egyeznek, a1

menynyiben ezek is az újítási tervezetek közé tartoznak, azért ezeket ez alkalommal elég legyen csak megemlíteni, rólok 's még sok másokról bővebben talán más alkalommal. Csik Péter, reform, lelkipásztor. Szellemi találkozás Nemet János papkeszii ref. lelkészszel. Atyámfia az Úrban ! Végére akarok járni jelen Egyházi Lapunk 18-d. számában közlött czikkednek, azért elsőben is a' végén kezdem. Reményled, hogy az általad itt mondottak megteszik ohajtott hatásukat. — Nem tudom, mi hatást óhajtasz, de fölteszem a' legjobbat, t.i. ezt, hogy eszme-cserét, harezot akarsz a' szent igazság nyereségére, diadalára, — és e' hatást rám megtették soraid: ám harczoljunk! Köszöntésül engedd sajnálatomat kifejeznem rosz lábon — vagy is inkább lábakon — állásod iránt. Tudhatod, bajtárs! hogy a' vívónak csak egy lábára kell nehezkedni (balnak hívják, de e' végre ez az igazi); teszem ez eszmeharezban volna e' láb, e' basis a" jogosság: ám te négy lábon indulsz, mondván: ,,A' szerint jó akármelly törvényes végzés, a' mint tárgya általában: 1-sö láb: lehető, 2-d. szükséges, 3-d. czélirányos, 4 d. több hasznot, mint kárt reményltetö. Ezt az általad tapodott képviseletre alkalmazva, első lábodat magad fölvetted s visszahúzod, bevallván ennek lehetőségét: a' többi hármat, Isten segedelmével, majd én elverem, hogy hasra essék oktalan okoskodásod. De elég a' képes beszédből, képtelen állításaid ellenébe: lássuk egyszerűen okaidat! 1-sö < kod a' képviselet ellen az, hogy szükségtelen, mert a' mostani egyházmegyei igazgatás ellen nem ment még panasz az e.kerületre De ugyan kérlek, hogy is mehetett volna ? — Tán a' nép panaszkodandott, mellyröl te olly kevés értelmet tész föl, melly — oh fájdalom! — igaz is, hogy nem tudta, mikép igazgatják, 's a' mi roszabb, nem is gondolt elidegeníthetlen önkormányzási, rendezési, társadalmi szent jogai kezelésével, vagy inkább zsarnoki lábbal tapodtatásával?! — és épen ezen lethargiából szükség fölélesztetnie a' képviselet által. — Vagy a' közlelkészek panaszkodtak volna? hisz ezek a1

szó teljes értelmében — kizárattak az egyedül létező consistorialis gyűlésekből; nekik az egyházmegyén szavuk nem volt, — később csakugyan kezdtek nagy alázatosan megszólalni, de a* ki közölök — nem mondom panaszszal — bár csak szerény, halk-javasló szóval mert elöjöni: izgatónak, rebellisnek, Pesti Hírlap- olvasónak, tractus mételyének, csendháborítónak, megfenyítendönek korholtatott, békés életre, nyugalomra utasíttatott egyh.kerületi jegyzőkönyvileg. Uraim! ezek tények, igen fris emlékezetünkbeniek! — Azt végre csak nem kívánod, Atyámfia! hogy az asztalmellékiek, a' eonsistorialisták panaszkodjanak, az egyedül jogosak, a' lelkészi — úgynevezett-— jó állomások boldog birtokosai és osztogatói. Formális vádlevél, panasz, kérelem ezerek aláírásával, terhes petitio nem ment hát kerületre az eddigi egyházkezelés ellen: hanem midőn eljött az óra, midőn a' mérték csordultig betelt: emelkedtek szózatok, — mért nem hallhatád őket, német atyámfia !? Magyar szavak, értelmesek, ellenállhatlanok voltak azok; a' tatai nagy-gyülésen emelkedtek azok, mellyekben abnormis állásunk, a'rom. kath. egyháztól elszakadás okaival homlok-egyenest ellenkező eredmény, pápa uralkodása helyett superintendensi önkény, szóval: mélységes sülyedésünk és ebből kiemelkedhetésünk jogos, könnyű, czélszerü, idves úta szívrehatóan emlegettettek, csak néhány jelesek által az igaz, mert csak egyetlen egy ellenkező