Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-06-08 / 23. szám

haszon és költség közt, ezt kicalculalni a1 kegyes és gondolkodni szerető és tudó olvasóra bizora. 7) Bár jogra 's kötelességre nézve minden pap 's ekklézsia egyenlő: de talentumra, készültségre, hivatalbani pontosságra és igy érdemre nézve nagy különbség uralkodik a'papok közt; — valamint a' külső fényre, népességre, papi fizetésre, 's közjóra való használatra nézve is nagy különbség létezik az ekklézsiák közt, miket az egyházi felsőbb kormányzás ismerhet legbizonyosabban. — E' különbség szerint 's ebből eredő igaz kivánat szerint kell, illő törvények korlátai között, a' felsőbb kormányzásnak a' papi hivatalok betöltésébe beereszkedni, és ezt a' társasági legfontosb dolgot az ököljog idejébe nem kell egészen visszaereszteni. Mert igy a' szerény érdem a' szemtelen érdemetlenség előtt megjutalmazva sohasem, vagy ritkán lesz, — az ekklézsiákban mindenek ékesen és jó renddel, az apostol intése szerint, soha sem mennek, — 's a'vallás szentsége világi nyereség igazságtalan kivánásának vágya alá lesz lealacsonyítva. — Eszembe jut itt még az is, hogy valamint az igen népes és fényes ekklézsiák mellett igen kevés népű és fényű's jövedelmű ekklézsiák mindig lesznek: ugy, a* legszigorúbb papi censura mellett is, mindig lesz, ki első eminens, — lesz, ki első classisban utolsó tanuló volt a' főiskolában, kik közt nagy a' különbség, kik pedig mindketten felvétetnek a1

papi hivatalra, — mi itt különös figyelmet érdemel. — Valóban legyen minél szigorúbb a' papi censura, nehogy e' hivatal sok érdemetlennek kenyérkereső hivatala legyen: azonban még is igen magasra sem lehet felcsigázni a' papi censurát, mert igy nem találkozván elegendő egyén e' hivatalra, csak a1

léviták, máskép praeoransok vagy praelegensek számát szaporitandjuk, kik minden censura nélkül is paposkodnak, — de megtapasztaljuk is, hogy a' nép a' papi censura praeclarus calculussal kiálltakat is csak igen annyira becsüli, mint azokat, kik azon csak sufficiens calculustnyertek, ugy hogy, mint a' nagy-hírű Kolmár is mondja áldozócsötörtöki predikátziójában, csudálni lehet, hogy találkozik ember e' hivatalra. — A' honnan a' komjáti kánonok Cl. III: 4, és gelei IV. is, csak középszerű tudományu, de feddhetetlen erkölcsű pappal is megelégesznek. — Oh bizony, valamint egyéb hivatalokat, ugy a' papi hivatalt viselőkre nézve is, fájdalom! sok csak pium desideriummarad, mellyeknek sorát már maga Pál apostol megkezdette 1. Tim.III: 2—5,és Tit.I: 7 — 9, hol remekül leírja, millyen tulajdonságokat kiván meg a' papokban. 8) Tagadhatatlan igazság még az is, hogy szabadság és féktelenség közt iszonyú nagy a' különbség. Szabadság csak törvény korlátai között létezik, minek kövekezése: rend, függés, engedelmesség; — féktelenség pedig nem akar ismerni törvényt, és igy rendet, függést és engedelmességet sem. — Vigyázzunk és imádkozzunk, hogy, a' híresztelt szabadság színe alatt, féktelenségre ne engedjük fajulni ekklézsiáinkat 's ezeknek tagjait!!! 9) A' hol egyházi szerkezetünk hibás, ott azt kell igazítani rendes uton, mint az ország alkotmányán is csak a' hibás részt igazítja ki a' bölcs törvényhozás: de szükségtelen újítást, kivált ha abban semmi haszon nincs, csupa újítás-viszketegböl nem kell tenni,—annyival inkább, mert minden újítás, kivált egyházi dologban, zavart, viszálkodást és pártoskodást okoz, mert a'nép minden iliyent vallási újításnak gyanít, mitől ő igen retteg. — Azoknak hát, kik a' nép vezérei, anynyival inkább kell az illy szerkezeti újításokban tartózkodóknak lenni, mert ők, mint bölcsebbek, a1

vallás lényegét nem e' külsőkben tartják. — Ezeket már, mint tagadhatatlan igazságokat tájékozásul elörebocsátván, czélomhoz közelítek. — Elhallgatván most mindazokat, mik a' képviselet, tisztújítás és szabad-választás ellen és mellett e'lapokban mondattak, csak azt mondom, hogy mivel mind pro, mind contra számos okok harczolnak, és igy egyik ember véleménye szerint egyik, másiké szerint másik mérő-serpenyő billenik le: azért legigazabbaz, hogy mindezek közöl, ugy a' mint eddig terveztettek, 's némelly helyeken pedig, be nem várva a' sokaktól óhajtva várt, sokak szerint pedig az utolsó időkig is elmaradható zsinatot, melly a' sok külön ágazó véleményeket csak összepontosítná, de örök időkre meg nem állapilná, — autokratilag gyakorlalba rántattak, — egyik sem jó , — következésképen mindezeknél jobbat, czélszerübbet, az egyház javával, a' vallás szentségével, a'jó renddel, ékeséggel, csenddel inkább megegyezöbbet kell találni. — Mellyre nézve én igy vélekedem: 1) Legyen képviselet és tisztújítás minden egyes ekklézsiákban, — azaz, választassék a' pap jelenlétében az egész nép által, a1

nép közöl, a' nép számához arányozva, felsőbbség által meghatározott számú, legalább 12, legfebb 24 tagokból álló, a' pap elnöksége alatt tanácskozandó ekklézsiai tanács, — de csak ollyanok lehetvén e' tanács tagjai, kik a' negyven évet már elérték, és igy már érettebbek, 's e' közbeszéd szerint: „in senibus consiliumu

tanácskozási tehetséggel birnak, és a' kikben megvannak azon tulajdonságok — qualificatio —, mellyek Csel. VI: 3,és 1. Tim. III: 8 — 12 előadatnak, — melly tanács minden év végén új tagok által ujítassék azok helyett, kik az évben a' választattak közöl kihaltak, 's igy új tagot és igy új tüzet 's ösztönt nyer e' tanács 's mindig ujjal vegyíttetvén, frisült állapotban tartatik szünetlenül. — Immmár illy tanács több üdvöt 's hasznot áraszt az ekklézsiára, mint az ingatag-állású, minden harmadik évben le- és felhányható sok zavar, lárma közt, csupa újítási viszketegböl választandó tagokból álló, — annyival inkább, mert