Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-06-08 / 23. szám

confessio hurkára vetni? vagy a' bécsi és linczi békekötések vethetnek-e lakatot az új szövetség ládájára ? Ne tagadjuk, igázok van azoknak, kik nemzetünket prókátoros nemzetnek mondják Jenni. íme a' rabula, ez a' gonosz vén prókátor, még ott is opponálgat, hol az evangyéliom szellemi Mrtokait teljes joggal visszafoglalni indul el. E'ríibulismusnál nem tartom sokkal különbnek a' synodismust vagy zsinatkórságot. Mindegyik synodus — egy-két kivétellel — a' szó teljes értelmében — nodus, azaz, csomó volt a' ker. egyházon. Igaz, hogy mindegyik zsinat egy pontra húzá 's ugy mondá az idejebeli kereszt, egyház többsége véleményét; mindegyik kánonná és dogmává tette sokszor legképtelenebb állításait, nem egyszer a' kisebbségben maradt józanabb rész követeléseit agyon-ütvén: ámde épen ezen csomókon maradozott el sokszor a' kereszt, egyház szabadabb kifejlése; épen e' zsinatok betűi alá fuladt nem egyszer az evangyéliom szelleme. Én — szabad legyen hosszas érett megfontolás után kimondanom — kevés hiján nem egyébnek tartom az eddigi kereszt, zsinatokat mind megannyi érvágásnál az egyházon. Könnyebben szedte utánok, annyi igaz, lélekzetét, — a' lob megszűnt: de azért egyik érvágástól fogva a' másikig folytonosan gyöngélkedett. Egyházunkban is sok a' zsinatoló, ki a' zsinatot mint ércz-kigyót kívánná fölállítni, mellyre a' kínlódó magyar protestáns egyház felpillantván, csodálatos zsidósan meggyógyuljon. Ezek kivánatait kielégítöleg, 's az ellenkező-véleményüek kibékítésére, közbenjárólag, általam őszintén tisztelt tek. Fáy András úr, törvény utján tíz-tíz évre kíván csomókat köttetni a' növekedő egyházon. Szerény véleményemet engedje a' tisztelt táblabíró úr kimondanom! ez által elég tétetnék ugyan a' magyar polgáralkotmányosoknak is, de az egyházból egy magyar constitutió módjára felnyúlt, sok-csomóju ingatag nádszál válnék , mellynek tetején az episcopalis bokréta hajlongjon majd tanácsnoki czimek, és ürességek után. Én más értelemben vagyok 's kivált mostanában, az átalakulás crisiseiben, a' zsinati rendszabályokat még tíz évre sem kívánom állandósítni egyházunkon. Mint mindegyik lelkes protestáns ember, én is szivemen hordom protestáns egyházunk sorsát, szebb jövendőjét; és épen ennélfogva legforróbb ohajtásim, söt imáim közé tartozik ez is: Uram! ne vigy minket zsinatra! mert ez még most csak ama két, legszomorúbb eredményre, a' félordó, 's ennek gyermeke az episeopatismus törvényesítésére vezethetne csak. *) Egy jó barátom leveléből szabad legyen néhány ide tartozó sort felidézni: „Zsinat és ismét zsinat! —Volt idő, mellyben magam is a1

zsinatolok közé tartoztam, 's azt hittem, hogy egyházunkat csak valami zsinat emelheti fel a-1

korhoz, mellyben él; volt olly idö, mellyben én is azt hittem, "s velem együtt sokan, hogy a' zsinat Mindezen, és sok más oknál fogva, régen kijózanodtam ama kegyes hitből, mintha a' protestáns egyházi egyetemes életnek, ama keresztyéni szeretet nagy uniójának, a' zsinatok, 's az itt kelt confessiók, vagy rántott törvények lehetnének szerencsés tényezői. Igenis, nagy-ritkán közvéleményt és kivánatot fejezhetnek ki: de soha addig nem, míg az egyház bennök teljesen képviselve nincs, vagy míg az egyetemes egyház hanyadánlétét ismerve, a1

teendők felöl önmagával tisztában nem leend. Bizony a' sok zsinat, a' sok zsinati zápvirág — a' sok confessio — kevés hiján ama készületlenségnek köszönheti megtermését, melly szerint sok zsinathös szószerint magára alkalmazá Jézus hajdani biztatását, Mát. 10. 19. Ne légy étek szorgalmatosok, mimódon 's mit szóljatok, mert azon órában megtaníttattok arra, mit szóljatok! De, fájdalom! a' későbbi tanítványt nem az atyának lelke tanítá, hanem egészen más valami; mi egyéb, mint mindegyik zsinat saját daemona, melly sokszor — mint meg vagyon irva — a' nagy sereget a' tengerbe kergeté. Igenis, a' kereszt. egyetemes élet, mellynek ébresztését eddig zsinatok és hitvallásokra bízták, sokkal kisebb körökben kezdődik. Itt e' kisebb körökben kell lesz ama hires amulefum egyházunk nyakában, melly öt nyavalyáiból csudasan fölépítheti. Azofcban későbben hitem nagyon meggyöngült, és meggyőződtem felőle: hogy átalában az egyháznak legtöbb kárt teltek a' zsinatok j a"1

nicaeai zsinattól fogva le a' budai nyomorék zsinatig. Ezek csináltak confessióbat, symbolumokat,— ezek csináltak eretnekeket, ezek csináltak töltést és gátat a' haladás elienébo, ugy hogy a'liányszor zsinat lett a' kereszt, egyházban, az nem tett egyebet, hanem kötött rajta egy nagy csomót, egy nagy kölönczöt, mellyet némelly helyeken csak századok oldhatának le róla. Az ágostai zsinat például még most is ott függ, mint egy nügy kereszt, az evang. egyház nyakában, melly szabad menetelét gátolja. — Én hát, ha rajtam állna, zsinatot, egyházunkban kivált, nem tartanék, annyival inkább tarthatásáért felsőbb helyeken nem zörgetnék. Mert ha valahol, épen nálunk üthet az ki szerencsétlenül. Ha valahol a' zsinat hátrafelé viheti az egyházat: viszont nálunk megtörténhető, — hol még az egyházi és világi szín olly kevéssé olvadt és békült össze, — hogy az egyik a1

másikat segítné agyon-ütni, 's időtlen kánonokat szülni, mellyek ollyanok lennének, mint az ó tömlőkbe töltött üj bor. — Ott a"1

budai zsinat szomorúörvendetes példája, — itt a' túl a1

dunai szép kis rendszer haldoklása ! A* két elem az eljövendő zsinatban bizonyosan még élesebben küzdene egymással, és csupa reverenliából a' zsinat iránt, legalább tiz évre meg kellene kötözni kezünket, lábunkat, még eszüoket is. De hát ha majd tíz, húsz, harmincz, ötven év alatt sem tudnánk egy új zsinatot lekönyörögni, melly az elsőnek hibáit orvosolná? — Jobb így, mint vagyunk, mert igy legalabb, ha mind csikorogva is, magunk haladunk; nyilvánosságot, szabadszólást, egy kis képviseletet, tisztújítást termett meg furcsa consistorialis rendszerünk csupán clipjaticus befolyások után. Én fogadni mernék, hogy ez sem volna, ha egy zsinattal lakatot vetünk az egyház ajtajára ! — D.