Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-01-19 / 3. szám

II. Tisztújítás, Épen előttem fekszik a' Pesli Hírlap 298dik száma, mellynek 267dik lapjáról a'tisztujításról, és tisztviselőkről az ide leginkább illőket kivonatban közlöm. Közlöm pedig azért, mivel soknak a" puszta utasítás után nem lenne kedve, a' már Isten tudja hol hentergö Pesti Lapokat Összekeresgélni, átnézegetni. Közlöm azért, hogy bármennyit, és milly szépen declamálgassunk is a' tisztújítás mellett vagy ellene: de kimerítőbben és rövidebben nem szólhatunk, mint az idézett lap. A' kivonat ekkép szól: „Mind a' két rész elismeré, hogy mind az örökös bíróságnak, mind a' tisztujitásnak vágynák fény- és árnyoldalai, 's hogy itt a' kisebb rósz és nagyobb jó közt kell választani. Az örökös bíróság árnyoldalai : hogy a' rosz birótól nem lehet menekülni, 's hogy az örökösség által, mintegy megcsontosúl, holttá és mozdulhatlanná válik a' birói testület, minden hibái-, gyarlóságai-, sőt bűneivel; czél lesz a' bíráskodás, melly előtt az emberiség csak arra szolgáló eszközül aljasul, hogy rajta orvosként kísérleteket 's mütételeket vigyen végbe,— az örökös biró valódi zsarnokká lesz 's a't. Fényoldala pedig: hogy az örökös és elmozdíthatatlan biró független maradhat*) pártoktól, mellyek az elmozdítható bírót, kivévén egyes igen szilárd jellemeket, örökös rettegésben és befolyásuk alatt tartják; ugy hogy a' szabadság érdeke, 's az azt föltételező bírói függetlenség biztosítása kívánja a' birák elmozdíthatlanságát 's a' t. A' szabad-választás árnyoldalai: hogy a' választások újra előforduló esetei megannyi megvesztegetési alkalmak az által, ha a" választó egyik vagy másik bírónak igéri szavazatát; hogy a' választás alá eső, elmozdítható biró rabja a'pártoknak, lekötelezette választóinak; hogy gyakran a' változó biró hivatalának gyakorlati részébe kellőkép bele sem szokhatik; a' pártok szeszélyei a' legjobb 's becsületesb birót is kivethetik, és ellenben, tekintet nélkül a1

jó bíróban megkívántató tulajdonokra , politicai párthíveiknek osztogatják a' birói székeket. Az illyen párt által teremtett biró a' párt hatalmasait soha nem meri bántani 'sa't. De annál többek a' szabad és időnként rnegujuló választás jótékonyságai. Ha a' választás hibát követ el, önmaga segít azon közelebbi alkalommal, — 's mint a' szabad-sajtóról is áll, az önmaga által ütött sebeket önmaga orvosolja. A' szabad-választás tehát csak ideiglenes,, és könnyen orvosolható hibákat okozhat,— míg az örökös bíróságnál a' hiba és visszaélés is megörökül. Azon függés is, melly a' választás alá eső birót választói lekötelezettévé teszi, öt egyszersmind hivatala pontos és serény teljesítésére ösztönzi, — semmi sem árt annyira a' birói tekintetnek, mint azon gyanú, hogy a' biró megvesztegethető ; ha már a' bírói testület örökös, 's csak egyetlenegy akad is, ki magára e' gyanút #) De csak maradhat! Sz. voná, az illy egyes az egész testületre homályt hoz; egyetlen mód, melly által a' közvélemény illy gyanútól megmenekszik, az időnként megújuló szabad-választás. Ha a' biró rosz, kell hogy elmozdítassék, 's az egész hivatalt be ne szennyezze saját mocskával; ha pedig jó, ugy nincs ok eltávoztatására, 's az újra választás jutalma, dicsössége, ösztöne leend." Ezek után a'tisztújítás megállapítaték. Huszonkilencz megye tizenkettő ellen hozta a' végzést. Tiszteletes társaim! Mi a' manót feszelgünk a' tisztújítás ellen! ? Hiszen azon nemzeti követek által van ezen kérdés megvitatva és eldöntve, a' kiket részszerént mi is választottunk és megbíztunk. Vagy tán azt mondjátok, hogy a' tisztválasztás, ha meg van is a' polgári világban, de minek az nálunk, egyháziaknál ? Barátim ! én azt tartom, hogy á' biró, legyen polgári vagy papi statusból, de mindkettő egy categoria alatt áll. Egy papi biró épen azon erőtlenségeknek, hibáknak, vagy, ha ugy tetszik, bűnöknek van kitéve, mint egy polgári biró, csak azon okért, mivel mindkettő esendő ember.— Nohát egyház-igazgatási rendszerünkben szinte azon okokért szükséges a' tisztújítás, mellyekért a'polgári világban. - Söt a'tisztújítás árnyoldala is egyházunkban nem olly irtózatos és vészes , mint a' polgári világban. — Azt mondjátok, hogy majd vége-hossza nem lesz a' sok itatásnak, vesztegetésnek, — hogy itt pap és nép mind martalékul esik? Én pedig hiszem, hogy kevés hordó fog kiürülni 's még kevesebb pénz elköltetni esperességért vagy coadjulorságért. Én hiszem, hogy ezen hivatalok betöltésének alkalmával, négyfogatú hintók nem igen fogják gyülekezeteinket szavazat-vadászásért látogatni. Hiszem pedig azért: mert az említett mindkét hivatal, külső fény, hatalom, jövedelem tekintetében, annyira meddő, hogy pénzpazarlást —- kivált hat évre — épen nem érdemel: mindkettő csak egy kis tisztelet, czím, még pedig ama diák példabeszéd szerint: titulus sine vitulo. Ki áldozna hát ezekért sokat és minduntalan? Kévésért meg, édes megvesztegethető uraim! ne adjátok el magatokat. A' ki az ördögnek akarja lelkét adni, ingyen, azaz, kévésért ne adja! Hiszem továbbá azért: mert nálunk egyháziaknál egyszerre mindég kettőt kell vesztegetni, a' gyülekezetet és papot. Már, barátim! ha a' népet nem szégyenlené is valaki vesztegetni: de alig hihető , hogy kedve legyen a' papot is megkísérteni. Egyébiránt, ha volna is az esperességekben egy két — no millyen ? hogy keményen ne szóljak! — ha volna is ollyan erötelen pap, a' ki egy meszely borért, vagy egy tálacska jól-czukrozott pépért szabadságát, becsületét, lelkiismeretét eladja : de az igen nagyobb részt a* megvesztegethetés silány bűnén sokkal felülállni reménylem. És ez, barátim! a' garantia örök időkre minden vesztegetés ellen.