Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-05-25 / 21. szám

résre 's polgári kötelességeink teljesítésére, tartassék évenként egy protestáns könyörgési ünnep, mellyet mindkét evangelikus hitsorsosok buzgó könyörgésekkel 's szent emlékbeszédek tartásával az egész országban ugyanazonegy vasárnapon ülnének meg. Ezen indítvány az egybázgyüléstöl nemcsak helyeselve elfogadtatott, hanem a' református hitsorsosokat egy és ugyanazon napon tartandó ünnepre fölszólítani, addig is pedig, míg nyilatkoznának, az egyes egyházkerületek nézeteit 's észrevételeit elvárni elhatározák. Valóban ugyan homiletikai egyletünk ezen egyházkerületek közöl egyiket sem teszi, és mint illyen, a* mi egyházunk mindkét egyházkerületi- és közgyűléseiben semmi széke és szava sincs: de szabadsága , a' hason dolgokban nézetét és véleményét nyilván kimondani, tőle semmikép el nem vétethetik. Igy hát csodálkozását elléggé ki nem fejezheti először a' fölött, hogy ezen indítvány, mint a' tiszai egyházkerület indítványa, mikép jelenhetik meg a' jegyzőkönyvben? Előtte van mult év jun. 2-kán Kézsmárkon tartott egyházkerületi gyűlés jegyzökönyve. De ha szinte egész szorgalommal vizsgálta is azt: még is legkisebb nyomot és említést sem talált illynemü indítványról, söt annak tagai is, kik az egyházgyülésen mind jelenvoltak, még csak egy szóval sem emlékszenek róla, hogy egy olly indítvány jött volna elő, melly által a' tiszai egyházkerület követei meglettek volna hatalmazva , hogy a' még most keletkező vallásos harcz és vetélyek miatt egy tartandó evangelikus ünnepet indítványozzanak. Vagy hiba csúszott be hát a' közegyházgyülési jegyzőkönyvbe, nevezetesen az indítvány egy más egyházkerülettől keletkezvén, vagy követeink hágták által megbízásuk körét önkényesen. De ha a'dolog nem ugy volna is, még is az a' kérdés támad: vájjon az indítványozott ünnep korunkra nézve szükséges-e? Valóban nem lehet tagadni, hogy mi még azon korban élünk, mellyben némelly a' r. kath.hiten levőknek a' protestantismus elleni harcza, ha nem nyilvánosan, de titkon még is; ha nem ép olly tüzesen is, mint ez előtt: de még is mindig ugyanazon fegyverrel vívatik, melly nekünk részint birtokunkban nincs; részint általunk nem használtathatik, mert az hitünk szellemével ellenkezik. Vagy ha látjuk, hogy a'jezuiták ismét mint igyekszenek fejőket fölemelni; ha a' római pápának mult év máj. 8-kán költ köriratából minden bibliatársaságok fölötti átkát halljuk; ha a' bajorhoni ujabb történeteket vizsgáljuk, például a' térdhajtásrai kényszerítést, és különösen a' Gustáv-Adolph alapítványábani részvét tilalmát, mintha az valami nem szabados egylet volna,— midőn még a'jeles fejedelmek, IV. Fridrik Wilhelm és I-sö Wilhelm,is segély őket örömmel nyilvánítják; és ha végre itt magában honunkban a' vegyes házassági zavarokat és a' katholicus klérus egyéb aggodalmat gerjesztő tetteit megfontoljuk : ugy azok olly tünemények, mellyek sajátságuknál fogva minket vigyázatra szólítanak és olly szerröli gondolkozásra vezetnek , mi által az ellenség cseleit visszautasíthassuk és hitünktől minden veszélyt elfordíthassunk. De az ezen czélra indítványozott imádkozási ünnep nemcsak hasztalan és fölösleges 5 nemcsak a' protestantismus szellemével ellentétes: hanem következményeiben igen káros is volna. Szükségtelen volna az, mert különben sincs fogyatkozásunk az alkalmakban, hogy hitünk előmozdítása végett szivünket Istenhez emeljük. Hát nincs reformatio ünnepe ? Nem arra való minden vasárnap és minden keresztyén ünnep, hogy egy illy szándokot előmozdítsunk? Nem imádkozunk-e naponként: „Jöjjön el a' te országod!" Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk? Ha hitünk és meggyőződésünk az, hogy Isten könyörgéseinket meghallgatja: ugy bizonynyal maghallgatja ö ezen imádságot is, a' nélkül, hogy arra különös ünnepet kellene rendelni. Eldödeink hitharcz és vallásüldözések — a' belnyugtalanságok és külvészek által sokkal zavargóbb, sokkal rendültebb és részekre szakadozottabb korban éltek, és még is az egyház megmaradásaérti közönséges imádságokon kivül, egy illy könyörgési ünnepnek benne nyomát sem találjuk. És most, midőn mi az egyházi törvények védelme és egy kormány alatt állunk, melly jóllehet más hitet ismer, mint a' mellynek mi követői vagyunk: még is jogainkat és szabadságunkat nemcsak föntartja, hanem azokat, a' mint az utolsó királyi engedményből eléggé láthatni, még növeli is; most, midőn honunk minden helyzetű polgárai, és a' kölönbözö vallásfelekezetek követői a1

béke és egyeség szükségét annyira érzik: most szentelnénk mi illy ünnepet? — Azon kivül az által, hogy az egyházban illy ens superffuum léteznék, nem származnak-e nagyon könnyen félreértések, mellyek a' gyűlölség, egyenetlenség és a' vallásos harczok tüzét még mindinkább fölgyulasztanák 's lobogtatnák, s köztünk és a1

katholika egyház között ellenséges viszonyt alakítanának. Eddig ugy tekintettük a' katholika egyházat, mint a1

mellynek kebele irántunk ellenséges indulattal lett volna teli, melylyet mi szeretettel tűrtünk, és csak hibául tulajdonítottuk neki, hogy az az ö ellenséges helyzetét a' többek között az imádsági napok és misék által is, mellyeket ö csak ellenünkre ünnepel — bebizonyította. Ugyan mit ítélne akkor rólunk a' világ, ha mi evangélikusok is évi imádsági ünnepet ülnénk? Minden tiszta szándokunk mellett is, nem félreértenének-e bennünket? És továbbá nem ellenes volna-e az Úr tudományával és czéljával, kinek szent evangyéliomán, mint az igazság és béke szaván, hitünk alapszik? Nem annak kell-e első 's legfőbb kötelességünknek lenni, hogy a' vallásos egyenetlenség lelkét és a' türelmetlenség