Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-05-18 / 20. szám

Pap-iiyusalmazás T.FoIdváron. A' tiszántúli kerületbeli 's heves-nagy-kunsági egyházmegyében létező — mintegy négyezer pr. népességű — ti sz a-fö Idvár i ref. egyház, elgyengült papját, Kassay Jánost, 75 pesti mérő eleség s 100 v.ft évdíjjal nyugalmazá *s ezzel egyszersmind a* keresztyéni hála szép erényében mintaképül magasula föl. Általtérések. Ochtinán Gömör megyében, húsvét utáni második vasárnapon három rém. kath. egyén, úgymint: Pmlovszky Mária a' helybeli kovács hitvese és Frank Imre 's Kovács Zsófia hitestársak az ág. ev. egyházba ünnepélyesen bevezettettek. Kívánatos volna, hogy minden illyetén esetek, nem kérkedésböl ugyan vagy más tisztátalan indokokból, hanem csupán statisticai adatok gyanánt e' Lapok utján a' közönség tudomására juttatnának; sőt nem volna talán czélszerütlen, ha azokat a' superintendentiák is az illető egyházmegyei kormányok utján magoknak évenként hivatalosan bejelentetnék. Közlőnek tudtával eddigelö a' szomszéd jolsvai és nagy-szlabossi gyülekezetekben is egy-egy hasonló eset adta elő magát. G e d u I y Lajos. Értesítés. A' „Pesti Divatlap" — szerkeszti Vachot Imre úr — 3. szám alatt, tavaszhó 17-röl 93. lapján következőt olvashatni: „Az ugy nevezett tót község templomot szándékozik építeni fővárosunkban. Mikép lehet Magyarország fővárosában tót község, azt mi meg nem foghatjuk ! ?" Ez valóban különös dolog; csakhogy a' különösség nem abban, hogy Magyarország fővárosa közepette szláv evang. egyházi község létez, hanem inkább abban áll, miszerint a* Divatlap szerkesztője, ki fentebbi nyilatkozatánál fogva a' keresztyén szeretetet is divatczikké látszik tenni, hivatva érezheti magát arra, hogy ollyasmit irjon a' nyilvánosság számára, mi a1

hazai törvényekkel, nevezetesen az 1806: 1; az 1647: 5. 6. 10. 14; 179%: 26 és más számtalan törvényczikkekkel, mellyeknek következésében minden vallástételü és nyelvű protestánsoknak minden helyeken, hol 100 család vagy 500 lélek találtatik, tökéletes szabad vallásgyakorlás — a' gátlásra tetemes pénzbírság szabatván — engedtetik, világosan ellenkezik. Már pedig az idevaló szláv község a' legközebb mult canonica visitatio alkalmával 1000-et jóval meghaladó állandó, azaz: Pesten lakó tagot hivatalosan kimutatott, kik közt 100-nál több háztulajdonos van, a' sok katonát, aggkatonát, mesterlegényt, szolgálkodó ésnapszámoskodó jövevényeket nem is számítván ide. Vagy ha a' fenidézett czikk irója még ezen felvilágosítás után som foghatná meg, hogy „mikép"; kézzelfogható és „szembeötlő ténynyel válaszolunk neki, t i. melly joggal honunk fővárosában egy német evangelika-, egy szerb-, vagy rácz-, egy oláh-, egy görög-, egy zsidó-, sőt még egy angol gyülekezet vagyis vallás-egyházi egylet létez, fen áll: ugyanazon joggal a' tót evang. község is, annál inkább, hogy a' pesti evangelika gyülekezet épea egy évvel ezelőtt a' kerületi gyűlés által esperességgé hivatalosan emeltetett, melly négy községből áll, t.i. magyar, német és tót Pesten létező és a' legújabban Budán alakult községekből. Ennélfogva nagyon különös dolognak látszik, miként a' fenidézett czikk irója a' többi különféle nyelveken épen fen nem akad, és csak a' tót evang. község létezését meg nem engedhetönek találja. A' tót evang. község Pesten nem új, nem ma vagy tegnap keletkezett, hanem már több mint 50 év előtt volt megalapítva és a'német községgel együtt és mellette félszázad óta folyvást létezett. Megjegyzésre méltó még az is, hogy a* pesti tótajku evang. község tagjai nem idegen vagy bevándorlott emberek, hanem honnszületelt gyermekei e' hazának, következőleg a' törvények oltalmára épen ugy jogositvák, mint Vachot úr, a' ki is, mint értesültünk,születéshelyénél fogva túróczmegyei létére nyelvproselytának vagy tértnyelvünek lenne nevezendő. A' pesti ev. tót község tagjai közöl igen sokan 10 —20 és több évekig, mint katonák szolgálák a' királyt és a' hazát 's ezen kettőért, és igy a' fővárosért, vagy, a' „Jelenkorral" szólva, hazánk sziveért is nehéz csatákban ontva véröket, számos sebekkelés sebhelyekkel, mint bátor honvédők felékesítve, jelenleg is mint szorgos család-apák és hü polgárok e' város és közhaza terhei viselésében részesülnek; egyházi intézeteiket saját erejökkel fentartják; Istenüket jámborul és buzgón imádják és békeségesen élve, senki ellen nem türelmetlenek, mint Vachot úr és a' „Jelenkor" szerkesztője, tehát olly férfiak, kik a' szabad gondolkozási és cselekvési elv coryphaeusaivá olly igen örömest emelkednek. Ennyit válaszul azon ész- és szívtelen, — egyházi foglalatánál fogva, nem is az ugy nevezett „Divatlapba" tartozó czikkre. A' pesti evang. tót község. Nyilatkozat A' Prot. Egyh. és Isk. Lap 1844-dik évi 44-dik számában legvégül e' sorok olvashatók: M— urnák a' kecskeméti főiskola ellen felhozott vádai nem e' Lapba valók, minthogy e' Lap nem pletykatár. — Miután többektöt gyanúsíttatnám — mintha amaz említett, de nem közlött vádak tőlem — vagy legalább Munkácsytól eredők volnának, és azok a' szerkesztői jegyzésben pletykáknak nyilváníttatnának: kötelezve vélem magamról és gyanúsított Munkácsyakról nyilatkoztatni, hogy azok sem tőlünk, sem általunk nem származók. 'S ha ki e' balhír felköltésére czélzásból ira M. név alatt — azt galádnak, aljas fondorkodónak kiáltom. Munkácsy S.