Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-05-18 / 20. szám

joga. Erre a' legelső lépést a' sepsi egyházmegye tévé közelebbről; de szerencsére mielőtt e' nálunk idétlen gyermek erőre kapott, 's maga a'tisz­telt egyházmegye vágtató haladásának kárát ta­pasztalta volna: a' közzsinat által meggátollaték fejlődése. És igen helyesen! mert nincs szükség rendre járnom t. collegáimat, megkérdeni a1 vi­szonyt, mellyben mestereinkkel állanak, — a' ko­ronként feltűnő panaszok eléggé bizonyítják, bogy e' viszony nagyobbára ellenséges — tehát a' mesteri kar a' papinak in concreto nem legszi­vesb barátja. 'S hiszik-e a' sepsi t. atyafiak, hogy a* gyűléseken összesimulnak? hogy egy czélra, a' közjóra lelkesülve viszhangozni fogják e' kor ha­ladást igénylő szózatát, 's megszűnnek ármány­kodni egymás és papjaik ellen? Az ö hitök tartsa meg őket! — A' mit t. B. S. úr e* la­pok mult évi 39-dik számában ir a' mesterkar dicséretére, hogy t. i azok „hideg kebleinket egy szent hymnus melodiás concertjében hálára eme­lik", ,,e' szép hazának gyenge gyermekeiből ki­rály-, hon-, szabadság- 's jogszerető polgárokat nevelni kötelesek" 'stb. — — ezek igen szép hangok, 's egy tanító eszményét ízléssel rajzolják, — de a' gyakorlati élet kigúnyolja e' költői sza­vakat ; 's ha mondanám t. B. S. urnák: tegye szivére kezét 's vallja meg: egyházmegyéje taní­tói közt hányadik, ki magát e' szép szókra érde­mesítette? habozva nézne körül, *s kettőt-hármat kivéve, — kiket én is tisztelek — kénytelen volna megvallani, hogy a' nagyobb rész tudományos ismereteiben ma is csak ott áll, hol állott iskolá­ból lett kijövetelekor, — ha még abból nem is fe­lejtett? — Porosz- és más országokban másként állanak az iskola-tanítók, az igaz; de mások is ám azok; rendesen akadémikusok, 's az egyházi pá­lya minden fokozati nyitvák elöttök. Nálunk egy század alatt sem lesz egy mesterből pap, — miért? a' felelettel adós maradok. Aztán annak, hogy velünk ugyanazon egyházi törvények alatt van­nak, talán nem szükséges következése, hogy mindenben egyenlő jogokkal is bírjanak. Ezt nem hiszem, hogy t. B. S. úr is szeretné! — Én ré­szemről igy vélekedem e' tárgyban: mihelyt a* mesteri kar nem a' poroszhonihoz hasonló, — erről legtöbben csak olvastunk, vagy hallottunk, de nem láttuk — hanem legalább a' kor kívánatit ki­elégítő kiképzéssel ellátva lesz; mihelyt nem a' rhetorica vagy poesis, hanem egy e' végre ala­kulandó seminariumból (millyen legközelebb az enyedicollegium mellett állhatna fel) szigorú vizs­gálat után kilépve foglalják el hivatalukat, 's ott tesznek a hon oltárára áldozatot, mennyi egyéni erejöktöl kitelik, — mihelyt, mondom, ezek meg­lesznek: nem tekintve barátja-e vagy ellensége papjának? (mert, valljuk meg, mi is sokszor mél­tatlanul bánunk mestereinkkel) azonnal szózato­mat adom, hogy a' mesteri kar is, mint szintén a' papi, az egyh.megyei gyűléseken szózatolási jog­gal bírjon. Addig azonban megelégedném azzal, — minek ellenkezőjére tán egy egyházmegye sem mutat példát, — hogy a' mesterikar is megje­lenhessék a' részletes zsinatokon, ott tanácskozási szabad szózattal, egy *s más tárgyak feletti indít— ványozhatás jogával birjon. Többre mtnni jelen körülményeink közt még nem látom tanácsosnak, | hacsak egyházmegyei életünkben szántszándékkal harcz-háborút kezdeni nem akarunk. Még csak egy van, miről nézetemet a'nyilvá­nosság ez áldott korában elmondanom feljogosí­tottnak érzem magamat, és ez 7) Az egyházmegyei könyvtárak felállítása. Egyik természeti tulajdonom a* dolgok egyenes előadása — 's ezért sokszor nem is messze járt fejemtől a' betörésére irányzott kő — e' tárgyban 'is tehát egyenesen kívánok szólani. — Tagadni !nem lehet, miként falusi papjaink legnagyobb ré­szének könyvtára a Hunyadi, Lengyel, Iíolmár, Kis Ádám, Pap István 'stb. egyházi beszédeiből áll — 's tudok példát, hogy némelly papok má­soktól állalvetövel hordják a' predikácziókat — (persze ezt meg is szolgálják választási alkalmak­kor); — mindez lelki szegénységre mutat, 's talán ideje volna már, hogy az illy gépszerű szolgála­toknak, mások tollaivali ékesgetéseknek valahára vége-vetessék, 's saját elmélet utján készülnének az egyházi beszédek. E' végre nincs czélra-ve­zetöbb, mint az egyházmegyei könyvtárak felállí­tása. Szegények vagyunk mi erdélyi ref. papokul nagy-részben annyira, hogy saját testünktől kell a'legszükségesebbeket megvonnunk, ha évenként csak egy pár jó könyvet kívánunk szerezni, — arra pedig, hogy az idővel párhuzamban haladjunk sa­ját erőnkön , épen tehetetlenek. Legtöbb pap­jaink egész éltökben beérik az iskoláikból kivitt könyveikkel, — hogy és miként haladhatni hát? Csak ugy, t. atyafiak, ha köz-költségen egyház­megyei könyvtárakat alkotunk. Tegyen minden pap és iskolamester évenként csak 20 p.krt, és meglátjuk, nem sok idő múlva százakat meghaladó könyveink lesznek, belölök a'szellemi haszon kö­zönségesen Kiáradandó. - Egyházi életünk egyet­len organuma a' Prot. E. és Isk. Lap, de ennek számára is nem egyszer szólalt meg a' halál-csen­getyü részvétlenségünk miatt. Hála istennek, láb— badoz a'kedves beteg! oh, vajha létezése hosszas és virágzó lenne!! Ez azonban ismét csak ugy elérhető, ha a*lelkesülés egyházmegyéinkben na­gyobb és tartósb lesz, mint vala az udvarhelyiben, melly a' mult évben 4 példányban járatá e' Lapot, és az idén — mint értesülve vagyok — egészen felhagya azzal. Egyes pnpok erszénye bajosan birjameg, minden olcsóság mellett is, ennek foly­tonos jártatását: de az egyházi kerületek összes személyzete egy, két, sőt több példányok meg­rendelésére is alkalmas — csak ne sajnáljunk egy kis áldozatot. Fel tehát, t. atyaliak! a' rész­vétlenség lélekölő álmából! nyissuk meg erszé-

Next

/
Thumbnails
Contents