Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-05-18 / 20. szám

hallgatók közt szóles mezőt nyitnak az egymás­elleni panaszok keletkezésére: az egyházak cse­kely jövedelmeit n pi- 's táplálék-díj Czíinek alatt felemésztik 1 stb.; sokszor egész látogatásuk ered­ménye csak annyi, hogy tisztába hofczák, miként egy 's más egyházban a' patrónus és gondár ur­nái, vagy a' megyebiró- és pénztárnoknál egyne­hány száz forint megrekedt — ha el nem veszeti?!! — Vájjon nem jobb-e az udvarhelyi egyházme­gye követei által ezelőtt több évvel a' közzsinat elébe terjesztett 's onnan , mint tudom, a1 mélt. egyházi főtanácshoz hel\behagyás végett felkül­dött azon tervet éleibe léptetni, hogy minden egy­házmegyében állítassák fel egy-egy egyházme­gyei tanács (tractuale Consistorium), mellynek feladata lenne az egyes egyházak szellemi, gaz­dasági, erkölcsi állására, a' számadások pontos vitelére-iskolák haladása, vagy hanyatlásaira 'stb. 'stb. ügyelni, szükség eseteiben gyűléseket tar tani 's ugy rendezni mindent, mint a1 keresztyén­ség szelleme kívánja, hogy mindenek ékesen és szép renddel legyenek. Nem azt akarom én ezzel mondani, hogy az egyházi látogatások végkép és örökösön megszüntessenek; lehetnek esetek, mi­dőn azokra egy 's más egyházban szükség van — — csak azt, hogy minden ok nélkül, minden egyházban, minden évben ne történjenek, ha­nem csak akkor, midőn azok tartása bonyolodott egyházi ügyekre nézve nélkülözhetetlen. A' kö­zönséges látogatás öt évre való szabásának (mint ez e' Lapok idézelt számában javalltafotl) ellensége nem vagyok —; csak minden esetre a1 88-ik ká­non kérdéseit mellőzendőknek hiszem És ezeket sem magamért; mert erkölcsi 's hivatalos köte­lességeim teljesítésére nézve semmi feladástól nem rettegek,— hanem hivatalos társaimért, kik­ről tudom , hogy sokszor ármánynak áldozatiul esnek ell!! Sürgető javítást kiván 5) A1 papi özvegyi pénztár állapotja ! Több éve, hogy az egyes egyházmegyék tervezgetik ezt; 's egynehánynak sükerült is ugy, a'hogy, életbe léptetni. De én ugy tartom, mivel az el­darabolt erők czélra bajosan vezetnek, azok egye­sítése pedig bámulatos csudákat tehet, — jó lenne ez ÖrÖk-igazságot az özvegyi pénztár alapítására nézve is követni, 's az egyes egyházmegyékben létező, vagy létezendő öszvegeket egy nagy egészszé olvasztani, melly a' mélt. egyházi főta­nács pénztárnoka keze alatt, évenként száztulizva, rövid idő alatt elég erős lenne a' papi Özvegyek nyugpénzét kiállani. Tervem igen röviden ez: Erdélyi reformált anyaszentegyházunkban talál­tatik körül-belöl 500 egyház, tehát ugyanannyi's valamivel még több pap. Ezek közöl teszek lOOat, kik 10,—százat, kik 5,— és300at, kik 2 pgő ftot évenként szeretteik sorsa biztosítása végett ál­dozhatnak. — így már a' legelső évben — vajha ?z a' legközelebbi lenne ! — 2100 pforint tőkénk lenne, melly tíz évi hü kezelés után 25000 pftra nevekednék; 's ide számítva azon 18000 pftot, melly néhány év alatt abból jőne be, ha minden új pap hivatalos jövedelmének %ét e' pénztárba két év alatt kész pénzül befizetni köteles volna; mit ismét csak csekély számítással az első osztá­lyunknál 100 — a' másodiknál 50 — a'harmadik­nál 10 pftra leszek — ezekből 30—40 év alatt olly szép öszveg gyűlne össze, melly bői, a' hozzá­járulás mértéke szerint, tisztességes nyugpénz tel­nék ki. — Fel kellene tehát a' közelebbi közzsi­naton szólítani— nemcsák, de kötelességévé ten­ni minden papnak , hogy e' magában véve cse­kély, de idővel áldást árasztó öszveget a' köze­lebbi év elején befizetni tartozzék; a1 m. egyházi főtanács kegyeskedendik ezt pénztárnoka által kezeitelni megengedni , 's a1 közmegnyugtatás végetl, minden év végével, a' bevételek- 's kia­dásokról egy átalános kimutatást tétetni, millyen az ezüst garasokrólí. Meg kellene pedig azt is határozni, hogy senki addig papságot nem fogad­hat el, míg azon kötelezésnek is alá nem írja ne­vét, hogy hivatala első évi jövedelmének %-ét az általam kitett — vagy egy bölcsebb számítás szerint meghatározandó mennyiségben lefizeti, ahoz tartozó évenkénti járulékaival. — Magok a' jövedelmesebb egyházak is megnyithatnák e'szent czélra pénztáraikat; a' közjóra gazdagabb gyü­möicsözésü lenne adományuk, mint czéltalan ra­kásra halmozása a' kötleveleknek !! T. paplársaim ! figyelmezzetek e1 szavakra; 's ha családotokat, maradékaitokat biztosítni kí­vánjátok a' nyomasztó szükségtől — a' legköze­lebbi e.megyei gyűléseken adjátok utasításul hi­vatalnokaitoknak, hogy e1 lerv életbe léptetését sürgessék az idei közzsinaton, — de az Istenért! ne bízzák választmányra a' dolgot, mert ez utón ad graecas calendas halad — holott égbekiáltó vétek lön eddigi hanyagságunk is e' tárgyban. Ne mondja pedig senki, hogy számításom igen nagy, vagy terhelő. Hiszen a' mennyire egyházaink állását ismerem — erre pedig jócska adatim vannak — száz egyház papja bekap éven­ként 400 's azon felüli pftot, száznál több 200 — 's egy sincs alábbvaló 40 pft jövedelműnél egy­házaink közt; és már e'jövedelmek '/4 -ét két év alatt befizetni nem nagy megerőtetés — az éven­kénti után-pótlás meg sem érezhető. Csak az Is­tenért! ne legyünk önzők, ne pillanat gyerme­kei , kik a" közjót, a' jövő kor boldogságát felál­dozzuk parányiságunknak 1 Gyáva önző az , ki gyümölcsfáit csak addig ülteti, míg reméli, hogy terméseit maga élvezheti: gyermekeink, unokáink vannak és lesznek — 's nem szivünk véréből va­lók-e azok is? ne tegyünk-e érettek is annyit, a' mennyit erőnk áldozat nélkül is megbír? !!! Egyházi dolgaink közt elhatározandó továbbá 6) Az iskola-mesterek egyházmegyei gyűlése­ken való megjelenésének tartozása 's szózatolási

Next

/
Thumbnails
Contents