Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-01-12 / 2. szám

az iskolák ápolásával fel lehet hagynunk" — sőt inkább ellenkező értelemben igy okoskodnának: „Ha igaz, mit az evangyéliom tanít, hogy az egyházi rend magzatinknak nem igen fényes és kényelmes jövendőt igér: vajmi üdvös volna, szerelmes Urak! egy más módját találni az iskolai nevelésnek, melly Istennek tetszöbb. 'smagzatinkra nézve czélirányosabb lehetne ! Mivel a' mi gondunk nemcsak gyermekeink hasára, hanem lelkére is terjed" - 's már az illy értelemben okoskodókat ki nem mondaná kereszt, hő szülőknek ? Ez az első inditó ok, minélfogva mindenki köteles, önkényes segélylyel járulni az iskolák alapításához. Mirenézve Istenre *s a serdülő növendékség üdvére kérlek Titeket, kedves Uraim és Barátim! ne vegyétek kevésbe ezen szent ügyet, mint azok tesznek, kik hanyagságukban nem látják, mit forral a' világ fejedelme. Komoly és nagyon nyomos tárgy az, és a'Krisztus 's az egész világ érdekébe vágó, hogy eleve tanakodván, az ifjúság sorsán segítsünk , min segítvén, minmagunkon is hathatósan segítendettünk. Nem tudjátok-e, mi szent hévvel s keresztény szigorúsággal szükséges küzdenünk 's ellentállanunk az ördög ebbeli ármányos fondorkodásinak ? Kedves Urak! ha jónak tartjátok, évenként annyi költséget pazarlani álgyukra, puskákra , utakra , lép— csőzetekre, gátakra, 's ehez hasonló számtalan egyéb polgári szükségekre, hogy a1

városban a' csend és közjólét biztositassék:: hát vájjon nem méltó-e a' szegény ifjúság, hogy szint annyi gond és költség fordítassék reá, egy vagy két ügyes tanítót állítván számára ? A' mindenható Isten jelenleg valóban atyailag látogata meg bennünket németeket, 's aranykort nyita meg előttünk. Korszakunk bövölködik a' legműveltebb 's tudományosabb férfiak- és tanítókban, kik minden kívánatos szépművészeti és nyelvismeretekkel fölékesílvék. Oh! mennyit nyerhetne az ifjúság, ha azok emennek nevelésére használtatnának ! Szemmellátó tanúi vagyunk a1

közvilágosodás haladásának, miszerint jelenleg egy gyerköczét, három év alatt, annyira lehet vinni, hogy 15 vagy 18 esztendős korában több ismeretekkel bir, semmint ekkoráig valamenynyi létezett tud. egyetem és zárda-iskola. Ugyan is , mire tan itattak eddig az ifjak a' fő- és zárdaiskolákban ? Hogy szamarak, tuskók és hülyék legyenek! Húsz vagy negyven évig tanullak ők, a' nélkül, hogy a' latint vagy németet megtanulták volna — erkölcsi romlásukat *s elmebutaságukat itten nem is említvén. Bizonyomra mondom, inkább kívánnám ifjainkat egészen elhanyagolva 's némán látni, semmint a' fő- és zárda- iskolákat továbbá is olly veszteglő állapotban hagyni, minőben eddig léteztek. Annakokáért fötörekvésem , ohajtásom 's kérelmem oda terjed, e' csacsi istállókat*) végkép megszüntetni, és józanul elrendezett keresztény iskolákkal felváltatni. Azonban, midőn a' jó Isten olly dús kegyelmét árasztá reánk 's nagy számmal állított elő olly derék embereket, kik minden tekintetben képesek az ifjúságot finomul képezni : lelkemre mondom, itt az idő, hogy az Isten kegyelmét szélnek ne bocsássuk, 's öt a'jóságost ne hagyjuk ajtainkon hiába koczogtatni. Ö ajtónk előtt áll; boldogok vagyunk, ha azt felnyitjuk elölte; ö köszönt, boldogok vagyunk, ha mi is visszaköszöntjük. Ha mi elröpítettük az időt, 's ő, a' szent, mellölünk eltávozik: vájjon kicsoda az, ki öt visszaidézhetné? Vessünk vissza egy tekintetet azon sötétségre, mellyben edűig ide 's tova tapogatódzánk! Ugy tartom, hogy Némethon soha olly bőséggel nem él vezé Isten igéjét, mint jelenleg; ugy hogy ehez hasonlót a' történetek évkönyvei nem mutálnak. Hogyha tehát az egek ezen adományát hálátlanul veendenök 's használni elmulasztanék : félhető, nehogy undokabb vakoskodásba és lelki nyomorba taszítassunk vissza Kedves Honosim ! vásároljatok, kérlek, míg a' vásár-sátorok ajtai— tok elölt nyitva allanak! gyűjtsetek, takarítsatok, míg tart a' szép idő, és a' nap világít! Élvezzétek Isten malasztját és igéjét, míg köztetek van! Mert tudjátok meg, Isten igéje és malasztja hasonló a' szökő záporhoz, melly azon helyre, hol keresztül futott, vissza nem fordul többé. Am az Isten igéje- és malasztjában mi fölséges részt vesznek vala régenten a' zsidók ! De oda van, a* mi oda lett! most már nélkülözik azt-Göröghonba Pál ap. szállítja vala az égnek ezen adományát: de oda van, a' mi oda lett! most mára* Török marczangolja nyakát. Ti is, német honosim! ne hízelegjetek magatoknak, mintha ezen mennyei ajándékokat örök időkre birhatandanátok; mivel a' hálátlanság 's megvetés miatt tőletek könnyen elbúcsúzhatnak azok. Mire nézve nyúljon hozzá 's markolja meg mindenki, kinek keze, lába vagyon ; lomha kezek után mindig silány az esztendő. Mióta tudva van, hogy minden városnak mulhatlan szükséges az elöljáróság és kormány; 's ezen tekintetben átalánosan észrevehető a' sok hiány és fogyatkozás, sőt az alkalmas egyedek szűke iránti panasz is: ennélfogva ne várakozzunk ácsorogva, míg az illy egyedek magok magoktól előteremnek ; mert őket nem lehet sem köböl faragni, sem fából metszeni; sőt maga az Isten sem teend mindaddig csudákat, valameddig ember az eddigi onnan felölröl nyere eszközök által kimenekülhet a' bajból. Minélfogva oda törekedjünk , fáradságot és költséget nem kímélve, hogy a' haszonvehető egyedeket mimagunk neveljük s E* gúnynév bb akkori század darabos, nyers jellem szülötte — midőn divatos vala, az igazságot finom lepel nélkül ,erőteljes szóval fejezni ki. W.