Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-01-12 / 2. szám

vek használtassanak az ágostai's helvét hitvallású atyafiak iskoláiban , ez idő szerint is lehetséges, annál inkább az egyházirodalmi. Kezdjük meg ekkép a' dogmatiea 's liturgica unió útját egyengetni! — A' szedő ismét jő 's kezd gyötreni: azért véget vetek czikkemnek azon kijelentéssel, hogy n)int szerkesztő, előszeretettel fogok viseltetni olly értekezések iránt, mellyek egyesülésünket tárgyazzák. Örömest fogadok tervem 's javaslott egyesülési eszközeim ellen czáfot 's nem is fogok eskünni nézeteim helyes volta mellett, mert ezeknél, kinek nyugalmas fontolgatásra máskép jut idö, mint nekem, tán jobbakat, bölcsebbeket mondhat: annyit valónak 's czáfolhatlannak hiszek, hogy köztünk szakadás van és fölötte szükséges, hogy: Egyesüljünk! Török. I 8 k 0 I n - fa y. A' mult tükre a' jelennek. Luther Mártonnak a9

némethoni városok minden Tanácsaihoz intézett nevezetes intő 's felszólító levele, a' ker. iskolák felállítása ügyében.*) Wittenb. VI. 322. Üdv és béke Atya Istentől, 's a' mi Urunk Jézus Krisztustól! Jóllehet immár, három év óta számkivetve levén, tanácsosabbnak tartandhattam hallgatni, ha emberi tilalomra inkább, semmint Istenre hallgattam volna — miszerint Némethonban sokan is találkoznak nagyobb 's kisebb rangúak közöl, kik szavaimat's iratimat épen ez okból üldözik, 's miattok sok ember vért öntenek: mindazáltal, minekutána Isten megnyítá számat, *s szólani parancsola — mi igen is hatalmas hangon telik tőlem,'s miáltal ügyem-, öntanácsom- 's törekvésemnél fogva, annál nagyobb erőre kap és tenyészik, minél tüzesebben dühösködnek ellenim; ugy hogy észrevehető, mintha az Úr nevetné dühöket, 's kicsúfolná őket — 2dik zsoltár szerint — minélfogva már is észrevehetik az el nem fogultak, hogy az Úr ügye az, mivel foglalkozom; — és bátor Isten igéje 's munkájának terjedése itt-ott korlátoztatik: még is leghatalmasabban öregbedik az mindenkoron, midőn azt leghevesebben gátolják és tapodják. Ennélfogva F' nyomos tartalmú, 's honi iskoláink terjesztése, sza* porítása 's józan elrendezése körül buzgó nemeslelkü honosink ügyeimére tán nem méltatlan levélnek f) köszönik Németországban számtalan iskolák létök- 's virágzásukat. W. f) Ki Luthernek erőteljes, sokszor nyers szólás- és írásmódját a' jelenkor mézesmázos modorának szabályaihoz mérve ítélné meg 's abban megütköznék : igazságtalan biró fogna lenni! Minden kornak van szelleme, volt Luther korának is, mellytől vezérelve az akkori szónokok 's irók, vallásfelekezeti különbség nélkül, hímezés nélkül szóltak 's vastag pennával irtnk, mint vaskaruak valának a" hősök is. Török. szólani akarok (a' mint Esaiás monda), és nem hallgatni éltem fogytáig, miglen Krisztus igazsága ki nem törend a' legtisztább fényben, r

s üdvös malasztja szövétnekként nem gyúland meg; — következőleg kérlek Titeket mindnyájatokat, kedves Uraim 's Barátim! fogadjátok kedvezőleg szivetekre vegyétek ezen iratom' 's intésemet. Mert bármi csekélynek látszik is egyedem : csakugyan dicsekedhedhetem még is jólelkíösmérettel Isten előtt, miszerint távol vagyok minden önzéstől (mit ez úttal is hallgatással inkább elmellöztem volna)—hanem jó és őszinte indulattal vagyok irántatok, sőt az egész Némethon iránt y hova Istentől rendeltettem — higye bár valaki ? vagy ne higye , a' mint tetszik ? Sőt nyilván bizonyossá teszem Önöket, hogy ha ebben nekem engedtek, kétségkívül nem énnekem, hanem a' Krisztusnak engedelmeskedtek; ha? pedig ellenszegültök, nem engem, hanem a1

Krisztust vetitek meg; mivel szigorúan megfontoláro magamban, mit és mi czélból szólok most, vagy irok; a' mint kiki fölérheti azt eszével, mibelyesS figyelemre mélfalandja tanaimat 's eszméimef. Mindenekelőtt észrevehető, általánosan egész: Némethonban, mikép mindenütt enyészni hagyák az iskolákat, a'tud. egyetemek sinlödnek, a'zárdák ritkulnak; 's az efféle fü hervad, a' virág hull (Esaiás mondása szerint) mivel Isten lelke, az ö sz. igéje által fuval reá, 's aszalja azt evangyélioma által; mert csak Isten igéje által világlik ki, hogy az efféle intézetek, eddig jobbadán, a' has számára irányoztatvák *). És mivel az állati néptömeg már kezdi átlátni, hogy fiait, leányit , vagy rokonit többé kolostorokba vagy apácza-intézetekbe nem zárhatja, 's ősi lakjokból és birtokaikból ki nem csaphatja, és idegen jószágokba nem szállíthatja: innen következett, hogy senki nem akarja többé gyermekeit iskolába járatni, azt adván okul: „Minek tanítatnók őket, ha papok, szerzetesek vagy apáczák többé nem lehetnek? oktassuk őket annál inkább arra**), mi nekiek kenyeret hozand." Ámde mi valódi szemügyök az illy embereknek, kitetszik eléggé önvallományukból. Mert ha ők magzataik számára nem csupán has és táplálék végett keresnének helyet a' zárdákban és a' papi hivatalokban, 's ha őszinte óhajtásuk volna, gyermekeik boldogságát 's előmenetelét eszközleni: ugy bizonyosan kezeiket össze kulcsolva, nem állanának elő azon szavakkal: „Ha a' papi állapot nem kényelem többé: ugy gyermekeink iskoláztatásával 's *) Hogy ez nem nagyítva mondatik a* XV-dik századról, sőt a' reformátióval egykorú tanítóintézetekről is: azt számos lelkes irók bizonyítják. Elég csak Baco Ferencz verulámi báró „de dignitate et augmentis scientiarum" czímü munkáját említenünk. W. A' mezei gazdaságra, juh- és lótenyésztetésre, kézművészetekre, gyáriparra , kereskedésre "sa't., mik vesércsiílagai jeiea anyagi korszellemünknek. W.