Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-03-23 / 12. szám

egyház- vagy vallásalakhoz, erk. belső szükséségességgel és jó szívvel, csatlakozik, még pedig, természet szerint ahoz, mellyet, mindenkori meggyőződéséhez képest, legjobb- és Ieglökélyesbnek tart, és azt tovább is tökélyesítni igyekezik. Egyébiránt a' büntető törvények és kényszerítő eszközök által alakított és fentartatni kívánó vallás, nem egyéb, mint erk. kárvallás. Legyen csak a' vallás az okossággal, léleknek isteni természete- 's rendeltetésével, az emberi méltósággal 's Jézus évangyélioma lelkével egyező ; legyen az isteni tisztelet erkölcsi és nemes; legyen a' tanítás érthető és egyszerű, egyszersmind , a' természet felséges csudái és szépségei szemléltetése által, az isteni mindenhatóság 's jóság meggondolására, elragadó és ébresztő; folyjanak az egyházban mindenek jó renddel, és szűnjék meg, vallás dolgában, minden a' kerti melegágy vagy gyenge virágtábla durva lábakkal tapodásához hasonló kényszerítés: — akkor, akkor, mondom, bizonyosan nem lesz méltó ok panaszolni a' hitlenség, vallástalanság és közönbösség 'stb. ellen; akkor még azok is, kik most, mint külörízök, félre-vonulnak, vagy épen semmit hinni nem akarnak, az Istent, egy megnemesített és szüntelen tökélyesedö erk. hitvallásban, újra megtálalván, a' szent gyülekezetekben buzgón imádandják. (Folyt, köv.) V i 1 á g v á r i. Életképek a' lielv. hitv. tiszántúli egyliázkertíleíből. X. Következő napon doctor Buzási hítta meg a' Vezendi családhoz tartozókat ebédre, 's különösen örült, hogy az ifjú Vezendivel megismerkedhetett. „Kedves tiszteletes úr! — igy beszélgetett vele igen nyájasan — szép és jó hírét jelenlétével nemcsak igazolja, de felülmúlja. Engem Ön személye néhány nap óta közelebbről érdekel, a1 mennyiben e' folyó hónap elején, megyei főorvossá elválasztatván, lakhelyemet Önökhöz K — mezővárosba, hol a' megyeház van, kell áttennem. Családom átköltözése, haszinte minden ingó javaimat tavasznál előbb el nem szállíttathatnám is, ' a' jövő hónapban megtörténik; 's mi jól-esik, hogy egy ottani lakos, tiszteletre méltó ismerőssel már birunk! Barátságára, kedves uram öcsém! bizodalommal számítok .... Sőt, kezdjük meg azt mindjárt foganatba venni. Én holnap reggel K — mezővárosba megyek a' számomra kibérelt épületet megvizsgálni, hogy aztán költözködésemmel ahozképest intézkedjem. Ha tehát egyenesen haza tetszik innen menni: legyen szerencsém, menjünk együtt 1" .... „Halmozva vagyok, tek. főorvos úr! — válaszolá Vezendi Pál — kegyeivel; ezeket, ha az együttlakás állal, minek olly szívesen örülök, közelebbi viszonyba jövendünk egymással, megérdemelni igyekszem. Legutolsó ajánlatát pedig hadd legyen szabad nekem is ajánlattal viszonoznom. Én innen édes szüléimmel Békefalvára megyek, Szendrei bátyámmal ott egy két napig időzendő. A' kocsit tehát 's lovakat, mellyekkel jöttem's mellyeket Bölcsei úr szívességéből nyertem meg néhány napi használatra, méltóztassék elfogadni a' tek. úr. Ö, ismerem lelkületét, nemes dicsekedésének tarlandja, baráti szívességébe helyzeti bizodalmunkat: a' tek. úr pedig egyenesen jutand ismeretségbe a' feltűnő 's egész megyénk ifjai között méltán legnagyobb-reményü lelkes ifjú úrral." Búzási doctor az ajánlatot elfogadta, útitársul a' szegény Jámbor Józsefet magához megkérte; 's délután, ö ugyan Ií — mvárosba, Vezendiék pedig, Szendreivel és Bátorival, Békefalva felé elindultak. Az idöjárat még mindig igen kellemes maradt, 's januar hónaphoz képest szokatlanul enyh vala. Az út Selymes nevű pusztán ment keresztül, 's jobbfelöl, a' hanyatló téli napnak puszta-szemmel nézhető végsugárai, mintegy kiemelni látszottak a' pusztai birtokosnak számtalan élőfák levélhullatott galyai között csillámló kastélyát. Kedve jött Szendreinek Selymesi Zsigmond urat, egykor tanulótársát, iskolai barátját meglátogatni az egész társasággal együtt. Örömmel beleegyezett kívánságába Vezendi Máté is, ki talán egy pár év óta sem érezte magát ollyan jól, mint épen most. Jobbra tért hát a' két kocsi 's mintegy félórányi hajtás után, beértek Selymesinek igen díszes lakába. Tíz évvel ezelőtt kezdte Selymesi, pusztájának egyik részén, minden öt-öt köblös földét eperfákkal körülültettetni, 's a' selyemtenyésztést részint az általa telepített új gyarmatbeli, részint a' szomszéd békefalvi lakosok gyermekei által eszközölte. Pusztájának többi részeire okszerű gazdálkodását csudálni járt el a' környékbeli nép. Vendéget látni Selymesi udvarában, megszokott mindennapi dolog volt úr és cseléd előtt. Nem csuda hát, ha a' cselédség alig tudott magához jöni, midőn urát a' megérkezett kocsik körül hol egyikhez, hol másikhoz jöni-menni, a' leszállóknak segíteni, a' cselédeket pe<Jig rend nélkül elökiáltozni látta 's hallotta. Eleibök jött a' kedves vendégeknek egész a' lépcsőkig maga Selymesiné is, egy igen tekintélyes szép asszony, az egész vidék előtt köztiszteletben álló,.'s utánzandó minlául említtetni szokott derék anya, páratlan gazdasszony, kellemdús nő, szellemi műveltségében , a' vele egy vagy nála fentebbi fokozatúak között nyájasan társalgó, alattvalói között kegyteljes parancsoló. Az úr és úrnő társaságában beérkezett vendégeket kiömlő édes örömmel mutatta be Sely-