Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-03-23 / 12. szám

mes'i öreg édes anyjának, egy igen müveit 's buzgó protestáns szende matrónának. ki nagy ka ros-székéböl kissé fölemelkedvén, reszketve nyújtotta jobbját az öreg Vezendinek. „Isten hozta! édes jó lelkipásztorom! — rebegé — már talán egy évnél is több eltölt, mióta sem tiszteletes úr hozzánk ki nem jöhetett, sem én be nem mehettem a' faluba, isteni közönséges tiszteletre. Mindkettőnket gyengélkedés tartóztatott De hiszen, már nekem nem csuda 76 esztendő sok .... nem messze a' határ, hol földi sátorom hajléka elbomol." Égre-emelt szemeiből egy-két köny rezgett orczájának szent barázdáiba; levette szemüvegét; megtörlötte ábrázatát, 's üdvezelvén a' többi vendégeket is, unokáihoz igy szólott: „Szerelmesim, igyekezzétek kedvessé tenni e' jó embereinknek nálunk idözését!" Illy fogadtatás után, Vezendi Máté 's nője a1 nagyanya karos-széke mellett foglaltak helyet. Az ifjú Vezendi a' két kisasszonynyal, Bátori az úrfiakkal kezdett beszélgetést. Selymesi pedig Szendreivel átment a' maga szobájába. Itt pipa közben elbeszélte Szendreinek mindazokat, mik pusztáját nevezetessé teszik. Mi — remény Ivén,hogy olvasóinkkal majd nyáron nézethetjük meg az anyagi és erkölcsi hasznot árasztó iparintézetet — mellőzzük jelenleg a' két derék férfiú közötti párbeszédet, 's visszatérünk velők együtt a' pipázó szobából az előbbi terembe. Épen Kádár Ágnessel, a' szobaleánynyal, beszélgettek az öreg Selymesiné és az öreg Vezendi. A' többi egyének pedig némi érdekkel látszottak a' beszélgetést hallgatni. „Jókor jövök, — mond beléptekor Selymesi — hát miért nem vette be tiszteletes assessor úr, ekklézsiánk hivei közé, 's miért nem eskette össze e' leányt gazdámmal? E' tárgybeli azóta irott levelemet asztalán fogja tiszteletes úr hazamentekor találni: de a' választ most adja elő élő szóval!'4 „Én bizony, őszintén megvallva, — válaszolá az öreg — egyházi felsőségem e' tárgybeli rendeletét akartam bevárni." „Mindenesetre hibázott tiszteletes assessor úr, — közbe szólt Selymesi — Hiszen, mi rendelet kellene e'tárgyban ? Olly, világos itt a1

törvény. Ugyanis az átmeneti formalitas teljesítése azokra, kik hozzánk eddig is szabadon átjöhettek, épen nem, sokkal inkább, sőt egyedül azokra tartozik, kik ezelőtt ha átjönni akartak, hatheti oktatás alá vettettek. Ennélfogva, minden ollyan embert, ki ezelőtt csak hatheti oktatás után nyerhetett volna átmeneti engedélyt, ha most a' törvényes formalitásoknak eleget tett, nemcsak lehet 's szabad, de okvetlenül be is kell hitsorsosink közé vennünk. Különben az átjönni akarónak lelkiösmerete szabadságán sérelmet követnénk el. A' bizonyítványokat aztán akár eredetiben, akár, ha azokat az illető felek magoknál tartani kívánnák, hiteles másolatban a' prédikátor tegye el, 's mint más egyéb parokhialis okleveleket, például a' más ekklézsiabeliek háromszori kihirdetéséről, kereszleltetéséröl szólókat, önmagának mindenkori igazoltatása végett, conserválja Ez az én véleményem , 's ehezképest, minthogy épen szerencsém van tiszletes úrhoz, óhajtanám, ha e' pár holnap itt helyben összeeskettetnék A' leány meggyőződésből lett ekklézsiánk tagjává. Gyermekeim mellett szolgálván, ott hallgatta, midőn azok a' vallást tanulták ; későbben édes jó anyámmal 's gyermekeimmel együtt mindig eljárt a' mi templomunkba, honnan mindig új-új, tisztább ismereteket hozott el magával. Édes jó anyám minden vasárnap elküldte öt a' maguk templomába is, de onnan, mindig kedvetlenséggel tért vissza." ,,E' leánynak áttérésén szívesen igyekeztem én magam is, — szóla közbe a'tisztes matróna — gyakorta olvastattam vele magam előtt a' bibliát 's a' reformatio történeteit. Sőt megvallom, én mindazokat, kik más-vallásuak, körömbe estek, igyekeztem 's igyekszem ezulán is reformált ekklézsiánk tagjává megnyerni. Hitelvem, hogy embertársammal, a' mennyire tőlem telik, ne csak anyagi, de szellemi jótéteményt is közöljek; és Üdvezitömnek 's az apostoloknak példái által mintegy hivatva érzem magamat, hogy a' világosság azon szövétnekét, meliyet Isten jóvoltából megtisztított vallásomtól nyertem, ne rejtsem véka alá. Van még udvarunkhoz tartozó embereink között kertészünknek egy r. c. leánya. Alig egy éve, hogy közénk jölt,'s reménylem, nem sokára, mienk leend. Most épen fordulati ponton áll ügye. Jól tudja tiszteletes úr —mert hiszen kihirdette — hogy kasznárunk, ki református, vette öt el, és a' plebanus úr nem akarja házasságát megáldani, hacsak a' kasznár térítvényt nem adand. Arra határozta hát magát a1

mi tanácsunkra, hogy tiszteletes úr előtt köttessék meg házassági szövetsége. De itt ujolag más akadály adta elő magát, mert a' plebanus úr megtagadta tőle a' háromszori hirdetésről szóló bizonyítványt, 's fiam azt állítja, hogy a' házassági szövetség-kötésnél ez mellőzhetetlen törvényes kellék." „A' tekintetes nagyasszonynak — szóla az öreg Vezendi — szent vallása iránt mindig tanúsított okos buzgalmát keresztyéni lelkesüléssel magasztalom; rá Istenről sikert és áldást könyörgök ; 's egyszersmind adja a' lelkeknek Istene, hogy számosan kövessék hitsorsosink közöl ez utánzandó szép példái! A' kasznárnak 's kertészleánynak ügyére vonatkozólag pedig, kénytelen vagyok nyilvánítani, hogy a' tekintetes urnák nagy igazsága van. Én részemről, a' vegyes-vallású pároktól is követelem mindazon kellékeket, mellyeket hitfeleinktöl, törvény értelmében, követelnünk kell 's szoktunk is. Ezen kellékek közé *