Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-01-12 / 2. szám

országában vagyon. A' honnan az egyház távolsó és közvetős czélja abban áll, hogy az emberiség-, értelmi 's erk. tökélyben, minden vég nélkül elébb menjen; hogy az egyháztagoknak, az ö erk. vallásos érzés-, gondolkodás- és cselekvésmódjok szünteleni tisztulása és nemesedése által, már e' földi lételök is mintegy mennyországgá vagy legalább mennyország pitvarává váljék. Innen látható, hogy az állomány és egyház, az ö távolsó czéljokra nézve, egymással sokban egyeznek, közelebbi czéljokban nagyon különböznek honnan annak elérésére egészen különböző eszközökkel is kell élniek; mi csak abból is megtetszik, hogy az állomány közvetlen czélja, a' közbátorság, külsőképen is kényszeríthető, melly kényszerítés pedig az egyház czéljára teljességgel nem alkalmazható, a' nélkül, hogy az egyházat baromfiak aklává tegye és annak minden nemesb czélját egészen össze ne rontsa. (Folyt, köv.) Világvári. Egyesii Ij tank! Ha igaz, pedig kétségtelenül igaz, mit Üdvezítőnk mond: „Minden ország, valamelly magában meghasonlik, elpusztul, — és egy város is, vagy háznép, melly meghasonlik magában, meg nem maradhat"; ha igaz, hogy az ellenséges, a' hódoltató kormányrendszernek „Divide etvinces" elve győzelemre vezet a' megszakgatott fél ellen, — mit pedig a'történeti évkönyvek ezer meg ezer példával tanúsítnak: bizonyos, hogy a' magyarhoni protestáns egyháznak nincs dúlóbb ellensége önmagánál, — mert meg van hasonlva önmagában; bizonyos, hogy pusztulásra siet, mert semmi buzgó 's erős igyekezet benne, miszerint egy egészszé olvadjon; bizonyos, — ha csak megállani akarunk is, annyival inkább ha diszleni 's nyereségről nyereségre elömenni kívánunk., — ezt kell jelszavunknak 's törekvésünk czéljaul kitűznünk, hogy: „Egyesüljünk"! Nem szólok ama megoszlásról, melly szerint a' nagy magyarhoni 's erdélyi hitrokonok egymástól elszakasztvák. Ennek oka a' politika, nem önmagunk, hanem az ha őseink, kiket megfogottátok, miszerint soha együtt nem tartottak; 's remélem, a' két ország politikai egyesülése, mi iránt a' kívánat mindinkább fejlik 's terjed, megszülemlendi a' ketté-szakadt magyar prot. egyház egységét is. Nem szólok az ágostai 's helvét hitűek két felekezetéről is, kiknek uniójának mübevétele annyi kölcsönös bókot, annyi szóvirágot idézett elő, annyi ívet, annyi tanácstermet töltött be, — mint gyenge szemeim látják, nem az őszinte érzelmek 's erős akarat termékeny melegágyából fakadt virágokat; — mert az egyesülés terve, választmány által kidolgozva, az egyházkerületekhez 's állatok a' megyékhez immár megküldetett, próbaköszörüjeül szolgálandó a" lelkeknek 's egyesülési szándékunknak ; 's ineglátandjuk, hányat ütött az óra? meglátandjuk akarunk-e, egyházunkat fenyegető ostromok feltartóztatása- 's eltávolítására, erőben egyesülni, vagy megszakadva legyőzetni 's fölemésztetni? Hanem szólok egyesülésről, melly Lapunkban még, tudtomra, nem indítványozhatott, pedig, Ítéletem szerint, az említett két uniónál elébb munkába veendő, mint amazokra is előkészület. Értem a' nagy magyarhoni reform. eyyh* egyesülését. MjjgPgyházunk honszerte méltán neveztetik maflPrnak, tagjai magyaroknak, — mert azon 's ezeken mindenki láthatja a' magyaroknak százados, állandó bélyegét, t. i. Osi átok ez mirajtunk, És «zt mondják, végezet, Hogy magyarnak a' magyarral Egyet-értni nem lehet. Garay. Szakadás van közöltünk, a' mennyiben: 1) Országszerte látható a' küzdelem az úgynevezett papi és világi rend között, miért is gyüléshelyeink pályatérré változnak, mellyen egyik rend a' másik felett diadalért víjjon. Tekinlsetek a' tanácsterembe! Szemközt áll, vagy ül ott két tábor 's mindegyik vitézei más jelszóval, más díszruhában, sőt hadi öltözetben is. Nem az a* kérdés: Mi az egyetemes egyház java? mit kell tenni a'közjóllétért? hanem: Mi a* papok java? mi a' világiak joga? 'S a' vitatmányok keserű eredménye — a' közügy elmulasztása, elhalasztása, a' sinlés. — Mit kell tehát tennünk ? Tisztáznunk a' papság felöli fogalmakat a' keresztyén egyházban; kimutatnunk , hogy itt nincsen zsidó levitismus 's egyiptomi-alkatu válaszfal; hogy Jézusban, — ki azért jött, hogy egyesítsen, kiben a' zsidó *s a' görög, szolga és szabados is egy, — mindnyájan egy vagyunk. Vessük le gyűléseken megjelenendök a' különböztető pártczimereket; a'papok 's nem-papok ne ellen-szárnyakon, ne szemközt, Hámán és Mardokeusként, foglaljanak helyet, — hanem elegyedjenek, olvadjanak Össze ! Ne legyünk separatisták, particularismus szűkkeblű rabjai, külön-zárkozó zsidók , kik nem az eg> ház-közügyét 's közjavát, hanem mindenek fölött édes önmagunk személyes érdekét vegyük szemügyre^ tűzzük ki föladatul! — Iskoláinkban pedig, az egyház történetek előadásában, oktató urak különös-jeles kidolgozás után, gondosan adják elő a' ker. egyház megalkotását; mint teljesíté, a' keresztyénség első korában , bárki is, az úgynevezett papi tiszteket, ha azokra képes volt; az apostolok mint nem különböztették magokat meg másoktól sem öltözet, sem nőtlenség által, — 's tanítói és szentség-kiszolgáltatói tisztök teljesítése után mint elegyedének polgártársaik közé, folytatva élelemkereső kézi mesterségeiket. Adassék elő: mint rendelt az egyház férfiakat, kik egyenesen a' tanítói hivatalnak szenteljék idejöket; mint jött által a' zsidó egyházból a' külön papi-rend alakja, —