Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-01-12 / 2. szám

országában vagyon. A' honnan az egyház távolsó és közvetős czélja abban áll, hogy az emberiség-, értelmi 's erk. tökélyben, minden vég nélkül elébb menjen; hogy az egyháztagoknak, az ö erk. val­lásos érzés-, gondolkodás- és cselekvésmódjok szünteleni tisztulása és nemesedése által, már e' földi lételök is mintegy mennyországgá vagy leg­alább mennyország pitvarává váljék. Innen lát­ható, hogy az állomány és egyház, az ö távolsó czéljokra nézve, egymással sokban egyeznek, közelebbi czéljokban nagyon különböznek honnan annak elérésére egészen különböző esz­közökkel is kell élniek; mi csak abból is meg­tetszik, hogy az állomány közvetlen czélja, a' közbátorság, külsőképen is kényszeríthető, melly kényszerítés pedig az egyház czéljára teljesség­gel nem alkalmazható, a' nélkül, hogy az egyhá­zat baromfiak aklává tegye és annak minden ne­mesb czélját egészen össze ne rontsa. (Folyt, köv.) Világvári. Egyesii Ij tank! Ha igaz, pedig kétségtelenül igaz, mit Üdve­zítőnk mond: „Minden ország, valamelly magá­ban meghasonlik, elpusztul, — és egy város is, vagy háznép, melly meghasonlik magában, meg nem maradhat"; ha igaz, hogy az ellenséges, a' hódoltató kormányrendszernek „Divide etvinces" elve győzelemre vezet a' megszakgatott fél ellen, — mit pedig a'történeti évkönyvek ezer meg ezer példával tanúsítnak: bizonyos, hogy a' magyar­honi protestáns egyháznak nincs dúlóbb ellensége önmagánál, — mert meg van hasonlva önmagá­ban; bizonyos, hogy pusztulásra siet, mert semmi buzgó 's erős igyekezet benne, miszerint egy egészszé olvadjon; bizonyos, — ha csak megál­lani akarunk is, annyival inkább ha diszleni 's nyereségről nyereségre elömenni kívánunk., — ezt kell jelszavunknak 's törekvésünk czéljaul ki­tűznünk, hogy: „Egyesüljünk"! Nem szólok ama megoszlásról, melly szerint a' nagy magyarhoni 's erdélyi hitrokonok egymás­tól elszakasztvák. Ennek oka a' politika, nem ön­magunk, hanem az ha őseink, kiket megfogottátok, miszerint soha együtt nem tartottak; 's remélem, a' két ország politikai egyesülése, mi iránt a' kí­vánat mindinkább fejlik 's terjed, megszülemlendi a' ketté-szakadt magyar prot. egyház egységét is. Nem szólok az ágostai 's helvét hitűek két fe­lekezetéről is, kiknek uniójának mübevétele annyi kölcsönös bókot, annyi szóvirágot idézett elő, annyi ívet, annyi tanácstermet töltött be, — mint gyenge szemeim látják, nem az őszinte érzelmek 's erős akarat termékeny melegágyából fakadt vi­rágokat; — mert az egyesülés terve, választmány által kidolgozva, az egyházkerületekhez 's állatok a' megyékhez immár megküldetett, próbaköszö­rüjeül szolgálandó a" lelkeknek 's egyesülési szán­dékunknak ; 's ineglátandjuk, hányat ütött az óra? meglátandjuk akarunk-e, egyházunkat fenyegető ostromok feltartóztatása- 's eltávolítására, erőben egyesülni, vagy megszakadva legyőzetni 's föl­emésztetni? Hanem szólok egyesülésről, melly Lapunkban még, tudtomra, nem indítványozhatott, pedig, Ítéletem szerint, az említett két uniónál elébb munkába veendő, mint amazokra is előké­szület. Értem a' nagy magyarhoni reform. eyyh* egyesülését. MjjgPgyházunk honszerte méltán neveztetik ma­flPrnak, tagjai magyaroknak, — mert azon 's ezeken mindenki láthatja a' magyaroknak száza­dos, állandó bélyegét, t. i. Osi átok ez mirajtunk, És «zt mondják, végezet, Hogy magyarnak a' magyarral Egyet-értni nem lehet. Garay. Szakadás van közöltünk, a' mennyiben: 1) Országszerte látható a' küzdelem az úgy­nevezett papi és világi rend között, miért is gyü­léshelyeink pályatérré változnak, mellyen egyik rend a' másik felett diadalért víjjon. Tekinlsetek a' tanácsterembe! Szemközt áll, vagy ül ott két tábor 's mindegyik vitézei más jelszóval, más díszruhában, sőt hadi öltözetben is. Nem az a* kérdés: Mi az egyetemes egyház java? mit kell tenni a'közjóllétért? hanem: Mi a* papok java? mi a' világiak joga? 'S a' vitatmányok keserű eredménye — a' közügy elmulasztása, elhalasz­tása, a' sinlés. — Mit kell tehát tennünk ? Tisz­táznunk a' papság felöli fogalmakat a' keresztyén egyházban; kimutatnunk , hogy itt nincsen zsidó levitismus 's egyiptomi-alkatu válaszfal; hogy Jézusban, — ki azért jött, hogy egyesítsen, ki­ben a' zsidó *s a' görög, szolga és szabados is egy, — mindnyájan egy vagyunk. Vessük le gyűléseken megjelenendök a' különböztető párt­czimereket; a'papok 's nem-papok ne ellen-szár­nyakon, ne szemközt, Hámán és Mardokeusként, foglaljanak helyet, — hanem elegyedjenek, ol­vadjanak Össze ! Ne legyünk separatisták, parti­cularismus szűkkeblű rabjai, külön-zárkozó zsi­dók , kik nem az eg> ház-közügyét 's közjavát, hanem mindenek fölött édes önmagunk személyes érdekét vegyük szemügyre^ tűzzük ki föladatul! — Iskoláinkban pedig, az egyház történetek elő­adásában, oktató urak különös-jeles kidolgozás után, gondosan adják elő a' ker. egyház megalko­tását; mint teljesíté, a' keresztyénség első korá­ban , bárki is, az úgynevezett papi tiszteket, ha azokra képes volt; az apostolok mint nem kü­lönböztették magokat meg másoktól sem öltözet, sem nőtlenség által, — 's tanítói és szentség-ki­szolgáltatói tisztök teljesítése után mint elegye­dének polgártársaik közé, folytatva élelemkereső kézi mesterségeiket. Adassék elő: mint rendelt az egyház férfiakat, kik egyenesen a' tanítói hi­vatalnak szenteljék idejöket; mint jött által a' zsidó egyházból a' külön papi-rend alakja, —

Next

/
Thumbnails
Contents