Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-01-12 / 2. szám

telébfe a' zsidó papokkal! hasonlításokból, mígnem, per tropum et figurám, végre csoda figura alakult, főkép Cyprian zsidókhoz szító bölcsesége által. Adassék elő nyomról-nyomra, micsoda bélyege­iket öltött fel a' papság korról-korra, mellyek ál­tal magát a' több hívektől elválaszsza ^s ordóvá alakuljon; ismét a' reformatió 's annak hősei, az evangelicusok első zsinataik, mint törlötték eze­ket el 'stb. Ekkor ki fog tűnni, hogy az ellen­jellemzett ordóróli tan 's a' rend-rbli eszme, melly sokunk fejéből ki nem űzhető, reánk a' róm. kath. egyházból szállott 's folytonosan szivárog, melly­hez, ha mi makacsul ragaszkodandunk, nyakig esünk a' puseysmusba. Vagy valljuk meg tehát őszintén, — megtagadva eddigi, evangeliumszerü tanunkat, — hogy áll, erősen fenáll az egyházban a' klerikus és laicus osztály, mint ezt a1 róm. egy­ház tanítja, — a' mi áll is, ha egyedül a' papok alkotják az egyházat; vagy ne akarjunk semmit tudni a' két rendről 's legyünk protestánsok. Mert semmit nem ér tapasztalható 's látható világban, ama mysterium sanctae trinitatis alakú tan, mi­szerint állítatik: Az egyház egy, de a' mellyben két elem, két rend van, — ugy mindazáltal, hogy a' két rend, nem kettő, hanem egy. — Mivel ez év folytában e' tárgyról bőven értekezni szándé­kom, ez úttal nem szólok többet: olvasónak pe­dig, ki azokat megszerezheti, addig is figyelmébe ajánlom Kistnek koszorúzott, illy czimü munkáját: Die christliche Kirche auf Érden, von N. C. Kist. Leipzig 1838. és van der Marck Lectiones Aca­demicae,quibus praecipua juris eccl. Protestanlium capita pertractantur. F. III„ Gröningae 1772. Eb­ben Lectio XIX: szól: De inepta divisione inter clericos et laicos; Lectio XXI: De distinctione inter spirituales et mundanos. 2-or: Meg vagyunk szakadva 4 egyházkerü­letünket tekintve, miket kellő kapocs egybe nem foglal. — Midőn a magyar hazát két hatalom igazgatta, két ágra szakadt az egyház is, — egyik a' Duna mentében, másik a' Tiszán innen 's túl, be Erdélyig, állott 's gytiléskedett, — egyik a' komjáthi, másik a' g. katonaféle canonokat alkot­ván's fogadván el egyházi törvénykönyvül: mióta 4 superintendens rendeltetett 4 kerületre, négyfelé oszlottunk. Most a1 magyarhoni ref. egyház ha­sonlít egy felnégyelt óriáshoz négy Jánusfővel: ha villanyozottan egyik lába vonaglik, nem moz­dúl a' másik, — vagy ha egyik keze emelkedik, vesztegel a' másik, — nyöszörgése pedig a' teljes férfiúi hangnak mindig csak egy negyedrésze. Ezen óriás, 4 tagjában egyszersmind még soha föl nem kelt, egy kürtön nem szólalt meg. Emlé­kezzetek vissza közelebb a' vegyes házasság T s Az utóbb nevezett munkából csak rövid kivonatot birok kéziratban: azért, i^en lekötelezettnek érzendem ma­gamat az iránt, ki sziveskedendik e' könyvet használa­tul kezemhez juttatni. Török. áldás-megtagadás miatti békétlenségre: szégyen­kedni fogtok 's szánakozni önmagatok erőtlensége 's esztelenségén! Egyik kerület vesztegelt, má­sik sérelmeket gyűjtött, harmadik kegyelem, ne­gyedik törvény utján ohajtott orvoslást: így pa­ralysálta 's nullificálta egyik a' másik mozgalmát, eszét 's kivánatát. — A' ref. egyház előmenetele hasonlít ama szekérhez, mellynek négy kereke van ugyan, de mindegyik más alakú, más nagy­ságú, más forgalmú. Egyik nagy, másik kicsiny; egyik kerek, másik négyszegű; egyik gyorsan forog vékony, másik akadoz vastag tengelye kö­rül ; a' szekérhez, mellynek 8 kocsisa van, az erő­műhöz 8 gépészszel, kik közöl legfölebb kettő­kettő van érintkezésben. Innen az akadozás, vesz­teglés, tarkaság, a' nyomor, a* fenyegető ve­szély. Minden kerületben, szinte minden ügyben, hasonló esetekben, más-más elv, határozat, gya­korlat, és ezek örökké változók; mert a' más szokást követő szomszéd példája, koronként a' szomszédot elébbi szokása elhagyása vagy módo­sítására ragadja. Pedig a" különböző négy elv, különböző gyakorlat közöl, egyik valamellyik csakugyan leghelyesebb, legüdvösebb; 's ezt meg nem ismertetni embertársunk- 's hitrokonunkkal, embertelenség,keresztyéntelenség. —Még hagy­ján, hogy a' kerületek kapcsolatban nincsenek! de vérzik szivünk, ha őket egymás iránt ellen­séges állásban is látjuk. A' számtalan példa közöl csak emezt. Mit tanúsít, majd itt, majd amott, a' titkos és nyilvános törekvés, miszerint egyik ke­rület a' másikéból foglalni 's foglalva akar növe­kedni, terjeszkedni, mintha a* más kerület nem is magyar, nem is hitrokon volna ? Mit bizonyítnak a' bár hímes burokba takart, de szeretetlen lelket 's felsöségi állást, bírói beavatkozást lehelő fel­szólítások vagy kölcsönös üzenet • váltások ? — Hiába! megvakította a'kerületeket az olly sokszor pengetelt autonomia ragyogó eszméje: de a'mely­lyen, mint csekély-erejűn 's hitvány dicsöségün, én csak mosolyogni tudok. Mert, mi méltóság van olly autonómiában, melly felekezeti, vidéki, separatista, partialis kicsinységében ha érne is valamit, a' nagy egész iránya-'s jóllétére nem folybe? Olly autonómiában, mellynek határzati a' szomszédok más-szellemü végzéseik 's példáik által ugyanazon ügyben 's tárgyban, elerötlenül­nek? Olly autonómiában, mellyet egy-egy vidék, sőt egyes egyház is kigúnyol 's óvásai, vagy el­lenkező rendelete vagy a' vis inertiae által meg­semmít? — Maradjon tehát illetetlenül minden kerület autonomíája azon ügyekben , mellyek egyenesen 's kizárólag öt illetik: de az összes ref. egyház közügyei, mellyeknek elintézésétől az egész egyház jólléte 's becsülete függ, mely­lyek minden kerületet, sőt egyházat, sőt evan­gelicus egyént egy iránt érdeklenek, legyenek köztanácskozás, közös intézkedés tárgyai. — E' czélból meg kell alakítani, el kell rendezni a' Con«*

Next

/
Thumbnails
Contents