Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-01-12 / 2. szám

telébfe a' zsidó papokkal! hasonlításokból, mígnem, per tropum et figurám, végre csoda figura alakult, főkép Cyprian zsidókhoz szító bölcsesége által. Adassék elő nyomról-nyomra, micsoda bélyegeiket öltött fel a' papság korról-korra, mellyek által magát a' több hívektől elválaszsza ^s ordóvá alakuljon; ismét a' reformatió 's annak hősei, az evangelicusok első zsinataik, mint törlötték ezeket el 'stb. Ekkor ki fog tűnni, hogy az ellenjellemzett ordóróli tan 's a' rend-rbli eszme, melly sokunk fejéből ki nem űzhető, reánk a' róm. kath. egyházból szállott 's folytonosan szivárog, mellyhez, ha mi makacsul ragaszkodandunk, nyakig esünk a' puseysmusba. Vagy valljuk meg tehát őszintén, — megtagadva eddigi, evangeliumszerü tanunkat, — hogy áll, erősen fenáll az egyházban a' klerikus és laicus osztály, mint ezt a1

róm. egyház tanítja, — a' mi áll is, ha egyedül a' papok alkotják az egyházat; vagy ne akarjunk semmit tudni a' két rendről 's legyünk protestánsok. Mert semmit nem ér tapasztalható 's látható világban, ama mysterium sanctae trinitatis alakú tan, miszerint állítatik: Az egyház egy, de a' mellyben két elem, két rend van, — ugy mindazáltal, hogy a' két rend, nem kettő, hanem egy. — Mivel ez év folytában e' tárgyról bőven értekezni szándékom, ez úttal nem szólok többet: olvasónak pedig, ki azokat megszerezheti, addig is figyelmébe ajánlom Kistnek koszorúzott, illy czimü munkáját: Die christliche Kirche auf Érden, von N. C. Kist. Leipzig 1838. és van der Marck Lectiones Academicae,quibus praecipua juris eccl. Protestanlium capita pertractantur. F. III„ Gröningae 1772. Ebben Lectio XIX: szól: De inepta divisione inter clericos et laicos; Lectio XXI: De distinctione inter spirituales et mundanos. 2-or: Meg vagyunk szakadva 4 egyházkerületünket tekintve, miket kellő kapocs egybe nem foglal. — Midőn a magyar hazát két hatalom igazgatta, két ágra szakadt az egyház is, — egyik a' Duna mentében, másik a' Tiszán innen 's túl, be Erdélyig, állott 's gytiléskedett, — egyik a' komjáthi, másik a' g. katonaféle canonokat alkotván's fogadván el egyházi törvénykönyvül: mióta 4 superintendens rendeltetett 4 kerületre, négyfelé oszlottunk. Most a1

magyarhoni ref. egyház hasonlít egy felnégyelt óriáshoz négy Jánusfővel: ha villanyozottan egyik lába vonaglik, nem mozdúl a' másik, — vagy ha egyik keze emelkedik, vesztegel a' másik, — nyöszörgése pedig a' teljes férfiúi hangnak mindig csak egy negyedrésze. Ezen óriás, 4 tagjában egyszersmind még soha föl nem kelt, egy kürtön nem szólalt meg. Emlékezzetek vissza közelebb a' vegyes házasság T

s Az utóbb nevezett munkából csak rövid kivonatot birok kéziratban: azért, i^en lekötelezettnek érzendem magamat az iránt, ki sziveskedendik e' könyvet használatul kezemhez juttatni. Török. áldás-megtagadás miatti békétlenségre: szégyenkedni fogtok 's szánakozni önmagatok erőtlensége 's esztelenségén! Egyik kerület vesztegelt, másik sérelmeket gyűjtött, harmadik kegyelem, negyedik törvény utján ohajtott orvoslást: így paralysálta 's nullificálta egyik a' másik mozgalmát, eszét 's kivánatát. — A' ref. egyház előmenetele hasonlít ama szekérhez, mellynek négy kereke van ugyan, de mindegyik más alakú, más nagyságú, más forgalmú. Egyik nagy, másik kicsiny; egyik kerek, másik négyszegű; egyik gyorsan forog vékony, másik akadoz vastag tengelye körül ; a' szekérhez, mellynek 8 kocsisa van, az erőműhöz 8 gépészszel, kik közöl legfölebb kettőkettő van érintkezésben. Innen az akadozás, veszteglés, tarkaság, a' nyomor, a* fenyegető veszély. Minden kerületben, szinte minden ügyben, hasonló esetekben, más-más elv, határozat, gyakorlat, és ezek örökké változók; mert a' más szokást követő szomszéd példája, koronként a' szomszédot elébbi szokása elhagyása vagy módosítására ragadja. Pedig a" különböző négy elv, különböző gyakorlat közöl, egyik valamellyik csakugyan leghelyesebb, legüdvösebb; 's ezt meg nem ismertetni embertársunk- 's hitrokonunkkal, embertelenség,keresztyéntelenség. —Még hagyján, hogy a' kerületek kapcsolatban nincsenek! de vérzik szivünk, ha őket egymás iránt ellenséges állásban is látjuk. A' számtalan példa közöl csak emezt. Mit tanúsít, majd itt, majd amott, a' titkos és nyilvános törekvés, miszerint egyik kerület a' másikéból foglalni 's foglalva akar növekedni, terjeszkedni, mintha a* más kerület nem is magyar, nem is hitrokon volna ? Mit bizonyítnak a' bár hímes burokba takart, de szeretetlen lelket 's felsöségi állást, bírói beavatkozást lehelő felszólítások vagy kölcsönös üzenet • váltások ? — Hiába! megvakította a'kerületeket az olly sokszor pengetelt autonomia ragyogó eszméje: de a'melylyen, mint csekély-erejűn 's hitvány dicsöségün, én csak mosolyogni tudok. Mert, mi méltóság van olly autonómiában, melly felekezeti, vidéki, separatista, partialis kicsinységében ha érne is valamit, a' nagy egész iránya-'s jóllétére nem folybe? Olly autonómiában, mellynek határzati a' szomszédok más-szellemü végzéseik 's példáik által ugyanazon ügyben 's tárgyban, elerötlenülnek? Olly autonómiában, mellyet egy-egy vidék, sőt egyes egyház is kigúnyol 's óvásai, vagy ellenkező rendelete vagy a' vis inertiae által megsemmít? — Maradjon tehát illetetlenül minden kerület autonomíája azon ügyekben , mellyek egyenesen 's kizárólag öt illetik: de az összes ref. egyház közügyei, mellyeknek elintézésétől az egész egyház jólléte 's becsülete függ, melylyek minden kerületet, sőt egyházat, sőt evangelicus egyént egy iránt érdeklenek, legyenek köztanácskozás, közös intézkedés tárgyai. — E' czélból meg kell alakítani, el kell rendezni a' Con«*