Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-03-16 / 11. szám

?55 2?G először a' tiszántúli superindentia'is gyűlésben: ollyanokkal is terhelheti talán az úri társaságot, miket ennek érdemes tagjai ö nála sokkal jobban tudnak 's ismernek. E' tekintetben egyéni járatlanságaéri engedelmet kérvén előre: a' fentebb felolvasott relationalis levél mellé pótlékul ezeket adá: „Igaza volt a' relationalis levél szerkesztőjének , ha a' közgyűlést fényesnek és népesnek jellemzé. Igaza volt a' superintendensnek, ha szerény szónoklatában állítá, hogy a' nemzet 's király egyesült drága bizodalmából koronaöri méltóságra emeltetett fögondnok ujabb fényes hivatalának sugárai az egyházkerületre is jótékonyan Ömlenek eí. — Több segédgondnokok, consistorialis assessorok, továbbá a' kerületi királyi tábla, váltótörvényszék és városi magistratus notabilitásai nem mindennapi erőt 's diszt adtak a' zöld táblának. Egyháziak kevesen valának. Csak négy esperes a' 13 közöl. De ezek egyrőlegyik olly derék férfiak, hogy velők a' tiszántúli superintendentia méltán dicsekedhetik, — hajói emlékezem: Benedek, Balogh, Soltész és Nagy Sámuel urak Mint rendesen: ugy e' közgyűlésen is legelőször a' magyarhoni protestáns hitfelekezet egyetemes vallásügye, 's jelesül a' legújabb, vallási törvényczikk tárgyaltatott. A' törvényczikk felolvastatása után superintendens úr tartott egy beszédet egész óra hosszáig Először haliám e' férfiút szónoklani 's a' beszédében gazdag bőséggel elömlött politikai 's egyházi nagy tudományosság, históriai combinatío, psychologiai természetes okoskodás, vallásos buzgalom, lelkesült egyháziasság, 's a' mindezekbe életet lehelő bájos előadás, varázs-erejü szónoklat, nekem e' napot életem legszebb napjává magasztalá Beszédének tartalmát töredékben adni vétek volna, annyival inkább, mert az egész gyűlés, egyhangúlag, jegyzőkönyvbe iglalni kivánta azt. *) Erről hát nem is szólok többet. A' törvényczikk életbe-léptesésére nézve a' közvélemény oda nyilatkozott 's a' határozat is olly értelemben tétetett, hogy mivel a'törvény szavai félre-magyarázhatlanul világosok, 's édes anyanyelvűnk szavai levén, mindenki által érthetők: minden mellékes utasítások nélkül küldessék meg nyomtatásban a' törvényczikk az egész egyházkerület prédikátorainak, kik aztán szent hivataluk-igényelte buzgalommal, a'lehelő legszélesb basisra terjeszkedvén, elö-forduló esetek ben, magokat alkalmazzák a' törvényhez. Míg azonban a' törvényczikk szükséges-mennyiségű egyes példányokban kinyomathatnék: mindegyik egyházvidékbe a1

már kézen forgó „184V4

ösz*) Lásd e1

beszédet, jegyzőkönyvi modorba illesztve, Lapunk 7- ^'számában! Török. szes törvény" egy-egy példányban küldessék ki. Melly példányból aztán a' vallási czikket, minden prédikátor kiírni köteleztetik." „Beh sok irkafirkát parancsolgat az a' superintendentia" — jegyzé meg Boros Márton — „mintha ugy rá érne a' szegény falusi pap íróasztala mellett vesztegleni! De meg a' papiros is pénzbe kerül!" „Mind igazság egy szóig, nagytiszteletü esperes uram!4

4

sultogá Szarvas Jakab. Bátori, ugy látszott, nincs megelégedve a' határozattal, 'snem is állhatta meg, hogy egy-két szóval ki ne mondja véleményét, miszerint ö, az összes protestáns hitfelekezet közös conventében ohajtott volna bizonyos normativumot készíttetni, 's ezt osztogattatni ki prédikátoraink között. Mert, fájdalom! nem egy-kettő fog talákozni, ki mind a' mellett is, hogy a'törvény magyarul van : nem fogja fel annak szellemét, betűihez ragaszkodik, 's nem tekervényes, de legegyszerűbb ügyben is botlani fog. De találkozik ollyan is, ki, megszokott félénkségböl, a1

nyert jogokat sem merészli használni. „Én — szóla szerényen Vezendi Pál — sokkal jobban szeretem, hogy semmi utasítás sincs. Mert egy az, hogy a' mellyik prédikátor a' világos törvényezikket felfogni nem birja: az ezeken alapuló, ezekhez módosított normativumot még kevesbbé fogná fel. De lehetetlen is minden egyes esetet elö-sorolni a' normativumban. Más az, — és ez előttem a' fő-ok — mihelyt az egyetemes protestáns hitfelekezet, mint hitfelekezet avatkoznék, a' törvény egyes igéinek, szélesb vagy keskenyebb basisoni élelbe-léptetése körüli rendelkezésbe; mihelyt törvényben nem említett szabályokat hozna, például azon esetre, ha a' protestáns lelkész állal esketendő vegyes párok közöl a' r. cath. fél, háromszori hirdetésröli bizonyítványt, illető plébánosától nem nyerne: mindjárt alkalom nyílnék explanatoria resolutiók kiadására, — miktől pedig Isten mentsen meg! Inkább botoljék egy-két egyén, mint egész hitfelekezet ügye bonyolódjék hálóba. Azonban én ugy hiszem, hogy, kétkedés eseteiben, minden prédikátor tanácsért folyamodik, 's kell hogy folyamodjék, elöljáróihoz Csekély véleményem szerint, akkor óhajtók egyetemes convenlet tartatni, ha — mit egyébiránt gondolni sem akarok, hinni pedig egyáltalában nem tudok — a' r. cath. clerus e' világos törvényeket, sérelmesen kijátszani akarná." „Kezel fogok veled, édes öcsém! — válaszolá Szendrei Miklós — az én véleményem is ez. De ez volt véleményök az egyházkerületi közgyűlés nagy-bölcseségü tagjainak is, kik okos megfontolás következtében pártolták olly egyhangúlag a' törvényezikknek utasítás nélküli kiosztását." Bátori — kinek merész lelke az örökös „tartózkodási elven" túlszárnyalt — szeretett