Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-03-16 / 11. szám

dolog Hanem, tudja mit? Hogyha méltóztatik e* lárgyról bővebben értekezni: jöjjön át holnap Békefalvára, Vezendi sógoromhoz. Vagy három napot én is ott töltök. Én mint Iractualis assessor, de főkép mint igaz protestáns, szivemen hordom az iskolának és nevendékeinek, a' vallásnak és a' vallás szolgáinak sorsukat; Egyik 's föczélja jelen utazásomnak is ez. Majd azután Békefalván, mind az öreg sógor, mind PáJ öcsém előadják nézeteiket, ismereteiket az iskolai új rendszerről, nyomtatásban megjelent törvény-javaslatról, a' debreczeni collegiumban most felállított theologicum seminarnimról, a* protestáns status egyházi kormányzásáról, életben-levő eanonainkról, liturgiáról, 's több efféle korkérdésekről. Én laicus ember, megvallom, e1

tárgyakról össze-függőleg sem nem olvastam, sem nem gondolkoztam. De gondolkozott 's olvasott eleget Máté sógorom és Pál öcsém. Talán gondolkozott 's olvasott esperes úr is valaha. Legyünk 's értekezzünk együtt! Közöljék velem, a' mit tudnak! ha tehetnék én is valami hasznot . . . „Dejszl illyen hiábavalóságokért, — mondá nevetve Boros Márton — csakugyan nem vaczáholom a' lovaimat a' falu végéig sem!" „Én egyébiránt — mondá utoljára Szendrei — nagytiszteletü esperes úr, házigazda urunknak magyar barátságát szívesen köszönöm, késöideigi itt alkalmallankodásomért engedelmet kérek 's magamat a' nagytiszteletü és széles-tudományu uraknak további kedvezésibe ajánlom." IX. Szendrei, Vezendi Pál 's Bátori eltávozása után Fejes György és Boros Márton feltaszigálták a' Szendrei beszéde alatt nagyobb-részint alutt Szarvas Jakabot; 's Fejes Gyögy — beszólván előbb az ifjakhoz: „No! fratres, vége a' lakainak! Lidi! készíts ágyat a1

vendégeknek, hadd pihenjenek le" — nagyot ásított; majd felsóhajtott: „Istenem! mikép alhatnék egy erperes csak egy éjszakát is ki csendesen, gond nélkül, mikor az illyen hiába-való úrfélék, mint ez a' Szendrei's az illyen éretlen gregarius papok, mint ez a' szájas Bátori, avatkoznak, vagy kell, vagy sem, Isten anyaszentegyházának kormányzásába ! .... És még is és még is Jakab 's Márton! barátim! higyjétek meg én tudom .... az a' superintendens többet ad a' világi urakon 's ezen neki hízelgő ifjonczokon, mint egyik másik fölszentelt esperesen, 's ezek között nagytiszteletü személyünkön!" Illy elegia ulán, a' három férfiú egymás nyakára borult. Egykét percznyi csend után, Boros Márton exaltált érzelemmel megkezdte mindhárman fanatismusig hevülve énekelték: „Öröködbe, Uram! pogányok jöttek 's a' t. — az egész verset. Majd vigasztalásul ezt: „Erős várunk nekünk az Isten.'4

(Folyt, köv.) Az evangyéliomi keresztyén vallás és egyház történetének rövid vázlata. A' protestáns tanuló ifjúság számára; készité Dierner Endre, a' pesti ág. hitv. esperességi gyülekezet felsőbb lánytanodájának rendes oktatója. Pesten. Kilián György tulajdona. 1845. 144 lap. Ára 40 kr. p. p. E;

könyvecskében igen szabad szellemű, minden honi protestánst igen érdeklő tankönyvvel gazdagítá a1

szerző történeti irodalmunkat. Munkáját három részre osztja, u. m. a) A' reformatio előtti keresztyén korszakok rövid vázlata: b) A' javított egyház, vagy a' protestantismus történetei. c) Honunk reformatioja története. Függelékként ide mellékelvék Ronge és Czerski legújabb időben történt mozgalmaik a' ró mai kath. egyház keblében. A' szerző a' lehető legnagyobb tömöttséggel Nösselt értelmességét párosítja. Legérdekesebben adja elő munkája második részét, a' hol csak azt sajnálhatni, hogy a' forrásokat meg nem nevezte. Különös figyelmet érdemel az is benne, hogy ezen második rész végén mindenféle egyházi felekezet fötanczikkeit is röviden közli. Harmadik része, könnyen megfogható okok miatt, silányabb a'két elsőnél; mind a'mellett azon érdemet meg nem tagadhatjuk tőle, hogy első a' maga nemében. A' miért ezen könyvecskét mindenféle protestáns felekezetbeli tanítóknak különösen ajánljuk, az : miszerint a' reformatio története előadásában mindenütt azon tisztult szempontból indult ki szerző, hogy azon néhány pontok, mellyekben az ágostaiak a' helvécziaiktól különböznek, ollyanok, mellyeket mi, tisztultabb felfogásunkhoz képest, elválasztó erejüeknek épen nem tarthatunk. Melly igen ellenkezik ezen türelmetlenség, mint azt némelly makacs lutheránus és calvinista papjaink — fájdalom! — még most is tanúsítják, vallásunk valódi szellemével! Ezen tankönyv minden buzgó tanító kezében igen áldásos gyümölcsöt teremhet, ha a' forrásokat is használandja, és ugy ezen vezérfonal szerint bővebb magyarázatot nyujtand az ifjúságnak. Erre nézve szerettem volna, ha minden czikke felett legalább néhány jelesebb forrást is jelentett volna a' szerző, a' mellyekből szorgalmas tanítók örömmel még bővebben meríthetnének. • — Z. — Szent lant. Boldogság. Hó kebellel jöttem tf világra , Es mosolygTa né«e az reám; Szert ha tudnék tenni boldogiágr&» Milly jó lenne élni, gondolám 1