Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-03-16 / 11. szám

dolog Hanem, tudja mit? Hogyha méltóztatik e* lárgyról bővebben értekezni: jöjjön át holnap Békefalvára, Vezendi sógoromhoz. Vagy három napot én is ott töltök. Én mint Iractualis assessor, de főkép mint igaz protestáns, szivemen hordom az iskolának és nevendékeinek, a' vallásnak és a' vallás szolgáinak sorsukat; Egyik 's föczélja jelen utazásomnak is ez. Majd azután Békefalván, mind az öreg sógor, mind PáJ öcsém előadják nézetei­ket, ismereteiket az iskolai új rendszerről, nyomtatásban megjelent törvény-javaslatról, a' debreczeni collegiumban most felállított theologi­cum seminarnimról, a* protestáns status egyházi kormányzásáról, életben-levő eanonainkról, li­turgiáról, 's több efféle korkérdésekről. Én laicus ember, megvallom, e1 tárgyakról össze-függőleg sem nem olvastam, sem nem gondolkoztam. De gondolkozott 's olvasott eleget Máté sógorom és Pál öcsém. Talán gondolkozott 's olvasott espe­res úr is valaha. Legyünk 's értekezzünk együtt! Közöljék velem, a' mit tudnak! ha tehetnék én is valami hasznot . . . „Dejszl illyen hiábavalóságokért, — mondá nevetve Boros Márton — csakugyan nem va­czáholom a' lovaimat a' falu végéig sem!" „Én egyébiránt — mondá utoljára Szendrei — nagytiszteletü esperes úr, házigazda urunknak magyar barátságát szívesen köszönöm, késöideigi itt alkalmallankodásomért engedelmet kérek 's magamat a' nagytiszteletü és széles-tudományu uraknak további kedvezésibe ajánlom." IX. Szendrei, Vezendi Pál 's Bátori eltávozása után Fejes György és Boros Márton feltaszigál­ták a' Szendrei beszéde alatt nagyobb-részint alutt Szarvas Jakabot; 's Fejes Gyögy — beszól­ván előbb az ifjakhoz: „No! fratres, vége a' lakainak! Lidi! készíts ágyat a1 vendégeknek, hadd pihenjenek le" — nagyot ásított; majd felsóhajtott: „Istenem! mikép alhatnék egy erperes csak egy éjszakát is ki csendesen, gond nélkül, mikor az illyen hiába-való úrfélék, mint ez a' Szendrei's az illyen éretlen gregarius papok, mint ez a' szá­jas Bátori, avatkoznak, vagy kell, vagy sem, Isten anyaszentegyházának kormányzásába ! .... És még is és még is Jakab 's Márton! barátim! higyjétek meg én tudom .... az a' superintendens többet ad a' világi urakon 's ezen neki hízelgő ifjonczokon, mint egyik másik fölszentelt esperesen, 's ezek között nagytiszteletü személyünkön!" Illy elegia ulán, a' három férfiú egymás nya­kára borult. Egykét percznyi csend után, Boros Márton exaltált érzelemmel megkezdte mindhár­man fanatismusig hevülve énekelték: „Öröködbe, Uram! pogányok jöttek 's a' t. — az egész ver­set. Majd vigasztalásul ezt: „Erős várunk ne­künk az Isten.'4 (Folyt, köv.) Az evangyéliomi keresztyén vallás és egyház történetének rövid vázlata. A' protestáns tanuló ifjúság számára; készité Dierner Endre, a' pesti ág. hitv. esperességi gyülekezet felsőbb lányta­nodájának rendes oktatója. Pesten. Kilián György tulajdona. 1845. 144 lap. Ára 40 kr. p. p. E; könyvecskében igen szabad szellemű, min­den honi protestánst igen érdeklő tankönyvvel gazdagítá a1 szerző történeti irodalmunkat. Mun­káját három részre osztja, u. m. a) A' reformatio előtti keresztyén korszakok rövid vázlata: b) A' javított egyház, vagy a' protestantismus történetei. c) Honunk reformatioja története. Függelékként ide mellékelvék Ronge és Czerski legújabb időben történt mozgalmaik a' ró mai kath. egyház keblében. A' szerző a' lehető legnagyobb tömöttség­gel Nösselt értelmességét párosítja. Legérdeke­sebben adja elő munkája második részét, a' hol csak azt sajnálhatni, hogy a' forrásokat meg nem nevezte. Különös figyelmet érdemel az is benne, hogy ezen második rész végén mindenféle egy­házi felekezet fötanczikkeit is röviden közli. Har­madik része, könnyen megfogható okok miatt, si­lányabb a'két elsőnél; mind a'mellett azon érde­met meg nem tagadhatjuk tőle, hogy első a' maga nemében. A' miért ezen könyvecskét mindenféle prote­stáns felekezetbeli tanítóknak különösen ajánljuk, az : miszerint a' reformatio története előadásában mindenütt azon tisztult szempontból indult ki szerző, hogy azon néhány pontok, mellyekben az ágo­staiak a' helvécziaiktól különböznek, ollyanok, mellyeket mi, tisztultabb felfogásunkhoz képest, elválasztó erejüeknek épen nem tarthatunk. Melly igen ellenkezik ezen türelmetlenség, mint azt né­melly makacs lutheránus és calvinista papjaink — fájdalom! — még most is tanúsítják, vallásunk valódi szellemével! Ezen tankönyv minden buzgó tanító kezében igen áldásos gyümölcsöt teremhet, ha a' forráso­kat is használandja, és ugy ezen vezérfonal szerint bővebb magyarázatot nyujtand az ifjúság­nak. Erre nézve szerettem volna, ha minden czikke felett legalább néhány jelesebb forrást is jelentett volna a' szerző, a' mellyekből szorgal­mas tanítók örömmel még bővebben meríthetné­nek. • — Z. — Szent lant. Boldogság. Hó kebellel jöttem tf világra , Es mosolygTa né«e az reám; Szert ha tudnék tenni boldogiágr&» Milly jó lenne élni, gondolám 1

Next

/
Thumbnails
Contents