Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-03-16 / 11. szám

hivatalra több tekintély, az ezzel fölruházott személyre több méltóság 's fény háromoljék. Iliszszükmiszerint a' megválasztott egyén, mind a'választatástól mind a' végzeménytől megszédülve, csak ámultában 's megfélemletében nem mert ezen, az evang. egyházban megférhetlen, rendszabály ellen nyilatkozni. A' választott egyénnel semmi érintkezésben nem állok , soha ezelőtt nevét sem hallám, sem ismerem öt. De ha ezen megválasztott férliu ilylyesre magát használtatni engedné: ugy én öt nyilvánosan fognám vádolni, miszerint a' legevangyéliomszeriitlenebb hierarchiai irányzatokra hajlik, vagy pedig olly gyönge, hogy inkább való bárminek, mint legújabb, gonosz idönkbeli evangélikus superintendensnek 1 Mind a1

két esetben sajnálandók volnának református testvéreim, és választásuk fölötte szerencsétlennek volna nevezendő. Egyébiránt osztozom Török atyafinak azon reményében, miszerint hazánkban nem találkozandik olly superintendens, ki magát erre használtassa föszerepvivöül. Megvallom: ha én Kömlödön voltam volna, én az ottan perorálgatott szónokokat emlékezteítem volna ama galambárusok 's pénzváltókra, főpapok- 's pharizéusokra Jeruzsálemben. Megfoghatatlan is volna, mikép nyerhetett illy javaslat, evang. egyházgyiilésen, szótöbbséget, ha nem tudnók, hogy ki határoz ottan! Az, a' ki leghangosabban tud kiabálni, — a' kiben legtöbb a' dölyf! Isten lelke ugyan nem uralkodott eme gyűlésben. Milly rémitö a' korunkban uralkodó Iélektelenség 's tudatlanság! — Ha az ötödiktől fogva a' XVI-dik századiglan ollyszerü hierarchia kaphatott lábra, melly egészen világhatalommá fajult; ha a' püspökök lassanként kiszorongaták a' fejdelmeket trónjaikból 's ezekbe magok helyezkedének: tudjuk a' történetből, hogy a' szent dolgok iránti homályos iszony vala az, melly az örök adományok töredékeny hüvelyét tisztelte. Az egyház szolgáiban magát az egyházat tisztelék, mint szellemi testet, mellynek feje Krisztus. — De vájjon igy van-e a' dolog napjainkban is? A' kömlödi egyházgyülés is ama szent ábrándból indult? — Avvagy a' megválasztott superintendensben az evang. egyház fejét — Krisztus Jézust akarja-e tisztelni? - Ha ez volna az eset, ugy csak sajnálkoznám a1

tiszteletes evangelikus testület vallási ismereteinek felületességén, — szelíden és szeretettel figyelmeztetném azt azon jobbra, mi az istenigében van, és hirtelenkedésből botlott atyámfiát engesztelődő, szelíd lélekkel vezetném jó útra. Ha e' határozatot ollyanok hozták volna , kik sem hiszik, sem tudják, mit a" keresztyénnek hinnie kell; kik pöffeszkednek, bár részint a' legvizenyösb rationalismusnak hódolnak, részint olly igen tudatlanok, hogy legcsekélyebb fogalommal sem birnak sem bibliáról, sem kátéról, 's igy a' keresztyén vallásról sem; kik csak olylyankor mennek templomba, midőn az egyh. gyűlések megnyittatnak és ezekben gögjöket és rakonczátlanságukat szabad szárnyra ereszthetik, egyébként pedig évszámra elvannak az isleníge hallgatása nélkül, — soha nem imádkoznak, soha az Űr asztalához nem járulnak, 'stb. 'stb., nem is említve a' keresztyénséget botránkoztató pogány élelöket; ha, mondom, ezek hozták volna az eíFéle határozatot: ugy hangosan prédikálnám, mint Pál apostol az athenebeliek előtt, nekiek a'nem-ismert Istent és igét, — rajta lennék alkalmas és alkalmatlan időben, hogy térjenek meg s öltsék fel az új embert, öltsék fel Krisztust!: de ha Írástudók 's phariséusok , kiknek kezökben van a' szent könyv, mellynek tanait, tisztök szerint, tudniok 's másoknak is tudtul kell adniok, — vítták ki 's hozatták e'végzést: az efféléknek ama határozata nem érdemel kíméletet, hanem a' beszéd legélesebb fegyvereit 's a' legkomolyabb korholásnak azon nemét, mellyre a' legélesebb fegyver is elégtelen 's gyöngéd. És illyenek végezik, hogy a' superintendens újra szenteltessék föl, más superintendenstől mintegy inthronizáltassék! Napjainkban's honunkban, a'ki superintendens, úgyis kétféle ékszert visel; ha t.i. férfiú, millyennek lennie kell: ugy, keresztelt pogányaink és pharizéusaink közt, töviskoronát visel; ha pedig gyönge: Krisztusnak bíbor gúmjhöntösét 'stb-E1

martyrhivalal már most a' kömlödi többségnek jan. 16-kai, 1845. (el ne felejtsétek a* diem alro calculo nolanduin!) határzala szerint, még szemfényvesztés varázsával is övezendő. Valóban, ecce homo-1 szemlélek poroszlóknak közepette ! Jaj tinektek! Az evangelikus egyházban nincs papszentelés! Krisztus Jézus csak két szentséget rendelt, t. i. a' szent keresztségét 's a'szent vacsorát. A1

ki Krisztus Jézus nevébe megkereszteltetett, az föl van avatva, föl van szentelve papnak 's prófétának ! Ám olvassuk: tessék csak a' bibliát előadni! 2Móz. 19, 6. 1 Pét. 2, 9. Jelen. 1,5-6. 5 Móz. 7,6. Solt. 112, 2. Papok nemcsak a' lelkészek, kik e' hivatalukat a gyülekezet meghívásából bírják, hanem minden keresztyén — férfiak és nők egyaránt Krisztustól papokká vannak téve 's fölkenve: mihez képest az „egyházi" czím nem csupán a' lelkészi rendet, hanem valamennyi keresztyént illet. Róm. 8, 9. 1 Pét. 2, 5. 1 Ján 2, 20. és 27. — Dobos urnák sincs igaza, midőn azt állítja, hogy a' lelkészek szenteltelek! Én fölvagyok avatva a' szent keresztség által, kegyelmezve a' szent vacsora által, és semmi különös befolyást vagy beszivárgást vagy áradatot nem tapasztaltam magamra, midőn a' superintendens reám tette kezét ordináltatásomkor (nem fölszenteltetésemkor!). Az apostoli utódság a* hit-