Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1845-03-16 / 11. szám
* ben, cí tanban fekszik, és néma'fölszentelésben. Ulóda vagyok az apostoloknak, mint ök valának Krisztus Jézuséi; mert én teljes lélekkel hiszem, mit az apostolok hittenek, — az isteníge szent szellemében egy vagyok övelök, és egész meggyőződéssel tanítom, a' mit 's a' mint az apostolok tanítának f abban is akarok élni, szenvedni, halni 's boldogulni: ez az apostoli utódság. 1 Kor. 4, 15—16.—11, 1 — 2. 1 Thess. 3, (3—7. Fii. 3, 17. 'S ez alkalommal a' 18-ik és 19-dik vers is tanít: a' szent lélek szálljon meg és mentsen meg titeket! — Ennyit a' szentelésröl és apostoli utódságról! Az evangelikus egyház tehát nem ismer papszentelést, hanem - Élez. 4,11 —12. — hivatalokat, melíyeket Jézus rendelt meg az egyházban, mivel azt akarja, hogy egyik sáfárkodjék a' másiknak szeretetben az ajándékkal, melly et vett, 1 Pét. 4, 10. E' hivatalok nem adnak semmi fénykört, semmi különös szentséget: söt azon juhász, ki a' farkassali viadalban életét veszélyezteti, szentebb az olly lelkésznél, ki hivatalát resten folytatja. Mert, Jer. 48, 10. Átkozott, a'ki az Urnák dolgát csalárdul cselekeszi! Igen, átkozott az, ki keresztyén tisztében resten jár el, ha mindjárt maga Péter apostol avatta volna is föl! A' keresztyén ember — pap. Ö szivét 's akaratát áldozza annak, ki érette a' keresztfán halt meg. A' keü resztyén ember — próféta: ö hirdeti és dicsőíti az Úr nevét és épül Istennek hajlékává a' szent lélekben! Eféz. 2, 19—22. A' keresztyén egyházban nem kevélységre és paposdiságért, hanem az egyház javáért vannak hivatalok! Olvassátok csak: Ap. Csel. 1, 15—26. Ti, ugy-nevezett világi urak! olvassátok meg eme helyet, és mutassátok meg lelkészeiteknek, mikor hierarchizálnak! Mi történt? A'hivek összegyülekeztek: v. 15. Péter beszédet tarta hozzájok, v. 16—22. Itt nem vala szó kijelölésről fcandidatio), sem kijelölési vizsgálatról fexamen candidaticum), sem historico-grammatikai biblia-magyarázatról: hanem a' jelenvollak mindannyian jogosítottak valának. 'S mi kívántatik a' candidatustól? v. 21. Jézussal szorosan megismerkedettnek és Krisztus föltámadása bizonyságának kell lennie. V. 22. — Fájdalom! napjainkban nem törődnek többé a'hittel! És vájjon az, kit olly ünnepi pompával akarnak fölszentelni (!), Krisztus tanúja legyen-e? arról a' kömlödi határozatokban szó sincs! A' 23-dik vers szerint kijelölés történik. De nem Péter apostol jelöl ki, hanem a' gyülekezel! E1 szerint a' superintendensnek sem szabad kijelölnie. És majd mi történik? A' gyülekezet röviden és csont- 's velőt meghatólag imádkozik, v. 24 - 25., és semmi patrónus nem kelt föl protestálni az imádkozás ellen! — Az Úrra bízatott a' választás, és Mátyás, mihelyt az ö részére esett vala a' sors, azonnal minden további avatás nélkül az apostolok közé számlállalék! Itt nincsen szó semmi papszentelósröl. — Jézus mindenben minden! a' ki öt bírja, az meg van szentelve. Ap. Csel. 4, 11-12. Az Ap. Csel. 6-ik fejezetében alamizsna-fölvigyázók (némileg azonosak a' mi felügyelőinkkel) választatnak. 'S mi történik vers 2—3 szerint ? nemde, itt a' kerületi felügyelő vagy gondnok úr jelöl ki? vagy tán körültekintgetnek, hogy ki csörgeti legjobban kardját? vagy, hogy ki viseli a' legnagyobb világi hivatalt? vagy, hogy ki származott a' legtörzsökösb és legelőkelőbb nemességből ? — Oh ti, kik nem átaljálok magatokat született patronusoknak (kegyelöknek, kegyuraknak) nevezgetni! — Ti, kik Isten anyaszentegyházát rongáljátok! Ugyan olvassátok a' 3 és 4-ik verset, 's aztán tegyétek szivetekre kezeteket Isten előtt, 's kérdezzétek tinmagatokat, hogy: egyházi gyűléseinken — mert hiszen templomban, oltárnál 's biblia mellett ritkán vagytok szemlélhetök —miért kiabáltok annyira? — Am tekintsétek meg az Ap. Csel. 6-ik fejezetében a1 3 's 4-ik verset! És ti gyülekezetek, esperességek, kerületek midőn választotok, olvassátok föl eme helyet az előtt, ki felügyelő akar lenni: — talán elpirul, vagy nem fogadja el, vagy — a' mi legjobb — megtér! Im, lássátok a' 4—6 verseket! Hol van itt fölszentelésről szó ? Az apostolok, mint épen jelen vannak, ráteszik a' megválasztottakra kezeiket, imádkoznak fölöltök, hivatalukra Jézus áldását esdeklik, 's azzal a' dolognak vége van. És milly eredménye vala ezen imának? Oh — íme lássátok: v. 7. Isten beszéde nevelkedik vala, és sokasodik vala a' tanítványok számok Jeruzsálemben és a'papok is nagy sokan (faxit Deus!) engednek vala a' tudománynak. Vájjon mondható-e ez napjainkban? Tehát mire való a'kömlödi határozat? Miután kincs maga elveszett, tokját szorítják erősen markukba, hogy a' megcsalatott világ a' kincs elvesztél észre ne vegye! Engedjetek nekem, édes atyámfiai! egy kérdést tennem: Föltevén az esetet, hogy valamelly gyülekezet megürült, a' superintendens úr pedig, ellenére az istenigének 's az evangyéliomi rendtartásnak, mellyel változtatni semmi Convent sem lehet följogosított, candidálni akarna; — de a' gyülekezet, Jézushoz és igéjéhez ragaszkodván, semmi kijelölést el nem fogadna; erre a1 superintendens — hogy akaratát keresztül vigye — a' gyülekezettől kijelölésen kivül választottat nem akarná ordinálni 's a' gyülekezet illy szükségben gyűlést tartana, a' megválasztott férfiút az egyházi elöljárók által elé állatná, imádkoznék fölötte, 's imával és az elöjárók kézrátételével reá ruházná a'hivatalt, mellynek erejénél fogva hirdethesse az igét, kioszthassa a' sacramentomokat, inthessen, dorgálhasson, vigasztalhasson, minden fegyelemmel és tannal. Már — föltevén illy esetet — kér-