Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-03-09 / 10. szám

tiszteletű esperes uramnak. Az ebédnél legnevezetesebb volt egy esperes úr pohárköszöntése. Második napon. A' gyűlésben semmi érdekes tárgy. Ebéden fötiszteletü superintendens urnái vaiánk. Oh, beh áldott jó ember ez is ! Azt hittem én, hogy rá sem néz ez a' falusi papra. Pedig, bizony jobban megbecsüli az embert, mint némellvik esperes, jobban, mint az ember érdemli. Itt az a' gondolat foglalatoskodtatok: „Miért kellene a' superintendensnek több fizetés, hiszen nagyon nagy úr ez?!" Harmadik napon. Sokféle apró-cseprő tárgy forgott szóban. Ugy emlékezem, e'napon mondott íe a' generális nótárius úr hivataláról. De az már nem jut eszembe, elfogadtatott-e resignatiója? Inkább gondolom, hogy „nem"; mert sz. György napi gyűlést emlegettek Én e' gyűlésből korán kijöttem. Felvettem a'jövet-menet 's gyűlésben töltött napokról a' diurnumokat, — melylyeknek részemre assignálását nagytiszteletü esperes uramnak alázatosan köszönöm. — Délben falatoztam a'tarisznyámból egy kis sódart. — Egy órakor haza indultam. . . . Tegnap estve későn érkeztem Az éjjel elkészítettem ezen rela tionalis levelet, mellyet nagytiszteletü esperes urnák, pro slatu notitiae, lovas postától, — kinek díját a' tractualis cassából fizettetni esedezem — küldeni ezennel szerencsém van. A' ki is nagy alázatossággal maradok n.t. esperes uramnak tapasztalt gratiájába ajánlott, zárott és maradott kész köteles szegény szolgája Igási Ferencz, m. k. nagytiszt. esp. uram jóvoltából a"1

pinczei ekklézsiában szolgáló kálv. közlelkész, „mint deputatus repraesentans U. I. Majd el is felejtém,hogy minden tractusba fog küldeni a" főtiszt, superintendentia egy -egy példányt az új törvényczikkböl. Ezt aztán alkalmasint minden lelkésznek le kell irni, 's az ekklézsia ládájában, két kulcscsal elzárva, conserválni. Tiszteletes Igási uramnak e' kimerítő relationalisából bölcsen méltóztatik látni n. t. colleguram, hogy mi mindketten nagyot vesztettünk. De hiszen, quod diíFertur, non aufertur. Ha az úr akarandja és élünk, a1

sz. györgy-napi közgyűlésen duplicáljuk a' sámpányit." „Csak azon egy hiány van tiszteletes Igási uram levelében, hogy a' generális notarius^resignatiójáról nem ír elég praecise. Ha csakugyan le talál köszönni: ugy .... nagytiszteletü colleguram személyét tekintve, „ardet Ucalegon." Egyébiránt Prudens futuri 's a' t. Addig is azonban, miga'ránk-jövő superintendentialis közgyűlésen egymással találkozni szerencsénk lenne: magamat recommendálván, maradok 's a' t. „U. I. A' generális notariusságról concipiált utolsó soraimat, nehogy valami infidelis, quo fato, meglássa, vágja el nt. collega uram „fidibusznak, id est „fidelibus.í

í

Idem, qui supra." „Na boldogtalan ! — kiált Fejes György — hát miért nem elöl irtad? E' már „szarvas" hiba!".... VI. A' relationalis levél felolvasása után a' társaság ösztönszerűleg különböző csoportokra oszlott. Macskási az ifjakkal 's leányokkal együtt besuhant a' mellékszobába. — Fejes György, Szarvas Jakab, Boros Márton a' kemencze melletti zugba vonultak suttogva. — Jámbor József egy széken búsongva tilt. — Bátori a' Vezendi-család tagjai közé simult. Az öreg Vezendi Máté, a'relationalis levél felöl táplált gazdag reményének igy meghiúsultán, sötét kedvetlenségbe sülyedt; 's illy embereknek, aljas lelkületétől elborzadott. Feleségételtávozásra szólítá fel; 's ez annál készebb volt férjének engedni , mert egyrészről tudta, hogy Miklós bátyja mindent híven elöbeszélend férjének otthon; másrészről már fájni kezdett szivének, hogy kedves barátnéja, Buzásiné, hozzá a'szomszédban olly közel 's még is olly távol van. Vezendi Mátéval 's nejével, fija és Szendrei is, sőt még Bátori is, a'társaságból, mint nem szellemökhez valóból, eltávozni készültek. De Szendrei Miklóst Fejes György sehogy sem akarta elbocsátani. Öt a' generális notariusságróli hír nagyon bántotta: kérte tehát, hogy a' gyűlés tárgyairól, kegyes Ígérete szerint, méltóztassék bővebb tudósítást adni! Bátorit Fejes Lidi, Vezendi Pált Kiskéri Amália kérték a' még további ott-maradásra. Végre csakugyan sikerült a' közelebb említett egyének megmarasztása. ' Szendrei azonban az öreg Vezendit 's testvérét Buzásinéhoz átkísérte, majd onnan, pipája 's dohányaért, a' vis-á-vis eső vendégfogadóba egy kissé elment, nem sokára visszatérendő. VII. Míg Szendrei Miklós — kit cselédeiveli baj tovább tartóztatott, mint előre gondolá, —- viszszatérne : tekintsünk be a1

mellékszobába! A' társaságot egyenként soká, vagy talán soká sem tudnók jellemzeni. A' már eddig ismert egyéneken kivül, különben is, csak egy-kettö érdekeltetvén czélunkhoz képest: szorítkozzunk csak ezekre. Egy 17 éves leányka hütőzik hideg ablak mellett, táncz utáni melegségétől, 's fél-kezével egy férfiúnak, ki a' divánnak ablakhoz nyúló végére fektette fejét, homlokáról simogatta el hoszszu-fürtös, gesztenye-szín haját. Előtte egy kellemes külsejű 25, 26 éves ifjú esdeklett: „Ne játszék drága egészségével! jöjjön távolabb a' hideg ablaktól!" Szelíden engedett a' különben férfias bátorsággal villogó szemű leány, 's a' divánra ott nyújtózott 's félig-meddig alvó emberünk elébe ült,'s ennek haja simogatását most már jobb kezével folytatá.