Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-03-09 / 10. szám

A' leány gy—i nótárius Kiskéri Mátyás urnák, esperes úr elhalt felesége testvérének, egyetlen leánya, Amália. Édes anyját a' gy—i földes asszonyság tartotta 's nevelte fel házánál. Iíésöbb Kiskéri Mátyáshoz, mint meglehetős-jövedelmű helybeli notariushoz, hozzá-adá. De az érzelemdús , igazán müveit nő, férjenek betyár vigadalmai között titkosan emésztődve, két év alatt lassanként lehervadt kora sírjába. Hátra-hagyott egyetlen leánya , Amália , édes anyjának halála után félévig a' földes-asszonyság udvarában tartatott, dajka által; majd a* nagy jóltevönekhalála után, atyjától házához visszavitetve, kisded éveitől kezdve mindekkorig csak apai gyámság alatt nőtt fel. Kiskéri Mátyásnak, mint minden, túlságba csapongó indulatúnak, egyetlen gyermeke iránti szeretete, ösztönszerű de a' szenvedélyig magasztalt vala. 0 a' társaságos mulatozást különösen kedvelte, 's minthogy módja is volt benne: házánál, majd minden estve, férfi-compania gyűlt össze. Innen a' leány jellemén szembeszököleg feltűnt az egyáltalában nem tartózkodó szabadság, miszerint ö akármellyik férfival is beszélgetést kezdett és a' legelső ízben látottal is kezet fogott. Erkölcse azonban fedclhetleniil tiszta 's mondhatnók , tüzpróbában megedzett vala. Hibája, ha ugyan hibának tetszik neveznünk, ebben állott, hogy mivel az örökös férfi-társaság nönemi erényeinek kifejtését igénybe soha sem vette, ezek pedig, a'természet örök törvényei szerint, ki-kitörtek : nagy mértékben szeszélyessé lön. E' szeszélyességet nevelte anyjától öröklött muzsikai hajlama. Egy ínséges orgonistától kezdte a1

zongorán-játszást tanulni, 's két-három év alatt, a' vidékben, leghiresb zongorajátszóval is vetélkedhetett. Ha atyja téli napokban félhétig is vadásztársaságokban időzött: egyedüli magányát operák betanulására használta. Ö Normát, Belizárt, 's a' t. művészi tökélylyel játszotta 's énekelte. Szenvedélyes kedvelője volt a'színészetnek is ; és épen ez alkalommal is azért, vette rá atyját, a'nem messze fekvő városba, esperes bátyjáhozi bejövetelre, mert vándor-szinészek kerültek oda. Szinészetröli fogalmait átvitte a1

prédikátori hivatalra is. Jó egyházi szónokot rendkívüli gyönyörűséggel hallgatott, öt a' lelkes beszéd egészen exaltálta. E' csudálatos-vegyületü jellemvonásokból alkalmasint nyomára akadhatunk azon érzelemnek, melly öt édes atyjához^ a' divánon nyújtózó, fentebb említett, férfihoz füzé. Atyja, minden kiván ságaínak tüstént hódolt,'s ezért a'leány, atyját, soknemü fogyatkozásai mellett is, szerette, — iránta bájos gyöngédséggel viseltetett. De nyomára akadunk azon érzelemnek is, melly öt az ablaktól elszólító ifjú iránt olly szelíd-engedékenynyé tette. Az ifjú, gy—i iskolatanító Mezősi Károly, sok tekintetben elég müveit, kellemes magaalkalmazásu volt. Különösen jó tánczos, — kitűnő fuvolás, — ékes szónok. Illyet, vagy nála különbet, soha sem látott Amália atyjának társaságában. A1 házi companisták mind kártya- 's bor- hősök valának, kiktől a'fölserdült leány szinte iszonyodék. Ah! regényes pásztor órái csak azok voltak, mellyekben zongorája hármoniáját Mezősi fuvolájával kisérte; 's mintegy leigézödve hallgatta , ha Mezősi valami szép darabot declamált, vagy ollykor-ollykor prédikált Ez érzelem minden inkább, mint szerelem. Mezősi,KiskériMátyással's Amáliával együtt, gyakorta megfordult az esperes házánál, — kit, minthogy prédikátori pályára szándékozott, mindenkép megnyerni igyekezett. Innen magyarázhatjuk meg Lidi körüli forgolódásit. Egyébiránt Mezősi Károlyról tudnunk kell, hogy ö egy elpusztult uradalmi tiszttartónak 12 éves korban árván maradt fija; mintegy 10 évig, az atyja által szolgált uraság udvarában, romlott erkölcsű inasok, jágerek, szakácsok 's ármányosan cselszövő ispánok, kasznárok között csavarga; 's az itt beszívott vétkek természettől nyert szép tehetségeit megvesztegették. Ö szerette Amáliát. Tudta, hogy atyja a' leányt ki nem adja falujából. Feltette hát magában , hogy neki a' gy—i ekklézsiában kell, törik szakad, prédikátorrá lennie 's Amáliát ekkép birtokába nyernie. Illy czélból a' ritka-becsületességü Jámbor József ellen felbőszítette a' nótáriust, ugy festvén le a'szegény prédikátort, mint a'ki hiúzi szemekkel leskelődik Kiskéri Mátyás tettei körül, 's a' falubeliek előtt mindig a' notariusi háznál betyárkodó társaságot becsmeli: söt predikáczióiban is, kétértelmű szavakkal, mindig vagdalózik. — Másfelől az esperesnél tett declaratiót, hogy kisasszonyának elnyerhetését legnagyobb szerencséjének tartaná. Hinni szeretjük, hogy, további mélyebb vizsgálódás nélkül is, tisztán megkülönböztethetők a1 Mezősi Károlyt, Fejes Györgyöt, Kiskéri Mátyást és Jámbor Józsefet körülhálózó viszonyok. Hogy tehát e' tárgyban untatok ne legyünk: röviden csak az eredményt adjuk elő. Bátori Sámuel Lidit, Vezendi Pál Amáliát bírták rá, hogy közbenjárulásuk által engeszteljék meg, Jámbor József iránt, esperes és nótárius urakat, édes atyjaikat. Tegyék e' mai estvél nagyszerű jótétemény estvéjévé! Ajándékozzanak békeséget, nyugodalmat egy ok nélkül keservesen megzavart nagy háznépnek. Sajátja a' nőnemnek, hogy, érzéki ingerelhetöségénél fogva, erényre, vétekre egyaránt képes felemelkedni vagy lesülyedni, ha cselekvöleges szerepben léphet föl. Néhány perez múlva Lidi a' Bátori, Amália az ifjú Vezendi karján volt, 's az ékes-szónoklatu Bátori Sámuel, illy kiséret mellett, az aczél-szivet is rezgő könyekbe olvasztó