Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-03-09 / 10. szám

ról én is szolgálhatok némi tudósítással, a" menynyiben debreczeni idözésem alatt az egyházkerületi közgyűlésekben is megjelentem." ,,Halljuk a' levelet! — dörgé egy nyers hang — azt esperes irla. Nekünk ez az aiilhenticum; aütos epha: infallibile. Esperesi levélre világi úr commentariust nem, csak anticriticát adhat!<

4 Szarvas Jakab elbámulván a' Boros Márton esperes ajkairól leszakadt latin *s görög szókra, előbb Fejes Györgyre, majd Boros Mártonra vágott helybehagyó pillanatot, düledt szemeivel. Vigyorgó képén látszólag ült ki azon meggyőződése: „Csak Boros Mártonhoz hasonló esperesek vadítják el, az egyházi kormányzástól, a' világi urakat." De Bátori, Jámbor, az ott levő ifjúság, és a' nőnem eltitkolhatatlan nehezteléssel vette, hogy esperes Boros Márton olly gorombául sérté meg a' tekintélyes vendéget. A' hullámzó két-nemü érzelmet azonban csakhamar lecsilapítá Fejes György trítoni kürté. Két gyertya közé emelte az in-folio irott levelet, 's minden szobában meghallható hangon olvassa: „Bürkösdön anno 1845. die 26-ta januarii; alázatos szolga-barátja Víg András m. k n. n. egyházvidéki esperes." „No derék! — kiált fel Szarvas Jakab. — Soha sem hallottam, mióta élek, hogy levelet hátulról kezdjenek visszafelé olvasni. Nem csudálnám, ha valaha jó zsidó lettél volna, Fejes György barátom: de tudom, hogy a" collegiumban 's azonkívül naturalis horror-od volt az exegesis iránt. Nem is hiszem, hogy a' zsidó nyelvből több tudomány ragrdt volna rád ez egynél, hogy visszafelé kell olvasni!" „Megtetszik, Jakab, — röhögött Fejes György — megtetszik, hogy , szarvas" vagy. Együgyü! hiszen superintendentián is a1

dátumot és subscriptiót olvassa legelőször a* generális nótárius. Csak megtanulhattam már, mióta esperes vagyok; *s hogy kaptam volna a' generális notariusságra közelebbi választáskor annyi szavazatot, ha ennyit sem tudnék a' nolariusi hivatalból? .... Jakab ! Jakab! si tacuisses : philosophus mansisses Most hát, silentium! . . Az olvasást, míg végét nem érjük a' levélnek, meg ne zavarja senki!." Olvas: „Nagytiszteletü Esperes Űr! Kedves Szolgatársam az Úrban!" „Hm! még furcsa ez, — szól Fejes György, lebocsátva a' levelet — ezt a' megszólítást fötiszteletü superintendens uram szokta körlevelében használni Átkozom a" lelke Víg Andrása! tán csak nem vágyik superintendensi hivatalra?" „Na! György barátom ! — rá-kiált Szarvas Jakab. — Te adtad ki a'rendeletet, hogy senki se szóljon's te rontod meg legelőször. Egész életedben, de különösen esperességed óla, mindig illyen j valál." „Quod licet jovi, non licet bovi" kaczagá Fejes György. „Ha méltóztatik átengedni, — közbe szól Bátori , kit a' dialóg szinte kivett phlegmájából — majd felolvasom én; nagy tiszteletű esperes urnák alkalmatlan dolog gyertyánál olvasni." „Bizony jól teszi, édes tiszteletes uram!. — válaszolá Fejes György — ugy el is szoktam már én az olvasástól. Esperességem óta jobban szere„tek" hallgatni. A' Fejes és Szarvas előbbi párbeszéde alatt a' vendégek conversáltak. Vezendiné, fijával 's bátyjával az eltávozás iránt értekezett; mert az öreg Vezendi Máténak nagy terhére látszott lenni a' további, czéltalan itl-maradás. De , a' mint Bátori ékes hangja megcsendül: az egész társaság, víg kedélylyel, felé fordúl; \S Bátori olvassa a' levelet: „Nagyon sajnálom, hogy n.t. coileguramnak nem referálhatok a' gyűlésről ugy, mint szem- "s fül—tanú. Én sem mehettem be Debreczenbe, mert két szép gyönyörű ökrömet, mellyeknek párja egész tractusomban sincs, 's egy capitalis kajla fejős-tehenemet, folyó hónap 19-kén Sára napján, míg kuratorné asszonyomnál dégállunk , elhajtották. E' szerint épen az indulás napjára esett az investigatio 's én itthon maradni kénytelenítteltem. De, mint presbylerianus esperes, beküldtem fractusom részéről egy általam denominált tiszteletes férfiút, az egész tractus repraesentansául. Ezen érdemes deputatusomnak, tiszteletes Igási Ferencz uramnak, relationalis levelét lepáriálni,'s nagytiszteletü coileguramnak sietve megküldeni méltónak Ítéltem. (Tiszteletes Igási uram relationalis levelének másolata.) A' superintendentialis közgyűlés,— meliyet valami más gyűlés is előzött meg, — ha jól jut eszembe, egy olly tudós gyűlés, mellyben mindenik tudósnak több esze volt, mint a'másiknak, 's melly gyűlés denique sem tudott semmire menni, — épen azért non est tanti, hogy vele nagyiiszteletü uramnak alkalmatlankodjam, de meg nem is tudok róla semmit certocertius — tehát a' superintendentiális közgyűlés nagyon népes és fényes volt. Első napon, legelőször a' nm. fögondnok úr mondott egy igen-igen szép beszédet. Azután főtiszteletű superintendens uram gratulált, hasonlóképen, igen-igen szépen. Harmadszor a' generális nótárius mondott egy trifariam distribuált oratiót „könyv nélkül " 12 óra felé föliszteletü superintendens úr, gyengélkedése miatt, eltávozott. .. . Egy órakor a' gyűlés eloszlott 2 órakor, a' nm. fögondnok úr fényes asztalához ültünk nagyon sok urak. Én soha meg nem köszönhetem eléggé ezt a* szerencsét, hogy ezen fényes gyűlésre engem méltóztatott deputálni nagy[ tiszteletű esperes uram. Én illyen ebédnél soha sem ' ültem. Örökre lekötelezett szolgája maradok nagy*