Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1844 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1844-11-09 / 45. szám

részben emlékező tehetségem már most rajiam nem segílhetvén szabad legyen az egyházi és iskolai lap egy számából, melly napi renden épen előttem van, némeliy uj magyar szókat, vagy ha nem ujakat is, legalább ollyanokat, mellyek a' régibb törzsökös magyar szóknak elmellözésével és megvetésével sokaktól szerfelett kedveltetnek, állításom világosítására, olly módon, mintha azok egyházi beszédekben fordultak volna elő, kiírni, és a* velek egy értelmű ócska *) magyar szókkal szembe állítani; ezt előre megjegyezvén, hogy az uj szók az illyen lapokban tűrhetőbbek, mint az egyházi tanításokban 5 mert a' ki azokat a' lapokban olvassa, és nem érti: vagy uj magyar szótár segítségével vagy másoktól való tudakozódás által azoknak értésére eljuthat, de az egyházi tanítások alkalmával sem a' szótár forgatásának, sem a' másoktól való tudakozódásnak ideje és helye nem levén, értelem nélkül repülnek azok el a' hallgatók figyelme előtt, és a'beszédnek különben érthető, világos részére is homályt vetnek. Sőt a'mennyiben az illyen lapok a'magyarnyelv természetével megegyező uj szók terjesztésének, Ítéletem szerint, legczélszerűbb organumai lehetnek : azoknak az ezekkel való élés szinte kötelességök. Az egyházi és iskolai lapnak előttem fekvő számában tehát szemembe tünt először is ez a' szó: év, melly ezen ősi szót esztendő, mellyet pedig talán még ázsiából hoztak magokkal dicső eleink, annyira kiküszöbölte a' magyar beszédből, hogy azt mai időkben nem igen lehet egyébkor templomainkban hallani, hanem csak uj évben, mikor ezt énekeljük: ez esztendőt megáldjad. Szemembe tűntek továbbá ezek: igényleni, e' helyett: kívánni; tárul, e' helyeit: nyílik; derű, e' helyett: fény vagy világosság ; tömkeleg, magam sem tudom jóformán mi helyett; polgárzat, e' helyett: polgári társaság, mellyekhez hasonlókat gyakran lehet hallani az egyházbeszédekben. Ezt kérdem már most: mivel jobbak, mivel ékesebbek a' felhozott uj magyar szók a' velek egy értelmű ócskáknál ? Az elsőre nézve talán ezt mondhatja valaki: jobb az év az esztendőnél, mert rövidebb ; de avagy nincsen-e annak is igazsága a' ki ezt mondja: jobb az esztendő az évnél ott, hol azon 365 napnak, mellyet rövid szóval évnek mondunk, kijelentésére hosszabb szó illik és kívántatik? Az első szót se vévén azért ki, újra felteszem a* kérdést: mivel jobbak, mivel ékesebbek a' felhozott uj magyar szók az ócskáknál? magam felelek meg a' kérdésre: nem tudom; mert ha az ujak épen azt teszik, a' mit az ócskák: előttem egyik épen ollyan jó, épen ollyan ékes, mint a' másik. Ezt kérdem továbbá: mivel vilá*) Az az ócska ó-nak diminutivuma levén, nem jelent régi elavultat; hanem ollyat, a"1

mi sem nem régi, sem nem uj, és arra, a' mire használtatik, még alkalmatos. gosabhak, mivel érthetőbbek az ujak az ócskáknál ? De már itt magamat tudatlansággal nem vádolom , hanem nyilván kimondom , hogy semmivel sem; sőt ebben a' tekintetben az ócskáknak adom az ujak felett az elsőséget, olly móddal mindazáltal, hogy mihelyt az ujak is ócskákká lesznek, azaz, a" velek való közönséges élés által érthetőkké válnak: azonnal vége lesz előttem a' különbségnek, mellyet most közöttök tettem. Ha azért vágynák a' magyar nemzetnek a' köznép előtt szintúgy, mint a1

műveltebbek előtt egyformán világos, érthető, ismeretes szavai: kétséget nem szenved, hogy az illyenekkel való élés által tehetjük egyházi beszédeinket népszerűekké és ennélfogva épületesekké ; a' nagyobb rész előtt ismeretlen uj szókkal való élés által pedig egészen ellenkezökke tesszük azokat. Itt ismét ez a' kérdés adja magát elő: kinek kötelessége tehát az uj magyar szókat a' velek való élés által közönségesekké tenni? Nyelve mellett buzogni egyenként minden magyarnak szent kötelessége ; annyival inkább, mivel hazájának törvényei ezt neki nemcsak megengedik, hanem parancsolják is; és a' melly magyar nyelvének bővítését 's csinosbítását kárhoztatná; nem csak, hanem azt ott, a' hol helye van, és akkor, a' mikor ideje van, tehetsége szerint elő nem mozdítaná: az méltán gyanússá tenné magát arról, hogy nyelvének 's nemzetének ellensége. De ugy tartom, hogy ezen gyanússág alá nem eshetik sem az, ki maga 's mások eleibe ezt a' kérdést teszi fel: a' jelen őtőbeli magyar nép lelki vagy erkölcsi nevelésének azon részét, melly az egyházi tanítókat illeti, a' magyar nyelv ügye előmozdításának, annyival inkább a' magyar literaturában való jártasság mutogatásának feláldozni , sőt kevesebbet mondok , azt ezek által akadályoztatni, vájjon illendő-e ? vájjon szabados dolog-e? sem azok, kik az egyházi tanítók közül rendeltetésöknek czélját ismervén, a' feltett kérdésre, a' kérdővel együtt, Pál apostolnak ezen szavaival felelnek: a' gyülekezetben inkább akarok öt szót szólani értelemmel, hogy egyebeket is tanítsak, hogy nem mint tizezer szót szólani idegen nyelven. És ime mégis, csudálkozva lehetett ezen egyházi és isk. lap valamellyik számában olvasni, hogy egy bizonyos egyházi vidék — kétségkívül azért, hogy az uj magyar literaturának ne ellenségének, hanem inkább buzgó előmozdítójának tartassék, mivel itt más okot még csak gondolni sem lehet — a' magyar bibliának nyelvünk ujabb kifejlődéséhez alkalmazandó magyar fordítását indítványba tette, és az erről való gondoskodást felsőbb egyházi hatóságának kérelemképen felterjesztetni rendelte; figyelembe nem vévén, hogy midőn ezt kéri, nem egyebet kér, hanem, hogy az illető egyházi hatóság gondoskodjék arról, hogy a' magyar bibliának világos