Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1844 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1844-02-24 / 8. szám

1296) Méginkább, miután kis Pipin' bőkezűsé­géből, Olaszhonban nevezetes fekvő birtokot nyertek, bátor eleinte nem egészen független bir­tokul kezdett egyházi nagy tekintélyűknek világi szilárd alapja is megvettetni, 's attól fogva a' ró­mai püspök, mint az egész nyugoti keresztyén­ség' monarchiai feje, tűnik föl a1 világ-történet' évrajzaiban. Csak illy alaptételek után fejlődhetett ki hierarchiai rendszer, mivel csak akkor és igy alakulhatott az egyház' keblében erő és hatásteljes középponti hatalom, melly a' vetélkedő lelkierők' egy zászló alá gyűjtése, 's egy irányra függeszté­se által, az egyháznak világihatalom fölibe emel­kedését igen könnyítette. Azonban mind ezen nagy egyházi változások' alapját, a' IX-dik században készült Pseudo-Isidor aldecretalisainak gyűjte­ménye veié meg, mivelhogy ebben fordulnak leg­először elé ama fenhéjázó szellemű törvények, mellyek az összes papi rendet, dfi kiválta' pápát, a' világiaknak fölibe emeltetni rendelik. Illy kedve­ző előzmények után, Hildebrand és rokon szelle­mű utódai, Il-dik Orbán, II-dik Paschalis, III-dik és IV-dik Incze, a' Xl-dik század' végétől a' XIII-ik közepéig, a' hierarchia' eszméjét teljes erőben életbe léptetek. Az egyház , ez igen esemény­dús időben , a' polgárzat felett állt, 's világ-mo­narchai állású főnökét úgy tekintette a' közvéle­mény, mint a' kit Krisztus és apostolai, közvet­len istentől eredő természet feletti teljes és határ­talan hatalommal ruháztak föl az összes egyház' kormányzására. — Ha bár örömmel tesszük mi is azon vallomást, hogy a1 hierarchia a' középkor' barbar népeire jótékonyan hatott, mivel ez Eu­rópa' népeit egyesítő lánczszemül, 's a' katonai despotismusra hajló polgári hatalomnak mérséklő ellensúlyul szolgált, 's a' vallás'befolyásának még a' legvastagabb bálvány-imádó ncp közé is utat tört, 's mig a' görög egyház' hajdani fényének csak né­mi árnyéka maradhatott fen, ez a'nyugoti keresz­tyénséget a' világromboló mongolok, 's az Izlam' üldöző szelleme ellen, hatalmasan védte: tagadhat­lan történeti igazság más oldalról, hogy, mivel a' hierarchia közvéleményen alapult, mihelyt ezt némi változás fenyegette, rögtön elhárítni töreked­vén , ez által kétségkívül kártékonyán hatolt, 's mivel e' miatt a' Ielkiszabadságot, az észt szorí­totta meg, erelnek-nyomozó törvényszéket állított, a' vallás' szolgáit a' szabadabb gondolkodás és vizs­gálódás' titkos kémjeivé aljasítá le, 's hittörvényeket elutalt. — Igy állt elő a'reformatio, maga az idő' lelke szülte azt, elébb, mint Luther, mintZwingli, mint Calvin születtek volna, már a'pisai (1409) constancziai (1414) és bázeli (1431) zsinatokon úgy állottak a' pápák, mint perlekedő felek fel­sőbb biró előtt, 's ki lőn mondva az elv, hogy a' concilium felette van a' pápának. Mind e' mel­lett is fenállott a' hierarchiai rendszer épségben a' XVI-ik század' kezdetéig. — Ekkor ha Luther, ha Calvin nem emelnek is szót, a' reformatiónak megkellett lenni, mert az idő eljött, és annak tel­jessége újólag bétölt. A' nyugoti keresztyénség' egy nevezetes része, melly Rómától elvált, meg­szüntette a' hierarchiát. E' szerint a' ker. egyház' történeti folyamá­ból kiderülő igazság, hogy a' reformalio' főczélja — mint köztiszteletü Fáynk a' pesti gen. conven­ten(1841) nyilvánítá— a'hierarchia' bilincseinek széttörése volt. Magok az első reformátorok, Lut­her és Calvin, csak annyiban ragaszkodtak a'ré­gi egyházi törvényhez, mennyiben ez, szintén mint ők, a' polgári és egyházi hatóságot egymástólel­különzé. De minél tisztább öntudattal mentek vissza, az apostoli egyház'önkénytől ment állapoíjára, an­nál világosban mutogatták meg , hogy a' lelke­ken Istenen kivül senki nem uralkodhatik. Az egy­házi rend nem , mert apostoli értelemben az ösz­szes keresztyénség egyetlen királyi papságot ké­pez ((juouelov ÍEgáTsvfAcc') Pét. 2, 9.), 's az egyház' hivatalnokai közölt hierarchiai fokozatnak helye nincs; a' világi rend vagy fejdelmek, annyi­val kevésbé, kiket a' reformátorok is csak alig említnek. — Innen van, hogy a'protestanlismus' lelke, uralkodást nem tűr. Azonban a' világ'jobbra fordulását majd min­dig elkerülhetlen gonoszok kisérik, 's az emberi­ség egyik túlságból a' másikba könnyen esik. A' német birodalmi gyűléseken, csak az ország'prot. rendei képviselheték az újdonan keletkezelt egy­házat, de még mindig azon jó remény' fejében, hogy a' törvényes püspökök ismét kibékülendnek az egyházzal, 'saz illető képviseletet állal veszik; ugyan ezért a' legfőbb egyházi hivatal, a' luthe­ránusok között, betöltetlen maradt. Innen eredt legelsőben, hogy fejdelmek 's polgári hivatalno­kok vették addig is által k. szeretetből, az egy­házi legfelsőbb igazgatást, mint szükségből püs­pökök , bele vonván a' birodalom' vagy apróbb fej­delemségek' rendeit, megnyervén eleve a' népet. Ez eredete a' consistoriumoknak , mellyek 1543 óta állítattak föl, egyházi és világi tagokból, leg­közelebb, a'házassági ügyek' eligazítására, az egy­házi kirekesztés' gyakorlására, 's a' papság' ügyes­bajos dolgainak elintézésére. Igy jutott lassankint minden országbeli prot. egyház consistorialis kor­mányzat alá,fejdelmi legfőbb fölügyelet alatt, igy tör­tént, hogy a' valóságban, a' gyakorlati életben, egé­szen máskint ütött ki a'prot. egyház-igazgatás, mint a' hogy az a' jogszerűség' alapelve , a' collegialis rendszer, a' presbyteri elv szerint kilüzelve volt. Csak néha emelték föl egyes elnyomatott hittu­dósok panaszos szózatukat, hogy Krisztus nem azért szabadító ki övéit a' pápai hatalom' szolga­jármából, hogy a'politikusok'szolgáivá legyenek. E' rövid történeti vázlatot azért bocsátottuk előre, hogy kivilágoljékprotestáns egyház-igazga­tásunk' főelve, mint történetileg bebizonyított igaz­ság, hogy t. i. sem Krisztus és apostolai, sem később a' reformátorok, hierarchiát, anynyival

Next

/
Thumbnails
Contents