Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1844 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1844-02-10 / 6. szám

ban? Azt, hogy tanok, elvek, okok helyett személyeskedés uralkodik. Irtam-e én oljyanról, mi, ön' tervezetében nem volt, csak egy betűt is? Es ön? Mindjárt in limine személyességekkel áll elő Azután tovább megy, 's engem berlinismussalvádol , melly pedig felhősdiség, semmiség és csupa hegelismus. Nincs itt sem helye sem ideje a' hegelismus fölölti észtani vitákba elegyedni annyival is inkább, mivel én nem vagyok szak' embere, csak H. ur'jellemzéseire megfelelve azt kérdem: mikor lett berlinismus és hegelismus egygyé, 's mikor lett Berlin kizárólag hegelismus' hónává? Az észtan' jelen állását, és Hegel' életét ismerők tudják, hogy ennek logikája 's észjoga hamarább megjelent, tanításai korábbiak mint Berlinbe menetele, és hogy alig van egyetem a' némethonban, mellyben Hegel1

rendszere nem tanítatnék. A' hegelismust hát berlinismusnak czímezni nem lehet; de már felhősdiség mellyel ugyan a' hegelismust szíves H. ur igy bélyegezni, igen alkalmas és elfogadható szó azon észtani rendszer' kifejezésére. A' felhő t. i. magasan libeg légünkben : igy Hegel' észtana is magas eszmékkel teljes, 's mint minden philosophia, a' tapasztalati tudományok fölötti magasabb körben mozog. Azonban a' felhő mégis földünkhöz tartozik; sőt belőle hullnak alá az áldás' cseppci. Ugy Hegel' észtana sincs kivüle az emberi ismeretnek, söt tőié vesznek irányt, éltető magvat minden tudományok. A'felhőt a'nap'sugárai fejtik ki a' nedves 's nagy részben vizborította földből: úgy az ideákat az emberi ész fejti ki a'szellemi nyilatkozatból, a' testi 's lelki természetből, mint ezeknek egyedüli igazságait. A'felhősdiség illy értelemben vétetvén a' hegelismus' kifejezésére elfogadható szó. De hát miben áll ezen felhősdiség , berlinismus, hegelismus. Gondolja a' nyájas olvasó, hogy ezt 11. ur megmondja? Csalatkozik. H úr idéz Fichtcből, a' Revue Encyclopcdique-böl, Staats-lexiconból egyes czikkeket Hegel ellen, mellyek hogy semmit nem bizonyítnak, ime kimutatom azzal, hogy ellenkező véleményekkel szolgálok. A' magyar Conversationslexicon szerint igy ir Herbait (philosophiai históriai név, tehát nem holmi Scheidler, és, mint tudva van Hegelnek ellensége) Hegelről: „Mint idő gyermekének, vannak Hegel' philosophiájának fő becsei, különösen az, hogy megczáfolással nem lehet azt eltüntetni, sőt sok helyen erős gyökeret is vert; másik az, hogy elődolgozatok' szűkében magától, másokhoz képest sokat teremtett, azért sok esztendőknek gyümölcse, mellyböl a' szemes ember láthatja, hogy a' régibb philosophiai próbatételek hova visznek; ez pedig olly nagy becsű haszon, mellyet csak mély gondolkodás után tehet az ember sajátjává. A' kik nem szerelik a mély gondolkodást: Kantot, Fichtét, Schellinget, Hegeltnem is becsülik, 's nem foghatják meg, hogy hircscdhettck cl.... Hogy Hegel a" spcculativ emberek közt főrangot érdemel: kétségen kívül van." Heine pedig Salonjában — az a' Heine, ki épen nem Hegeling, sőt ki, sokban épen Hegel' ellensége, ki Párizsban 10 évnél tovább élt, ki tehát a' franczia philosophiát jól ismerte; ezeket irja • Sálon, 2-ter Band 272 lap: „Ein grösserer Denker tritt jetzt auf, der die Naturphilosophie zu einem vollendeten System ausbildet, aus ihrer Svnthese die ganze Welt der Erscheinungen erklárt, die grossen Ideen seiner Vorganger durch grössero Ideen erganzt, sie durch alle Disciplinen durch führt, und alsó wissenschaftlich begründet. Er ist ein Schüler des Herrn Schelling, aber ein Schüler, der allmahlig im Reiche der Philosophie aller Macht seines Meisters sich bemeisterte, dicsem herrschsüchtig über den Kopf wuchs, und ihn endlich in die Dunkelheit verstiess. Es ist der grosse Hegel der grösste Philosoph den Deutschland seit Leibnitz erzeugt hat. Es ist keine frage , dass er Kant und Fichte weit überragt. Er ist scharf vvie jcner, und kraftig wie dieser, und hat dabeynoch cinen Constituirenden Seelenfrieden eine Gedankenharmonie, die wir bey Kant und Fichte nicht finden , da in diesea mehr der revolutionAre Geist waltete." — Ugyan ott 279 1. „Unsere phil. Revolution ist beendigt. Hegel hatihren grossen Ivreis geschlossen. Wir sehen seildem nur Entw ickelung und Ausbildung der naturphilosophischen Lehre. Diese ist, wie ich schon gesagt, in alle Wissenschaften cingedrungcn und hat das Ausserordentlichste und Grossartigste hervorgebracht.<

£

— A' francziáknak észtanhoz nem igen értését pedig igy adja elő Heine: 281 I. „Euer grosserEcklectiker ÍCousin), der Euch damals die deutsche Philosophie lehren wollte auch nicht das Mindeste davon verstanden hat. Scine providentielle Unwissenheit war hcilsam fjir Frankreich und fiir die ganze Menschheit." (Erii itt Heine a' juliusi forradalmat, melly szerinte nem jön létre, ha a'francziák megértik Hegel' észtanát, 's igy a' fők speculatióval foglalkodván , a1

cselekvési energia a' háttérbe szorul.) Alább, kiczitálván magát, igy nyilatkozik: „Mi Hegel 'stb. Ugyan mit érnénk mi alkotmányos szabadságnak örülő , és c' felett protestáns magyarok olly philosophiával, mellynek alap elve ez: „Was wirklich ist, das ist vernünftig; Was verniinflig ist, das ist wirklich?" En mint már mondám, philosophiával csak annyiban foglalkodom, a' mennyiben azt mint más tudományok'alapját czélomra szükségesnek vélem : de azt mégis mondhatom, hogy H. ur, ki mellett, mint mondja, tudós testület áll, Hegel'philosphiájába nem igen mélyen tekintett be, mert a' vernünftig, éswirfslich műszavakról úgy beszél, mint akármi avatatlan. _ Majd még alább azon következetlen következetességgel, mellyet feleletében kimenteni erőködött, igy nyilatkozik : azért nem adtunk helyt Hegel' észtanának a' pesti főiskolában, mivel az a' "keresztyénség elhatározott ellensége. Folebb,