Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1844 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1844-02-10 / 6. szám

úgy rémlik elöltem, méltozlatott mondani, hogy 1 ugyan ezen észtan „mindenben, és mindenütt a' i fenállónak barátja" Hát a' keresztyénség nem fen- i álló? — Hogy lett ismét illy hamar fekete fe- I hérré? — A' két egymást semmítö állítások közül i vagy egyik vagy másik nem igaz. Mondja, hogy 1 Hegel' észtana szolgált alapul a' St. Simonistai ábrándoknak. Ne tréfáljon ön! mert biz eltalálja valaki hinni. 'S vájjon mi lehet oka, hogy a' St Simonismus francziaországban, tehát ott, hol Hegel' észtanából, mint Heine mondja, még Cousin sem érteit semmit, támadott? Miért nem Németországban Hegel tanítványi közt? — Ha most adós maradna ezen kérdésekre a' felelettel; reménylem ki lesz e' tárgy fejtve a' kalobiotikában, vagy az életszépítés'mesterségében. Addig azonban olvassa meg azt, mit Hegel' jus natúr ae-]a 84-dik lapján talál : „Die Idee des plalonischen Slats erithalt das Unreeht gegen die Person , des Privateigenthums unfahig zu seyn, als allgemeines Princip. Die Vortstellung von einer frommen oder freundschaftlichen und selbst erzwungenen verbrüderung derMenschen mitGemeinschaft der Güter und der Verbannung desprivateigenthümlichen Princips kann sich derGesinnungleichtdarbicten, welche die Natúr der Freiheit des Geisles und des Kechts verkennt und sie nichlin ihren beslimmten Momenten erfaszt. Was die moralische oder religiöse Rücksicht betriíTt, so hielt Epicur seine Freunde, wie sie einen solchen Bund der Gütergemeinschaft zu errichten, vorhatten, gerade ausdem Grundéda~ von ab , weil dies ein Mistrauen beweise, und die einander misstrauen, ninchtFreude seyení' (Diog. Leért. 1. X. n. VI.) De hagyjnk el a' vitákat, térjünk magamra és bírálatomra (mert én csak ennél maradok, mert erre való válasz a'palinagonia, mert ezentúl ellenbírálónak menni nam szabad), és lássuk, hogy hát én *s bírálatom miért vádoltatunk berlinismussal, hegelismussal? Azért tán, hogy Berlinben tanultam ? vagy hogy Berlinben is szerzett nevelési ismereteimmel ön tervezete' árnyoldalát kimutatván, alaptalan állítások megczáfolására, a' berlini egyetem' törvényeit 's a' porosz kormány-parancsot idéztem ? Vagy tán , hogy hazánkban is szerelném a' berlini nevelési elveket meghonosítni ? Igen, igen! én azt, a' mit nevelési tekintetben, a'miért pedig kiküldelém, Berlinben tanultam, Pápán realisálni, és Pápát iskoláira nézve teljes erőmből Berlinné törekedem átalakítni. Mert hiszem, hogy ha olly iskolákat, olly tudományosságot tudnék Pápán teremteni, mint Berlinben vannak, megáldana érte a' maradék. És ebben ön berlinismusi vádját dicsőségemnek tarlom. Annak semmiségi -oldalát nem örökölhetem , mivel az, mint Fichie (de nem az a' híres philosoph ám) mondja, már 1832-ben „végire jára magának;" — mire hát én Berlinbe mentem 1836-iki septemberben, nem volt többé. De hát, hogy tovább menjünk, mi bennem és bírálatomban hegelismus? Az, hogy, mint ön állítja, pöfTeszkedő és goromba modorban írtam? Ha még ez úgy volna is, akkor is azt kérdem: hát ez csupán hegelismus müve? Nem fekszik-e előttünk az élő példa, önnek antihegelismusi szüleménye ennek kereken tagadhatására ? — Vagy tán az, hogy bírálatomban tréfásan egy pár szót emeltem Hegel' észtana nyakra főre kiküszöbülése, és a' hetényiingeknek egy két citatio után a'nélkül, hogy az egészet minden oldalról megvitatva (mire évek kellenek) fölfognák, tett ellenvetései ellen ? Tét és ellentét elválhatlanok , és ellentét nélkül nem állhat fen a' világ, tét és ellentét fejti ki az igazságot. Nem képtelenség hát, kivált tudományos világban, valamelly tant azért, mivel az eddigiekkel némelly részben ellenkezik, ok- és alap nélkül tüstént száműzni ? Hányjuk vessük , vitassuk meg azt, keljünk vele küzdésre; de neki is engedjünk csataléi t, hadd küzdjön az is velünk, és a' győztes legyen az ur. Ezt épen protestáns szabadságunk kívánja, 's a' tanoknak illy szabad küzdést épen protestáns , épen középponti, épen ollyan főiskolából nem kell kizárni, mellynek még csak jövendője van, mellyet nem mára, hanem jövendőre építünk, melly hát műveltebb jövendőben fog élni A' tudományok' körét évekkel előre kimérni 's haladásukat bilincsbe verni nem lehet. Innen hazánkba is, ha tudományos fokon bír állani, nem csak Hegel', hanem más'észtana is eljutand. — De menjünk ismét vissza magamra's a1

hegelismusra. Ugyan mondja meg H. ur jó lélekkel, ha már bírálatomból ki nem lehetettrám sütni a'hegelismust, miért tart mégis hegelislának? hallott-e valaha tőlem csak egyetlen egy hegeli elvet is? Ugy-e nem? Vitalkozlunk-e valaha ex professo vagy csak mellesleg is, hogy abból megtudhalná, mellyik észtani iskolához tartozom? Ugy-e nem? Hallotta-e neveléstani leczkéimet és ott Hegelt csak egy szóval is említetni? Ugy-e nem? És lássa még is stante pede kimondja rám a' bölcs Ítéletet; sőt gyanúsítólag mindjárt iskola-becsukalással is példázgatolódik. Azt elhiszem, hogyha önrebiznák , Auguslus óta iskolánk bezárva, iskolakormányunk szigorúan megróva, 's csekélységem valamellyik ország-zúgba száműzve volna. — De hagyjuk ezt! Inkább nézzünk most már bírálatom' néhány pontjaira tett mentségeinek „szeme közé." Azt mondja 1) Én összezavartam ezen fogalmat: német iskola; mert ö csak a' német egyetemeket piszkolta, de a' gymnasiumokat dicsérte. A' dolog igy van: ön az 1-sőfejezetben a'német egyetemeket lepiszkolla : azonban a' 9-dik lapon derék német egyetemeket említ, és a' második fejezet' elejénezt mondja: „a' németföld, főlegPo' roszhon és a' protestáns kormány visz az oktatás'életműszerébe olly életet melly által az csodájává válik a' külföld' bölcseinek, példányává a' tanítási rendszernek Európában.'' Erre kérdeztem én: hogy félhet ez utóbbi meg a' fö-