Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1844 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1844-12-07 / 49. szám

föld színén lebegő alacson gondolatokban, sem a' stílusnak nemtelen konyhaiságában. Az illyen beszédet még a' legcgyügyübb közrend is, kivált ha jobbhoz van szokva, nem becsüli: söt azt érdeme szerint megítéli és megveti. A' magyar protestáns köznépet nem ismeri az, a' ki ennek lelki tehetségéről alacsonyan ítél. Természeti józan ész, érett értelem, sok balvélekedésektől megtisztult agyvelő , nemesebb érzésekre felbuzdítható szív'sa't. Az illy szép lelki tulajdonok nem ismeretlenek még az ollyan gyülekezeteinkben is, mellyeknek tagjai csupa közrendből 's földművelőkből állnak." Vályi Pál. Válasz Székács urnák. A' protestáns egyházi és iskolai lap 1844-dik évi folyama 45-dik számának mind mottója, mindazon jegyzés, melly N. N-nek az említett számba igtatott illy czimü értekezése után tétetett: az egyházi beszédben való népszerűség oda mutatnak: hogy Székács ur, mint azon mutatványoknak, mellyek a' biblia munkába vett uj magyar fordítása tárgyában keletkeztek, egyik kiadója, N. N. által felhíva érzi magát arra, hogy a' neologia mellett, mellyet fordítási mutatványaiban is követett, szót emeljen; de hogy ezen felhívás N. N-nek czélja nem volt, nem is lehetett, megtetszik avagy csak ebből is, hogy ö említeti értekezését ezelőtt két esztendővel küldötte fel a' szerkesztőség egyik tagjához Török úrhoz, a' mikor még Székács ur elméjében a' biblia uj fordításának eszméje talán meg sem született, annyival inkább a' fordítási mutatványok világot nem láttak. De minekutána azon fordítási mutatványok kézen forognak, szabad legyen azokból N.N nek — a' nélkül mindazáltal, hogy az általa nagyon tisztelt kiadó uraknak fordítási jó szándékát legkisebbé is gyanúsítani akarná — annak bizonyítására, hogy nem roszul számított, mikor értekezésében ezt mondotta , hogy a' biblia uj magyar fordítása mellé, annak megértése végeit, uj magyar szótár kell, avagy csak egyet is hozni fel például. 0 ugyan is ugy vélekedik, hogy a' görög axpo/?i>í-ta-nak magyar nevét a' fordító urak sem szüléiktől nem tanulták, sem oktatóiktól nem hallották, hanem uj magyar szótárból tudták meg, hogy az magyarul makktyusságot tesz. Vagy ha a' fordító urakat illetőleg N. N. ezen vélekedésében csalatkoznék : bizonyítja mindenek előtt, hogy a' vidéken, mellyen ő lakik, azok, kik görögül értenek, a' görög textusból tanulták meg, hogy a' makktyusság ay.Qo(ivria-1 tesz. De hát a' kik görögül nem tudnak, honnét fogják azon magyar szónak jelentését megtudni ? kétség kivül uj magyar szótárból, ha kaphatnak; ha pedig nem kaphatnak: annak jelentésére nézve tudatlanság-; ban maradnak. Ha már az egynehány lapból álló 1 fordítási mutatvány megértésére is szükséges uj magyar szótár: mennyivel inkább szükséges lesz az az egész biblia uj fordítása megértésére; quod erat demonstrandum. Nagyon jó tanács ez: ne quid nimis, mellyet Székács ur az uj magyar szókkal való élésre nézve ad, és megérdemli, hogy az mind Székács, ur által, mind mások által minden lépten nyomon ismételtessék; csakhogy ez a' baj, hogy azon jó tanácsnak követése felette nehéz, a' minthogy azt maga Székács urse követi — mit mindazáltal nem vádolásképen, sem nem azért mond N. N., hogy a* fordító uraknak legkisebbé is derogálni akarna: hanem azért, mert nincsen ember, a' ki azt tökéletesen követhetné — mivel a' mi Péternek vagy Pálnak ebben a' részben nem nimis: az sok ezereknek, söt százezereknek igen is nimis. És a' ki Székács ur felszólítása következésében arról akar értekezni, hogy a' nemzeti irodalomban feltűnő ujabb szókat az egyházi beszédekben millyen korlátok között szabad használni ? annak nem a' maga neologiai ismeretéből, hanem a' hallgatókéból kell a' nimis mértékét meghatározni; kiknek neologiai ismerete ezer- meg ezerféle fokozatú levén, nem lehet reményleni, hogy valaki a' feltett kérdésre kielégítő feleletet adjon; mivel kénytelen lesz, tökéletes általánosságban maradni, a' mi kevés sikert igér. Ezt kérdi Székács ur: mellyik jobb szó: ez-e asszony? vagy pedig ez, asszonyiállat? és ezt mondja: annyit meg kell engedni N. N-nek, hogy a' Károlyi Gáspárféle asszonyiállat, azért, mert régi, nem jobb, mint az asszony. Minekelőtte N. N. a' feltett kérdésre felelne, erre kéri Székács urat, hogy az értekezésben, melly alá ezen kérdést tette, mutasson csak egy igét is, mellyböl helyesen azt lehessen következtetni, hogy N. N. egyik szót azért, mert régi, jónak, másikat azért, mert uj, rosznak tartja; és ha mutathat: íme ezennel nyilvánítja N. N a' t. cz. olvasó közönség előtt, hogy hibáját megismerve és megbánva, szavát azonnal vissza fogja vonni. Már most a' kérdésre. Sokkal engedékenyebb N. N., mint Székács ur gondolja; mert nemcsak ezt engedi meg, hogy a'Károlyi Gáspárféle asszonyiállat nem jobb az asszonynál; hanem megengedi, söt hiszi és vallja ezt is : hogy az assony jobb az asszonyi állatnál. És ha bibliánk magyar fordításának kijavítása ezekben és ezekhez hasonlókban állana: nem lenne s nem is lehetne az ellen senkinek szava; de a' neologia, mint a' fordítási mutatványok is mutatják, eíféle javításokkal be nem éri, 's nem is érheti, hanem még a' nimisen is túlmegy. De hát már mindég a' Károlyi Gáspár fordítása mellett maradjunk? N. N. is az uj fordítást szükségesnek itéli; de megvallja, hogy azt még most idő előttinek látja. Idő kell arra, hogy az uj ; szók a' velek való élhetésre megérjenek. Várjunk [tehát az időtől. A' folyóiratok, a' politikai hirla-