Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1844 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1844-12-07 / 49. szám

pok, az uj könyvek naponként érlelik az uj szókat, és reménységet nyújtanak, hogy nem nagyon messze van már az idö, mellyben a'makktyusság­féle uj magyar szók megértésére nem kell a1 gö­rög textushoz folyamodni; melly idö mikor el­érkezik — — — — si volet usus Quem penes arbitrium est, et jus et norma loquendi — hogy N. N. is Horatiusnak ellene felhozott szavaival maga mellett szóljon — nagyobb ha­szonnal lehet a' biblia magyar foditásának kija­vításához fogni. Igaz ugyan, hogy még ekkor is lesznek ollyanok, kik a* fordításban magokra nézve nimisre találnak; de sokkal kisebb lesz ek­kor azoknak száma, mint most; azonban annak értelméhez a' mi ismeretöket haladja, könnyebben eljuthatnak akkor, mint most. Ezt mondja továbbá jegyzésében Székács ur az év és tömkeleg szók csak N. N. előtt ujak. Az év N. N. előtt sem uj; él is azzal 's éljenek má­sok is; de ugy éljünk vele, hogy az esztendőt el ne felejtsük ; mert mind a' kettőre szükségünk van. A' tömkeleg megvallja N. N., hogy elölte uj szó, és hogy azt sem a' vidéken, mellyen most lakik, sem másokon, mellyeken ennek előtte tar­tózkodott, nem hallotta; ezzel mindazáltal nem ta­gadja, hogy lehetnek a' két magyar hazának ollyan vidékei, mellyekben az nem uj, és mind a1 köznép, mind a' müveltebhek nyelvén egyformán forog. Éljenek hát azzal ezeken a' vidékeken az egyházi tanítók is beszédjeikben, annak kitéte­lére, a' mit ázott jelent; mi pedig, kiknek hallga­tói elölt annak jelentése ismeretlen, várakozzunk az azzal való éléssel addig, míg vidékünkön is annak értelme tudva íesz; mert bizonyosak lehe­tünk benne, hogy ezen idö előtti vele való élés által nem nagy kedvességre találunk hallgató­ink előtt. Ezen nézeteit kívánta N. N. a' népszerűség­ről irt értekezésében közzé tenni; melly nézetek ellen ha Székács ur okok mellett csak nyilalkozott volna: N. N. hideg vérrel hallgatott volna; de minekutána az ellennyilatkozat gyanúsítással egybekötve közöltetett, és ez által az olvasó kö­zönségnek a1 félreértésre ut készíltetett: maga iránti kötelességének ismeri N N., hogy a' gya­núsítás ellenében újra nyilvánítsa, a' mit már ér­tekezésében vélekedése szerint elég világosan nyilvánított, hogy ö a' neologiának nem ellen­sége; és hogy a' régi szókat csak azért, mert régiek, jóknak ; az ujakat csak azért, mert ujak, roszaknak soha sem tartotta, most sem tartja. Tisztelet, becsület tehát, N. N. Ítélete szerint is, az egyházi hivatalt viselő ifjaknak, kik nemzeti nyelvünk bővítése és csínosbítása melleit buzog­nak! szent a' czél, mellyre ők törekesznek; de másrészről engedékenység, türelem, kímélés az öregeknek is! ha a' régi vágásból, mellyben 60 's több esztendeig jártak, egyhamar ki nem kaphat­nak, és a' tört útról, mellyen eddig czéljok felé haladtak, előttök ismeretlen és rögösnek látszó ösvényre hirtelen el nem térhetnek; söt ezek mellett méltánylás is nekik, ha a' neologiát a' tulságtól, mellyre az nagyon hajlandó, tartóztatni igyekeznek, és az ifjú egyházi tanítókat arra ké­rik, hogy a' népet, melly eddig az egyházi be­szédekben tejnek eledelével tápláltatott, a* neolo­giának kemény étkeivel hirtelen a' csömörig jól tartani ne törekedjenek, hanem, bármelly telje­sek legyenek is ők magok neologiai ismeretekkel, és bár mennyire szükségesnek tartsák is azon is­mereteknek terjesztését és tanítását: kövessék mindazáltal ama legfőbb tanítónak példáját, kinek szavai, az egyházi tanítókra, hallgatóikra 's a' neologiára alkalmaztatva, ekképen hangzanak: még sok uj szók volnának, mellyeket mondhat­nék nektek : de ti azokat még most el nem hor­dozhatjátok Melly nyilatkozata után, temperamentumába, melly a'vitatkozásoknak nem barátja,visszavonul nov. 18. 1844. N. N. I r o d a 1 o m. Észrevételek Fényes Elek kézi és iskolai atlaszára. *) Iskoláink átlászszük idején Fényes Elektől — a' magyar geographia és statistica egén ko­runkban feltűnt csillagok legfényesbjétöl — kapni iskolai átlászt; és mint átlásza homlokán áll: „a' legújabb földirati határzatok szerint: nem kis öröm azoknak, kik iskoláinkban a1 földiratot, an­nak tanulására szükséges földképek nem léte mi­att, annyira hátraállani fájdalmasan tapasztaljuk. Én legalább, érezve iskoláink e' szükségét, öröm­mel vettem kezembe, 's figyelemmel néztem végig a1 nevezett átlászt, mellyet — bár nem olly meg­elégedéssel tettem le, mint a' millyen remény­séggel vettem fel, — m. a. csinos alakja, pontos kivitele, kicsinyben olly lömöltsége, mérsékleti — — söt mondhatni — olcsó ára (8 földkép egy pgö forint) eddigi iskolai magyar átlászaink felett, mint legújabb, minden esetrei elsőbbsége, annyira ajánlanak, hogy én, fentebbi nyilatkozatom mel­lett is, részemről óhajtanám: nem, hogy minden iskolánk (mert a' tudós iskoláknak több kell), ha­nem minden népiskolánk és azoknak minden nö­vendékei egyenkint bírnák ez átlászt. De óhajtanám azt is, hogy kiadó — kit geo­graphiai és statisticai munkáinak jelességei szinte hibázhatlanság fénykörével diszítnek, vagy na­gyobb figyelmet fordíthatott volna, fontosabb el­foglaltatásai közben, ezen csekélysége mellett is olly fontos vállalatra; vagy ezt, a' kiadás idején, bármi okon nem tehetvén, utóbb adott volna, L. a' 46. számot, hol a' czikk végét közlöttük. Most megtelvén az elejét, azt is adjuk. Sz.

Next

/
Thumbnails
Contents