Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1844 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1844-11-16 / 46. szám

boldogító hit-, remény-, szeretetté, religiová ala­kulnak, melly az egyház 's a' papi rend feladása; a' cselekvő, műveleti élet végre, vagyis az em­beri akaralnak százezer alakú, iránvu kihatása 's mások hasonló akaratjávali találkozása a' társas nagy életben, a* czélszeröség, jogosság, erényes­ség, szóval: jóság eszméje alatt községgé, önálló társasággá , országgá nemesedik , melly a1 kor­mány 's a' politikus rend feladása. (A tudomá­nyossággal jár a1 technika is; a' religioval ösz­szefüggnek a' szép művészetek, az országgal a' közipar) Hogy az érintett 3 főelem 's annak nyi­latkozatai egy organikus egésznek, az emberi léleknek, vagy lelki életnek elemei, még pedig egyaránt jogosított, egyaránt lényeges és fon­tos, egymást kiegészítő, feltételező, szakadatlan kölcsönös közlekedésben együtt működő elemek, vagy tényezők, azt minden elfogulatlan ember­ismerő magában is tapasztalhatá. Igy van az a' népek életében is. Cum grano salis bízvást lehetne mondani, hogy az I is E és 0; az E is 0 és I; az 0 is E és I. Ellenben nézzük csak különvál­tan! tudományosság, elszigetelve a' többi testvér elemektől, üveg alatti méz és zárt kincs; külö­nösen országos nagy intézetek, gyarapítás 's fel­használás nélkül silány is marad 's nagy részint lehetetlen is 's magában elsorvadó; vallásos szel­lem és irány nélkül ingatag, elbízott, befejezhet­len, profanus. — Ellenben religio becsületes tu­dományosság, critica nélkül homályos, zavart zajló érzelgés és vagy ábrándos mysticismus, vagy vakoskodó babona, vagy dühöngő fanatis­mus, féltudományosság mellett megint könnyen indilferentismus, hitetlenség 's materialismus; más részről ismét status nélkül föld nélküli vetés, azaz sem nem alkalmaztatható a' nagy társas életre, sem teljesen ki nem fejlődhető, sem nagy hatá­saiban nem érezhető, sem jogaiban nem biztosí­tott. — Végre status értelmesség nélkül, vak és siketnéma emberhez hasonlólag, czélszeriien nem is alakulhat, fen sem tarthatja magát, czéljait nem is ismeri, el sem is érheti, minden lépten életveszélyben forog, a' viharokat vagy nem lát­ja, tudatlanság miatt, vagy nem képes elhárítani, ügyetlenségénél fogva, szellemi tökéje vagy nyers vagy lekötött fejletlen; religio nélkül pedig nincs magasabb keresztsége (Weihe), nincs szellemi méltósága, nincsenek népeket nevelő leghatal­masb eszközei, törekvéseinek valódi 's megáldott iránya. Ha tehát illy elválhatatlan, egymást semmikép nem nélkülözhető a' 3 elem: minek az elsőbbség feletti méltatlan és veszélyes viták? Minek a'sok gyanúsítások, pártoskodás, nyílt harczok élet-ha­lálra? Menenius Agrippa paraboláját a'tagok fel­zendiiléséröl, kis módosítással ide is lehetne al­kalmaztatni. A' melly elem egyedüli urságra tö­rekszik, nem bölcs, nem okos az, 's valamint a' többi iránt igazságtalan, ugy 's leginkább, maga iránt mostoha. Utlörő a'gondolat;lelkesítő, meg­nyugtató az érzelem; végrehajtó az akarat. Vi­lágító a' tudomány; szilárdító az országlat; meg­szentelő a' religio. Szántóvető oltó az iskola; ker­telő, őrködő, munkát, jutalmat osztó sáfárkodó a' status; érlelő, buzdító, megáldva boldogító a1 szentegyház. Oh, a' dicső nagy nemzeti életet, hol mind a'három elem testvérileg együtt működ­ve, egymást megértve és méltatva, — irigység, gyűlölség, ellenségeskedés nélkül, — világos be­látással , tiszta szerelettel 's buzgón erélyesen teljesíti kötelességeit! lanítószék, trón, oltár, — szent helyek, — ne legyen soha versengés köz­tetek!! Vandrák András. Javallat, IiaNzinilatha hnzaiuló Is­kolai cvi liii'leinciiy ( prosframsii ) iránt. ,,A' prot. tanodának tápeleme 's felvirágzá­sának egyik fötényezöje a' közbizodalom és a' részvét." — E' szókat választom legczélszerüb­ben e'jelen dolgozatnak, használatba hozandó isk. programm iránt — homlokigéjeül. Igenis, köz­bizodalom és részvét nedvével kell öntöztetnie a' tanodának, ha virágzásban diszleni és ha honunk-és egyházunknak e' virágzásból érlelendő gyü­mölcsöket biztosítni akar. A' közbizodalom és részvét olly tápnedve a' tanodának, mint tápnedve a' mezőnek az égi eső és az éji harmat. A' föld, mellybe a' magvető búzáját szórja, a' legtermé­kenyebb lehet, ö azonfelül még jól művelheti is, magja is egészséges lehet, és ö Ián mitsem mu­lasztott el, sem időben, sem ügyességben, hogy termése bő lehessen, — de ha a' vetés mégis si­lány és az aratás mégis szűk, mi az oka? tán az ég nem hullatolt elegendő esőt a' telekre, és az éj nem öntözte kellően éltető harmatjával, kiasz­tak a'gyökerek, fonnyadtak a'csirák's üresek lő­nek a' kalászok. Ollyan a' tanoda közbizalom és közrészvét nélkül. Tantermei fultig lelve lehet­nek tanítványokkal, — megjegyezve, mikint a' látogatott és népes tanoda még nem v rágzó ta­noda mindig, — a1 tanítók, ama telkész gyanánt, mindent elkövethetnek a' növendékek tanítása és nevelése körül, munkát és időt nem sajnálva, söt éltök erejével sem gazdálkodva, hogy intézetjök — mi az ö birtokuk és az ö telkök — felvirágoz­zék 's hogy virágjai gyümölcsöket ígérjenek és hozzanak; és tán mégsem virágzik ugy, mégs,em gyümölcsözik annyira, mint és mennyire virá­goznia és gyümölcsöznie kellene! mert tán sok napja van az intézetnek, deesötlenek: hosszú éj­szakája, de harmatlan. Önkényt folyó kérdés ebből: mikint nyerhető ez eső és harmat, mikint ébreszthető e' közbizo­dalom és részvét, e'nyilvános érdek és vonzalom a'tanoda iránt? és mikint biztosítható és hatályos­bítható e' megnyert kincs ?

Next

/
Thumbnails
Contents