Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1844 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1844-11-16 / 46. szám

E' czélhoz több utak vezetnek, és — ámbátor érdektelen nem volna azokat mind előszámítani, mégis, szorítkozni kellen-dvén e' helyen csak egy tárgyra, ez egyet emelem ki főleg. És ezt, a' tanoda állapotjáról és minden egyébről, mi ehhez tartozik — értesítő évi hirleményekben vagy tanoda programmokban találom fel Nézetem szerint, igen hatályos eszköz ez az ébresztendő, és a' hol éber, emelendő részvétnek a' tanoda iránt. Mert kétségkül igaz, mikint, ha valamelly dolgot megszerettetni és pártollatni kívánunk, azt azokkal, kiktől a' pártoltatást várjuk, elsőben eléggé meg kell ismertetni, és ha tölök állandó pártoltatást reményleniink szabad, akkor meg ök folytonos ismertetést szinte igényelhetnek. Igy van a' tanodával. Ha azt akarjuk, hogy a' közönség feléje éltető érdekkel forduljon, és hogy ez érdek ne csökkenjen , hanem még inkább növekedjék ; akkor adjunk a' közönségnek mindig annyi értesítést tanodánkról, a1

mennyi e' részvét ébresztése, biztosítása és emelése kedveért, a' mi részünkről kötelesség, az ö részéről meg méltó igény. A1

tanoda nyilvános intézet, és azért nem zárhatja el magát a' nyilvánosság napjától, sem ellenörködésétöl, — nem, még akkor sem, ha talán valamelly külön vallásfelekezet vagy néposztály saját intézete, vagy pedig csupán magányintézet volna is. Mert először embereket nevel minden nevelőintézet, és az egész emberiség lelke, kell, hogy őrködjék egyénei felett, hogy pedig őrködhessék, a' nyilvánosság eszközölheti csak ; aztán nevel és tartozik minden nevelöintezet honfiakat nevelni, kik az egész embercjaládtól el ugyan nem szakadva, mégis egy külön nemzet gyermekei, egy külön hazának polgárai, és azért a' hon is tudni akarja és a' nemzet látni, mikint serdül jövendő nemzedéke, leendő ö maga, — hogy pedig tudhassa, tartozik a' nevelde számot adni e'tekintetben működéséről; és végre neveli még a'tanoda a' családok tagjait, és azért ennek fejei, a' szülék, hasonlóképen igénylik, hogy a' tanodáról értesítést nyerhessenek. Es ezek méltán a1

legnagyobb mértékben, a' menynyiben ők képezik a1

tanoda övedzö körvonalainak legközelebbikét. Es midőn ezt, mindennyi hatók igénylik, akkor ezzel a' tanoda tartozik. Tartozik ennélfogva folytonos nyilvános tudósít— mányokkal; és e' tudósításoknak egy nemét képezik az említeti évi hirlemények (programmok). De nem akarom a" javaslatot csak a' szükség és tartozás szempontjából feszegetni és támogatni, mert hiszen illy nyilvános kimutatást a'tanoda működeiméről — bir minden gyülekezet és valamennyi említett nevelői hatalmak, mind a' nyilvános tanodai vizsgálatokban, mind a' tanoda felügyelók állali folytonos ellenörködésben; — és azonfelül nincsenek már mostan, vagy legalább gyéren léteznek csak tanodák, a'mellyek olly zárdai módon volnának körülfalazva, hogy azokba a'nyilvánosság szeme be nem pillanthatna, vagy hogy szellemök elárulható és a' kortól méltatható vagy kárhoztatható ne volna; — azért mondom, nem akarom a' tanodaprogrammok használatba hozását a' tartozás és szükség vagy kötelesség szempontjából még szigorúbban előtérbe nyomni: hanem akarok inkább még egypár, úgyszólván praktikus és közelebb fekvő okot felhordani, a' programmok behozatala kívánatosságát és belölök a' tanodákra háramlandó üdvét illetőleg. Tapasztaljuk, mikint némelly gyülekezeteknél többen nyilatkoztatják ohajlatukat az iránt, miszerint a'nyilvános vizsgálatokrai meghívó lapok, bár többet tudatnának a' kebelbeli intézetekről. E' kívánatnak, siessenek az iskolák, siessenek a' tanítók eleget tenni, a' minthogy ebben a' tanodák iránt uj vonzalom mutatkozik; be kell vezetni az iskolát a' családok körébe, a' mellytöl távol állnia ugy sem üdvös, — be a' szülék házába, majd simuland az az ö szivekhez is, és ök a' tanodához vonzódva, érdekkel viseltetendenek a' tanítók iránt, és ezek hozzájok közeledve, hatandanak reájok, 's ekképen család és tanoda közt a1

legkivánatosb viszony létesülhetend. De továbbá tapasztaljuk, hogy az egész nemzetben szép részvét ébredez, valamint általában a' nevelés ügye, ugy különösen a'protestánsok nevelőintézetei iránt: siessünk ezt is ébren feltartani és táplálni, siessünk működéseinkről a* honnak még többet bemutatni, mint a' mennyit rólunk már eddig tud; mutassuk ki iskoláink állapotját 's nyilvánítsuk néha-néha kivánatinkat és szükségeinket is. Szóljunk, a' mit müvelünk 's meg fog adatni, a1

mit érdemlünk. De tanodáink most némák, a' vizsgálatokat többnyire csak gyülekezetbeli egyének és azok is vajmi gyéren — mások alig látogatják meg, mit tudjanak hát tanodáinkról ? *) Azt lehel ugyan mondani, hogy ismerik növendékeit és életre valóknak találják; igenis, de mondjuk is meg egyszersmind mindenkinek, mikép neveljük őket ollyanokká és mennyit küzdünk, miglen felneveljük őket, milly csekélyszerüek eszközeink és erőnk, és mégis milly magasztosak czéljaink! és ha továbbá van nálunk valami jó, terjesszük azt illy módon, és ha vannak gyengéink, miért lepleznök azokat; javuljunk inkább gyengéink felfedezése állal. A1 hiba érzete és nyílt megvallása már fél igazulás. 'S iinez utóbbi állításomból következtetek még más iidvet is, mit használatba hozandó programmok által el lehetne érni. Azt t.i. Ismerek prot. tanodákat — és p°dig oltyanokat, melylyeket virágzóknak ismer vagy legalább hisz a' közönség lenni, He azok vizsgálatin, az egy igazgatón és néha egyik vagy másik tanítón kivül, ki sem szokott jelen lenni. Ez aztán a' részvét azon intézet iránt, hol gyermekeink emberekké képeztetnek.