Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1844 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1844-11-02 / 44. szám

jövendőben is az Isten és császár előtt megfelelhessen. Ez volt a" hitvallás szabadságának legelső törvényesítelt manifestuma: közakarattal készült határozat: — és ezt az nllramonlanisták sem tagadják , de okul adják, hogy a' kalholikus rendeket a' római és mohácsi veszedelmek birlák az engedékenységre: annyi bizonyos, hogy a' lui— buzgó trieri püspök csendesité Ferdinánd föherczeget , ki ugyanakkor a' császártól is levelet kapott, hogy az evangélikusokkal a' béke felöl alkudozzék. Vajha ugy lett volna! J. A. Egypár szó, figyelemgerjesztésiil a' testi neveiés tárgyában. Növekedő önismeretünk naponkint kiáltóbb színben tüntetvén fel nevelésünk hiányait, s egyenlő arányban tevén érezhetővé a' javítás szükségét: fájdalommal kell eltelni a' nevelésügy barátjának, mert a' jövö borongós kődéből egyelőre reménygally nélkül térnek vissza sóvár pillanatjai. Mi protestánsok nevelési ügyeink 's iskoláink saját költségünköni rendezésében szép szabadsággal birunk, de rendezetlen állapotunk miatt a1

nevelés tárgyában igen sok szó hatástalan 's csekély eredménynyel hangzik el. A' mostoha sors azonban tovább is e' pályára kárhoztatott bennünket, de épen azért, ha valami keveset is haladni akarunk, nem kell magunkat kímélnünk, 's ha tízszer nem használ, százszor kiáltsuk: uraim, ne hanyagoljuk el annyira iskoláinkban a testnevelést, állítsunk gymnastikát. Igenis, nevelésünk e' csorbájának kijavítása előttem olly fontos, hogy egyéb javítások sikerét is nagy részben tőle függesztem fel. Legyen szabad hát ez érdemben egy pár szót, figyelemgerjesztésül, elmondanom. Láttam atyát, ki iskolától idegenkedő fiát a1 nevelöházig vesszőzte naponkint. Istenem! gondolám, minő sikerrel fogják ennek szivébe a' vallás és erkölcs magvait hintegetni! Láttam fiút, ki az iskola elöl apró zsiványként bujdosott; fiút, ki betegség színével ámítá el hazugul a'hiszékeny szülőt, csakhogy a' gyűlölt iskolától pár napra menekedhessék; fiút, ki nehéz munkákra is örömmel ment, csakhogy az iskolábani 5 — 6 órai üléstől szabadulhasson. Pedig már beléjök volt ám dictálva: ugy siess az iskolába, mint tudomány vásárába. Ila komolyan tekintjük e' tényt, nem ugy találjuk-e , hogy iljaink erkölcse nevelési módunk által veszélyeztetik? Mert tettetés, vallási közönösség, tudományok iránti ellenszenv foglalja el a' gyenge kebelt, holott nagy igazság van abban, mit a' római lantos mond: „Quo semel imbula recens, servabit odorem testa diu." nevelőintézeteinkben a' szellemi működés a* testrendszerünkrei sorvasztó hatásának ellenszeréről inem gondoskodnak, — iskoláink mint elégedetlenek's életre kevésbé alkalmatosak szaporítói söt mint temetők népesílöi, tűnnek fel. Hol van hál az ifjúság, mi az aggódó hazának reményalapul szolgálhatna? ugy hiszem, az említett két lulság közli középszerűség az, mi nevelési ügyünk 's egész állapotunk szomorú helyzetének nyilvános tanuja. Ha felsőbb iskoláinkat tekintjük , többnyire korán 's erővel érlelt ifjakra találunk, 's náluk az iíjukor tiszta elevenségét híjában keressük. Ugy hogy, valljuk meg, tanodáink általában igen hasonlítanak egy nagy dolgozó házhoz, az amerikai hallgató rendszerű börtönökhez; 's lehet-e csodálni, hogy a' fürge, 's tegyük hozzá, magyar fiu, tötök 's majd a' tudományosságtól is iszonyodik? Ez ellenmondás és szomorú helyezet legfőbb okát a1

testi nevelés elhanyagolásában találom, melly a' nevelés fogalmával és czéljával homlokegyenest ellenkezik. Nevelni ugyanis annyit tesz, mint az embernek szendergő tehetségeit felébreszteni, a' felébredteket tovább fejtve, azoknak irányt adni. Hogy az embert, tehát a' kit nevelni kell, két különböző természet, u. m. lest és lélek, alkatják; hogy ezek egymással viszonyban élő 's önálló tényezői létünknek, senki sem tagadhatja. Mint földünk, min vak mozgonylörvények uralkodnak, ben az élet saját módja szerint működik, független az emberiségtől; 's a' földön élő és cselekvő emberek milliomai a' beléjök oltott isteni szikra kormányzása szerint alkatják törvényeiket, 's akaratjok vezérlete után intézik tetteiket:,illy önállással bir a' test és lélek is. — A' természet hü fiai a' görögök, mivel a' világ név alatt közönségesen földünk értetik, igen helyesen nevezték az embert kis világnak. Hogy a' föld és az emberiség minden önállásuk mellett is szoros viszonyban vannak egymással : rövid széltekintés után világos. A' hideg égöv lakói mennyire különböznek a' forró égalj lakóitól, kelet népe a1

nyugotitól. Csak néhány mérföldet járjunk is el, megláthatjuk, milly hatással van a' föld helyezelének minősége a' lakosokra; 's viszont a' lakosok műveltsége a1

földre. A' leszárított mocsárok helyén ingó gazdag fűszálak, a' kalászoktól hullámzó telkek , a' nektárt szűrő gerezdek tanúságot lesznek, hogy az olt lakó nép a' műveltség nem utolsó fokán áll, 's viszont az életvidor nép hangjaiban, melly dalolva megy a' munkára, — hol előbb majd minden háztól életunt, sápadt betegek néztek ki, — a' megváltozott égalj jótékony hatása nyilatkozik. Illy kölcsönösen hatnak a' lest és lélek is egymásra. Melly állítás bizonyításául az öröm, fájdalom, harag, félelem, — lelki indulatok, —