Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1844 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1844-11-02 / 44. szám

testünkrei, valamint a' tesli bajoknak — éhség, I szomorú csapás oka egyoldalú nevelésünk tudós szomjúság 's a' t. — lélekrei hatására hivat- redöiben *) nem rejlik. kozom. Ila meggondoljuk, hogy éltünk kezdetén a' testiség a' túlnyomó; hogy a1

test és lélek milly szoros viszonyban vannak egymással oda kell nyilatkoznunk, hogy iskoláinkban, kivált a'kicsinyeknél, legfőbb gond a' test nevelése, a' mi alapja a1

szellemi műveltségnek; 's hogy ennek elhanyagolása lényeges részünk tehetségeinek nemcsak nem fejtése, hanem épen rá elnyomólag ható intézkedés , valóságos bűn, és satyrája a' nevelésnek. Ellenkezik tehát moslani rendszerünk a' nevelés fogalmával, de nem felel meg a'nevelés czéljának sem. A' nevelés czélja a' kifejteit tehetségek által a' növendék boldogságát megalapítni, hogy szabad és ur legyen a' földön, miként az istenség azt a' teremtés napján rendelő. Az ember e' neki rendelt uraságot csak a' nevelés által érheti el; a' nevelésnek kell öt odafejteni, hogy a1

viharok megtörjenek sziklahomlokán, hogy szándékát az ellenséges elemek közt, mint ur, létesíthesse 's azok törve hódoljanak az istenkép hatalmának. Igy fogja hónát találni a' földön, 's nem tekinti az életet siralom völgyének 's beteges epedéssel nem vágy el ennek virányairól, hanem élvezi örömeit 's boldog lesz. Hogy pedig ez elérethessék, a'test és szellem nevelésének karöltve kell iskoláinkban haladni. Azonban nyilvános iskoláink az észmüvelést tűzték ki maguknak, a' testgyakorlást jobbára csak hallásból ismerjük; igy egyik lényeges részünk fejlesztése a' történetre 's a' jó természetre hagyatik, mi nem egyéb, mint a' nevelés czéljának akadályozása. Most már várhalunk-e kedvező eredményt azon intézkedéstől, hol a' dolog alapjában el van hibázva? Nem szaporodnak-e a' nyavalyák mindinkább, 's a' már eddig is hatalmasok nem terjesztik-e mind szélesebben birodalmokat, 's mérgezik a' mai 's jövő nemzedéket? llires nevelök éj orvosok szólaltak fel e' tárgyban, a' többek közt nevezetesen dr. Lorinzer mondja, hogy a' guga, görcs, idegbajok, aranyér, tébolyodás, hypokondria, tüdövész, rövidlátás, tűlingerelt ifjainkban a' nevelésnek tulajdonítható. Természetes, mert az örökös tanulás állal folytonosan az idegrendszerre kell munkálni az életerőnek, miáltal mind ö, mind az egész műszer tönkre jut, mert ne feledjük, hogy a' test erősítésére mi sem történik. A' könyv melletti tömérdek görbedés, kivált protestáns iskoláinkban a" sok irás, a' tüdő kifejlését akadályozzák, 's megalapszik az annyi családok örökség szerinti hóhéra, a' tüdősorvadás. A' titkos bűnök szerencsétlen áldozatai naponként szaporodnak, 's én nem merném csak egyszer is mondani, hogy e' Lehetetlen hát mostani rendszerünkkel a' nevelés czél ját elérnünk; mert tagadhatlan, hogy vallási, erkölcsi, művészeti 's a' t. kifejlésünk alapja a' természeti életmüszer; mit érhetünk el akkor, ha fölöttébbi tanultatási hevünkben ezen alapot lerontjuk, vagy megbénítjuk? Ki nevelőintézetekkel ismerős, tapasztalhatta, hogv a" mai ifjúságban bizonyos bágyadtság van, mit némellyek hanyagságnak is mondanának, mások költői kedélynek nevezgelnek, de a' tapasztalat azt mutatja, hogy a' phantasia szegény, önmunkásság, találékonyság csekély, költői izgékonyság nincs. — De ez nem is csoda. Nézzük meg csak az iskolákat: a' szorgalmas falusi tanító már reggeli 6 órakor iskolában van, és délig, majd kevés pihenés után egész estig, vele, parányi kivétellel, tanítványai A' hanyagabb tanító nem tölt ugyan ennyi időt iskolájában, de tanítványait beparancsolja, 's hogy ö nyelvek alá ne essék, a' tanítvány esik a' vessző alá, mert hiszen az első fiu feljegyzi a' lármázókat. E' kezelés ellenszeréül híjában keressük a' tért, hová a' növendékek magukat testileg gyakorolni kimehetnének; híjában keressük ezt főbb iskoláinknál is, hol a' komolyabb tudományok, a' már korábban elhanyagolt testnevelés még inkább szükségessé teszik azt. Lehet-e csodálni, hogy figyelmetlen 's levert kedélyüvé lesz az ifjúság tanodáinkban ? Elődeink sajátságos módon bántak a' növendékekkel. Magas falak, szoros és különcz szabályok zárták el a' világtól, sőt, hogy az életvirágok ingereit, mik az ifjú kebelre olly nagy hatással vannak, megsemmisítsék, tógába öltöztették, hogy a' sötét ruhával öszhangzón, akarva nem akarva, a' derült ifjú arcz méltóságos sötét színt öltsön. A' fejlődő eszmék azonban hadat izentek e' rendszernek, 's ott áll megszégyenülve a' kormos fal, a' korát tűiéit tóga nyugalmazva a' szegen nyújtózza ki hátra levő napjait. Gyáva katona az, ki az ellenséggel nem mer sikra szállni: az életnek kell nevelni az ifjakat, kisértetek edzik az erényt; ugy neveljetek, hogy undorodva forduljon el a' világ csábjaitól a' nevendék; ezek 's ezekhez hasonlók voltak az ostromlók fegyverei, mikkel a'diadalmat kezökbe kerítették. Az elméletet kinevette az élet: a'reménylett fényes eredményt a' megszaporodott betegek jajai, az adósság terhe alatt nyögő szülök könyei elhomályosíták. Mondjátok a'sántának, hogy ne lejtsen menése közben , 's a' vaknak, hogy meg ne botoljék. Csak a' gyakorlott hatalom alá hajlott egészséges test szolgája a'léleknek, a1

gyen-Nem & tudós redőkben, mert hiszen bár volna latszata ezen földreliuzó terhű tu<lom;>uynnk, hanem egyszerűn csak a' testi nevelésnek elhanyaglataban rejlik az ok.