Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1844 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1844-10-26 / 43. szám

jogosan törekvő egész életében csa^ egyedül arra készült, hogy a' megyei tiszti hivatal viselésére ügyességgel bírhasson, mire a' törvények betanulása mellett, a' gyakori gyűlések látogatása által, a' megyei hivatalok számos lépcsözetein alkalmasint .is kiképeztetik; de ellenben protest. lelkésznek teljességgel más hivatása levén, mint az igazgatói vagy bírói tulajdonok megszerzése: következik, hogy az ujdon választott és igy tapasztalatlan hivatalnok eljárása az előbbinél hibásabb, annál fogva az igazgatás folyamata is megzavart leend. Ha továbbá elhallgatom is a' tisztújítási szerkezet azon tudva levő rosz oldalát, hogy az tartózkodóvá teszi a' hivatalnokot az igazság törvényes gyakorlatában, a' kimaradhatás gyalázata miatt, ellenben független elhízottakká azokat, kik a' határidő eljöttével hivatalnokaik sorsa felett tudják, hogy intézkedhetendnek; de azt nem hallgathatom el, hogy a' nép jogait méltatva, prot. egyházban a' választások hirtelen meg nem készülhetvén, megeshetik, hogy az illető testület huzamos ideig lesz kénytelen gondnoka, esperese vagy superintendense nélkül lenni, mi osztán az igazgatás nem nagy előmenetelével történend Példák vágynák, mellyeken okulhatunk, csak az ollykor előkerülő egyesek választásában is. — És ha 3 évben kerülend elő a' tisztújítás, lehet, hogy mind a' hármat korteskedésekben töltjük, e' felett addig szeplőtlen jellemű egyének esnek áldozatul a1

pártok kölcsönös gyanúsításainak és a' tiszteletlenség marczona bánásának. Itt hát a' közigazgatásban nyereség helyett veszteséget mutat a' tisztújítás. — De veszteség leend a' papok erkölcsi romlása is, kik minden összejöveteleknél nem a' lelkészi hivatal kellékeiről, hanem a' tisztújítás mesterfogásairól , elöljáróik becstelenítéséröl 's t. effélékről vitatkozandanak mind örökké. Veszteség leend a1

nép vallásosságának hanyatlása. Mert nép között — értek falusi köznépet, melly egyházaink legtöbbjeit alkotja — vallást pap nélkül izolálva képzelni sem lehet, az is igaz, hogy ott egyiknek tisztelete a' másik tiszteletén alapul. Ha már — a' mint is presbyteri elvek nyomán kell — bevonatik a'nép a?

tisztújítási mozgalmakba: szavazás alkalmával a' kimarasztalandó papi elöljárónak kétségkívül nem jelességei, hanem fogyatkozásai, sőt talán néha csak reá fogott vagy nagyított vétségei jönek szóba és tekintetbe, nem következik-e, hogy a'félrevilt nép papi elöljáróját kellőleg nem tisztelvén, saját papját — kit ha közrendű, amannál is kissebbnek tud — annyival inkább nem fogja tisztelni, és igy vallása iránt, mit csaknem egyedül papjának szájából vett,meghidegedjék. Hiszen látjuk, hogy a' hol a' papnak tisztelete nincs — miként sok kisebbszerü közbirtokosok között — ott a' vallás szent szerelme is végképen kialudt. Tisztújítást sürgető lelkésztársak! reánk nézve is lesz veszteség, az t i hogy midőn hivatalnokaink székét ingatjuk, akkor saját hallgatóinknak adunk példát támasz nélküli helyzetünk ingatagabbá tételére, kedves magunk restauráltatására. Bocsánat, tisztelt szerkesztő ur! ezen hitem erős, mert Zsigmondy nézetei közé tett jegyzést illetőleg is különbséget kell tennünk egy földesúrnak örökség szerinti, és egy lelkésznek csak választáson alapult urasága között — amazé elvíhatatlan, emezé a' nép kegyétől felfüggeszthető. Mert hiszen, nincsen-e consistoriuma minden egyes egyháznak? az e. kerület, vagy esperesség consistoriumaival egyenlő elveken alapult, sőt szabadabban mozgó, a' mennyiben világi presbytereit már most is sok helyen restaurálja. Itt az első lépés meg van téve, a' második tehát annyival biztosabb. De ugyancsak a' lelkészeknek 3 év multávali tovább költözése már a1

budai zsinat actái között is kimondatott. — Sőt van e. vidék ezen dunamelléki kerületben is — t. i. a' F. B—i —, hol az örökös papvándorlás jelenleg is a" papi restauratio színét viseli; mert vannak benne egyházak, mellyekben ha Chrysostomus sz. János töltene is 3 vagy 4 évet, ezeknek lefolyta után azt mondja a' nép: próbáljon ö kelme másutt is — mit ha önkényt nem tesz, készít a' nép utat elmenésre ezer bántalmakkal, mellyekröl csak az tud, kinek felfogása van a'falusi pap helyzetéről. Mi kell ezekhez egyéb, már most mint a:

tisztújítás eszméjét felfogatni a' néppel ? hiszen a1

nagyobbról kisebbre Kuzni következést, rendén látom. Szeretnék minél rövidebb lenni, de még azt csakugyan el nem mellőzhetem , hogy ha tisztújítást kívánunk: világi részről levő hivatalnokainkat is annak szükségesképen alája kell vetni. De ugyan hogy és miképen lesz az kivihető egyházkerületünk több vidékeiben ? hol a' világi ülnökök székeit csak egyszer ís mindenkorra betölteni óriási feladat, sőt lehetetlen. Vagy talán, hogy midőn a' papi elöljárók pozdorjaként elszóratnak, akkor a' másik rész, t.i. a'világi, maradva, 's az állandó maradás által erősbülve, kelleti— nél nagyobb hatalom birtokába jöjjön, mellynél fogva utóbb a' tisztújítás vezérletét is általvevén, az egyházkerület vagy vidék sorsa felett intézkedjék. Felemlíthetem talán itt azt is, hogy a' protest. lelkészeket még most a' más vallásfelekezet hivei is annyira mennyire elismerik papoknak $ de ha magunk magunkat secularizáljuk az által is, hogy a' tisztújítás polgári szerkezetét magunkra ölteni erőlködünk : ugyan nem szaporodik-e meg, még vallásunk hivei között is, azoknak számuk, kik a1 prot. papi ordót istenkáromlásnak tartják, holott semmi chimerát vagy mysteriumot e' név alatt nem melengetünk, hanem azt hisszük, hogy valamint nemesi vagy katonai, ugy prot. papi rend is lehet, és kell neki lenni, ha más a' tanító, más