Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1844 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1844-10-26 / 43. szám

a' tanítvány, és ha az egyházi szentségeket né­mellyeknek kisáfárolni szabad, némellyeknek pe­dig megtiltatott. Nem szaporodik-e meg továbbá azoknak számok is, kik 1. Pét. II. 5 és 9. ver­seiben mondottakat nem értvén, mit az apostol az egész anyaszentegyháznak synlhelica egységére ruházott, azt egyenként veszik magukra, hogy ök: királyi papság, sz. nép, szent papság, minél fogvást a1 hivatal szerinti papokkal olly viszony­ban képzelik és helyheztetik magukat, mint a' millyenben van gazdaember béres szolgájával. — Hiszen ez utolsó czél eléréséhez nem sok kell már akkor, midőn a' presbyteri elvek ellenére, a' pap szavazata saját egyháza gyűlésében meg­tizenharmadoltatik, vagy még inkább, a' hallgatók számához képest, ezered- vagy kétezrednyi pa­rányokra devalváltatik, semmi különbség nem té­tetvén a' fenforgó tárgyakra nézve, noha még az egyh. kerületi vagy vidéki gyűléseken mind ez máskép van. Ezekben pontosulnak az egyházi tisztújítás elleni nézeteim, melly Zsigmondy ur nézetei sze­rint is — 700. lap — csak ugy szülheti ujonan az egyhazat, mint városokat és helységeket a viz­éiradások és tüzgyuladások, mellyek eszközei ugyan a' siralmas pusztulásnak, midőn minden létezőt megemésztenek vagy összerombolnak: de az isméti felvirágzás — ha ugyan a' kivándorló nép romban nem hagyja vészdulta lakait — nem a' tűz és viz, hanem más hatalom által eszközöl­tethetik. — Legyen elég végzetül annyi, hogy ha keresztyénségünket és egyházigazgalásun­kat szent könyvünk melleit, legkivált a' 3 első századok gyakorlatához szabni törekszünk, és ott az egyháztörténet nem mutat fel példát csak egyet is, hogy püspök vagy diakónus vagy pre­sbyter vagy bármi névvel nevezeit egyházi hi­vatalnok, terhes vétségen kivül mozdíttatolt volna el hivatalától— későbbi időkben pedig ez annyi val hallatlanabb volna: győződjünk meg, hogy a' liszla keresztyénség és annak egyházigazgatása túlságos democratiai elveket teljességgel nem szenvedhet, és azoknak alapjain — főkép aristo­cratiai monarchiában — maradandólag fen nem állhat saját evangyéliomi egyszerű de méltóságos tisztaságában. Munkácsy Dániel. ref. lelkész. Egyházi liszt újítás. E' cometa uj tünemény a' protestáns egyház egén, és csalhatatlan képe az emberi dolgok vál­tozásának. Ugyan mit jelent ez üstökös feltűnése? egyházunk illyent még soha sem tapasztalhatott Ketlő közül bizonyosan egyet hozand magával: vagy nagyobb egyenességet ügyeink folyamá­ban, vagy pedig még csavargósabb menetet és nagyobb zavart; világosságot vagy borús sötét­séget , jót vagy roszat, a' lelkészek közé állan­dó békét vagy uj háborút; egyházba felvirágzást vagy elfonnyadást. Ezek közül egyik sem ma­radhat el. Láttam e' homályos csillagot a' vár­megyék egéről az egyházira átvonulni, és zavart képe nekem nem tetszett. Azonban mindjárt az­zal vigasztalám magamat, hogy az illy bolygók nem szoktak igen soká lenni láthatók, eltűnnek, és, isten tudja, mikor jelennek meg ismét, mert pályájok befutása száz évet is kiván. — De to­vább is olvasgatván e' lapokat, rátalálék e' tüne­mény egyik nyomaiékos szerzöokára, melly leg­jobban kivilágol Reformbarátnak „egyházi tiszt­újítás'4 czikkéböl. Az ezt magában foglaló lap rirásomban nincs, azért számát idézni nem tudom, íanem ügyfeleim igen jól emlékezhettek rá, nem régen jött az ki. Ez értekezésben világosan el­árulja magát a' czím-, hivatal- és haszonvágy. Miszerint azt kellene állítani, hogy ki most köz­)ap az főjegyzővé, ki most pénztárnok, az espe­ressé, az esperes vagy kerületi levéltárnok su­jerintendenssé óhajtná magát választatni. Mert ki van mondva: ,,a' ki püspökséget kiván, az jó dol­got kiván. Illy váddal azonban nemiilik, nem sza­bad illetni egyházunk minden papjait s hivatal­nokait; mert sokan közülök nem restaurationalis­ták. A' tisztújítási eszmét életbe hozni némellyek csak azért törekszenek, hogy majd az egyházi uj tisztség uj életet és gyorsaságot önt mindennemű dolgaink lassú menetű lábaiba, és virágzásba hozza a' hervadozó fát. Hanem mind ehhez még nem szükséges a1 tisztújítás behozása, lehet min­den jót, üdvöst kivinni, létrehozni a' nélkül is, mint azt alább megfogjuk látni. — Ha figyelem­mel olvastátok reformbarát értekezésit, tapasztal­hatátok, illy erősen, epésen irva egyházi tiszt­újítás mellett és holtig hivatalkodás ellen még nem vala, hol szinte az értekező parancsolva lemondat az elaggott egyházi hivatalnokokkal. Ismerjük már a' „barátotkinek nyelvén szokott megfor­dulni gyakran a1 „bacza" szó. 0 aligha nem sze­reti a' titulust és a' püspökség jövedelmeit. Illyés kifejezések elárulják az embert! meg kell je­gyeznem itt: melly egyházi személy saját ren­dében tisztújítást sürget, maga alatt vágja a' fát; mert ö is, kívánsága szerint, ha tisztviselőnek megválasztatolt, megéri az időt, hogy belé un­nak, 's a' minek olly igen örült, elvétetik tőle, — el akkor, midőn még a' hivatal terheit viselni birná és szeretné. 'S ha reformbarát püspökséget nyerne a' szerencse ideigi kedvezéséből, higyje el, ötnegyed évre azt beszélik felöle : meguntuk, tegyük le öt, mihelyt tisztújítás ideje lesz, bár akkor se választottuk volna. Miért sietteted hát a' tisztújítást? Azért-e, mivel Erdélyben is van? igen, de köztünk magyarországiak és erdélyiek közt nagy különbség létezhet. Valamint nem le­het a' tisztújítás ügye mellett például felhozni a' r. katholikusok egyházi'szokásait 's náluk divatozó rangra léptetéseket Reformbarát azt tán nem

Next

/
Thumbnails
Contents